Az oltóvesszők szedése

A kultúrnövények ivartalan szaporítása révén közvetlenül tovább tudjuk örökíteni egy-egy kedvelt növényünk tulajdonságait.  Erre szolgál az oltás, amely olyan ivartalan szaporítási eljárás, amely során a szaporított (nemes) növény valamely leválasztott részét egy másik növényen (alany) ejtett vágásba helyezzük, és azzal összenövesztjük. Így szaporíthatjuk gyümölcsfáink többségét. A művelethez nemes fáról szedett oltóvesszőkre és alanyra van szükség. Bár az oltás tavaszi munka, a kiválasztott fáról célszerű még ősszel, lombhullás után megszedni a vesszőket (főleg a fagyérzékeny fajokéit), de a tapasztalatok szerint az sem követ el hibát, aki januárban vagy februárban végzi el ezt a munkát.

A csonthéjasok vesszejét hamarabb kell szedni, mint az almástermésűekét. Az oltóvesszőt egészséges, középkorú, termő gyümölcsfákról szedjük. Természetesen maguknak a vesszőknek is egészségeseknek kell lenniük. A szedést lehetőleg fagymentes időben végezzük. Ha fagyos időben kerítünk rá sort, akkor csak kesztyűben nyúljunk a vesszőkhöz, mert ellenkező esetben a meleg kéz foltokat okozhat rajtuk. Szedjük le róluk a száraz leveleket.

Oltásra olyan vesszőket válasszunk, amelyeken hajtásrügyek és nem termőrügyek vannak. Általában a koronaágak vezérágán, a korona szélén levő hosszú vesszőkön több a hajtásrügy, míg a rövidebb vesszőkön inkább termőrügyek vannak. Érdemes megjegyezni, hogy a túl erős, vastag vesszők általában nem valók oltásra. A megszedett vesszőket kötegeljük, címkézzük. (írjuk fel rá a faj, a fajta, a gyűjtés idejét és helyét!) A kötegelt vesszőket ezután a ház stb. északi oldalán (tehát teljesen árnyékos helyen) vermeljük el. Olyan mély gödröt ássunk, hogy ha beleállítjuk a vesszőket, csak a csúcsuk látsszék ki. A kötegek közé szórjunk tiszta, korhadó anyagoktól mentes, nyirkos homokot. Különösen tavasz felé kell az oltóvesszőket hidegen tartani. Lakóházak pincéjében bizonytalan a vesszők teleltetése, mert a pince lehet sokszor túl meleg is, és a párás levegőben penész is felléphet. Jegyezzük meg, amelyik vessző hajtásnak indult, rügyezik, az már nem való oltásra! Figyeljünk arra is, hogy az ugyanazon fajtán belül a korábban szedett vesszők előbb hajtanak ki, tehát korábban kell őket felhasználnunk.

Az oltóvesszők tövét és a hegyét ne használjuk oltásra, mert a vessző hegye éretlen, a tövén pedig fejletlenek a rügyek. Az oltóvesszők szabdalásakor vizsgáljuk meg a metszlapokat, nincsenek-e rajtuk foltok, ha igen, akkor a vessző vagy beteg, vagy fagyott, tehát oltásra alkalmatlan. Arra is figyeljünk oda, hogy a héj alatt a fatest ne legyen barnás vagy feketén foltos, mert az ilyen vessző sem használható fel.  (md-arch)