A komposztállás tudománya

Első ránézésre pofonegyszerűnek tűnik – mindent, ami biológiai bomlásra képes, elég egy kupacba rakni, aztán csak várni kell. Csakhogy a komposztálás valójában ennél sokkal összetettebb folyamat, és ahhoz, hogy valóban jó minőségű komposztot kapjunk, több lépést is be kell tartani.

Ahhoz, hogy a komposzt megfelelően érlelődjön, be kell indítani mikroorganizmusokkal (biogéN és Trifender).

A hatékony és sikeres komposztálás kulcsa olyan környezet létrehozása, ami ideális a mikroorganizmusok fejlődése szempontjából, vagyis elég oxigén, nedvesség és megfelelő hőmérséklet szükséges. Ilyen módon akár a háztartási hulladék kétharmadát is újra lehetne hasznosítani. Akinek tehát lehetősége van rá, és környezettudatosan gondolkodik, az viszonylag könnyen juthat jó minőségű komposzthoz. De pontosan hogyan?

Ahhoz hogy a komposzt megfelelő összetételű legyen, és abban giliszták, férgek is megjelenjenek, időnként más élőlényeket is telepíteni kell bele.

A komposztálás három szakasza

A kutatók szerint a komposztálás folyamata három szakaszra osztható, és ezekben más-más mikroorganizmusok tevékenysége érvényesül. Az első szakasz mindössze néhány napig tart, és ekkor elsősorban azoknak a mikroorganizmusoknak a tevékenysége érvényesül, amelyek leginkább 20–45 ºC között érzik jól magukat. A hőmérséklet növekedése a komposztálás során normális jelenség, ezért a mezofil mikroorganizmusokat hamar hőkedvelő, termofil mikroorganizmusok váltják fel. Ezzel elkezdődik a komposztás második szakasza, ami hetekig, sőt hónapokig is eltarthat. A magas hőmérséklet ekkor nemcsak a szerves vegyületek (fehérjék, cukrok, zsírok) lebontását segíti elő, hanem meggátolja a patogén hatású kórokozók elszaporodását is. Ha viszont a komposztálásnak ebben a szakaszában a hőmérsékletet nem szabályozzuk eléggé, előfordulhat, hogy még a hasznos mikroorganizmusokat is elpusztulnak. Ebben a szakaszban a komposzt ideális hőmérséklete 65 ºC, majd miután a hőmérséklet fokozatosan csökkenni kezd, a főszerepet ismét a mezoterm mikrobák veszik át, újra időben be kell öntözni biogéN-el és Trifender-rel. Ezek, néhány hónap leforgása alatt befejezik a komposztálás harmadik, végső szakaszát, és biztosítják a komposzt érését.

Mik állítják elő a komposztot?

A komposzt létrehozásában aerob és anaerob mikroorganizmusok is részt vesznek. Ahhoz, hogy az aerob mikrobák hatékonyan tudják tenni a dolgukat, oxigénre van szükségük. Az anaerob mikroorganizmusoknak viszont nincs szükségük oxigénre, és általában ezek felelősek a komposzt kellemetlen szagáért. A komposztban található mikrobák 80-90%-át baktériumok alkotják, rajtuk kívül egysejtűek és penészgombák is előfordulnak benne. A komposztban természetesen magasabb rendű élőlények is magtalálhatók, ezek elsősorban szárazföldi ászkarákok, giliszták, férgek, százlábúak és rovarok.

Zöld és barna

A lehető legjobb komposzt elkészítéséhez oda kell figyelni a zöld és a barna összetevők arányára is. A zöld összetevők (fű, vagy zöldségekből és gyümölcsökből származó hulladék) nitrogénben gazdagok, a barna összetevőkben (ágak, levelek) szénből van több. A megfelelő komposztálás céljából a szén és a nitrogén arányának 30:1-hez kellene lennie. A szén a mikrobák számára energiát, a nitrogén pedig extra tápanyagokat ad. A megfelelő páratartalom eléréséhez ugyancsak fontos – annak 40–60% között kellene lennie, emellett megfelelő mennyiségű oxigénellátás is szükséges.

Mi való a komposztba, és mi nem?

A komposztba lényegében minden szerves kerti hulladékot (ágak, levelek, lenyírt fű, virágok, stb.) belekeverhetünk. Csak arra kell figyelni, hogy azok ne legyenek betegek, ha mégis, akkor bele kell keverni többször is a biogéN és Trifender keverékét, hogy elpusztítsuk a kórokozókat is. Ugyanúgy belekeverhetjük a zöldségek és gyümölcsök héját, a tojáshéjat, a nyomtatás nélküli papírt, a lefőzött kávézaccot és a teafilterek tartalmát is. Olajat csak úgy keverhetünk a komposztba, ha előbb faforgácsot adagoltunk hozzá és hagytuk egy kicsit állni. Állati eredetű hulladékot (húst, bőrt, csontokat) nem ajánlatos a komposztba tenni. (sz-tam)