A köszméte – vitaminokban ásványi sókban gazdag

Napjainkban a házi- és kiskertekben egyre többen termesztenek köszmétét. Gyümölcse vitaminokban (C-vitamin), ásványi sókban, szerves savakban, cseranyagokban gazdag. Étrendi hatása kiváló. Túlnyomó többségét technológiai érettségben szedik le, és hűtőipari vagy konzerv feldolgozás után értékesítik, vagy használják fel. A köszméte gyümölcsének jelenleg csak kis hányadát fogyasztják teljes érett állapotban.

A köszméte termesztésére az itteni klíma kiválóan alkalmas. Bokros művelésmóddal elsősorban a csapadékosabb éghajlatú térségekben termeszthető sikeresen. Az aranyribiszke alanyú törzses változatai homokos vidéken is termeszthetők. A fajták öntermékenységük révén nagy termőképességűek. Virágzási ideje viszonylag késői, így az utófagyok ritkán károsítják. A méhmegporzással a termésbiztonsága javítható. Telepítésekor kerüljük a fagyzugos, mély fekvésű, szeles helyeket. A köszméte a laza, szerves anyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokon fejlődik jól. Gyenge, szikes, kavicsos talajokon nem ajánlott a termesztése. Nem kedveli a pangó vizet.

A fajta kiválasztásánál a termőképesség, a gyümölcsminőség és a betegség-ellenállóság (amerikai lisztharmat) a fő szempont. Az utóbbi időben a tüskétlen fajták nemesítése is folyamatban van, de ezek gyümölcsminőségben még elmaradnak a tüskés fajtákétól.

A telepítést ősszel ajánlott elvégezni. Tavaszi ültetésnél a fácskákat alaposan öntözzük be. A köszméte telepítése előtt megkívánja a mély (40 cm) talajművelést. Káliumra és nitrogénre egyaránt igényes. A talajélet élénkítésére és szerkezetének javítása érdekében 5-8 kg/m2 istállótrágya kiszórása is javasolt.

A javasolt térállás: soros telepítésnél a tőtávolság 0,8 m. Bokros művelésnél 2,5 m sortávolság, 1 m tőtávolság.  Az oltvány fácskák, illetve bokrok a negyedik évben fordulnak termőre.

A törzses ribiszke támrendszert igényel. Ez lehet egyedi, amelyre legalkalmasabb a szőlőkaró, de lehet folyamatos, huzalos támrendszer is. Legmegfelelőbb a korona feletti huzalos támrendszer. A huzal az oltás felett – a korona közepén – legyen. Az oltványokat az oltáshely alatt ún. “nyakkendő” kötéssel kötjük át műanyag zsinórral vagy műanyaggal bevont aluminium huzallal. Ennek a kötőanyagnak a másik végét a huzalhoz kötjük, vagy erősítjük. Vigyázni kell arra, hogy a kötés ne vágjon be és a törzs függőlegesen álljon.

A termő fáknál a metszés módját elsősorban a ritkítás határozza meg. Mértéke függ a fajta növekedési erélyétől, kultúrállapotától. A túlzott metszéstől azonban óvakodnunk kell. Legjobb nyugalmi időben metszeni. Nyári metszésnél ügyeljünk a sebfelületek beforradására. A metszést kiegészítő eljárás az alany tősarjainak rendszeres eltávolítása.

Az ültetvények rendszeres trágyázása és szükség szerinti öntözése jelentős terméstöbblettel jár, és a gyümölcs minőségét is javítja. Megfelelő alkalmazása esetén az ültetvény élettartama is meghosszabbítható.

A köszméte gyümölcse együttérő, ezért egy-egy fajta egyszerre szüretelhető le. A zölden szedett köszméte szállítás alatt sem érzékeny a törésre és a sérülésre.

A kórokozók közül az amerikai lisztharmat a leggyakoribb, amely a fiatal leveleken, hajtástengelyeken és a gyümölcsön képez kezdetben fehér bevonatot, mely a későbbiekben kakaó barnára színeződik. Kisebb jelentőségű a köszméte európai lisztharmata. Nagy károkat okozhat a köszméte botritiszes betegsége, mely az alanyokat fertőzi meg a mechanikai sérüléseken keresztül. A leveleken jelenik meg a köszméte szeptórias levélfoltossága és a rozsda. (sz-l)

About jogazda.com

Cikkajánló

A közvetlen kifizetések feltételei

Az uniós jogrend alapján az előző évek gyakorlatához hasonlóan idén is május közepéig kapnak lehetőséget …