Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Köztudott, hogy a méz finom, rendkívül egészséges, segít a fertőzések megelőzésében, a szervezetünkhöz pedig kíméletesebb, mint a cukor. Ismert az is, hogy csak akkor jutunk hozzá a kiváló gyógyító és egészségmegőrző összetevőkhöz: aminosavakhoz, enzimekhez, organikus savakhoz, vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz, proteinekhez, növényi komponensekhez, fenolokhoz, ha valódi mézet fogyasztunk.
Némi egyszerűsítéssel kijelenthető, hogy az európai fogyasztót félrevezetik. A boltok polcain mézként kínált termékek többsége ugyanis hamisítvány, esetleg közönséges cukorsűrítmény. Ezt a 15 európai országra kiterjedt felmérés is alátámasztja, amelynek eredményét az Európai Méhészek Szövetsége (EBA) 2024-ben publikálta. Eszerint Németországban a szupermarketekben található mézek mintegy 80%-a (! hamisított, de Európa más országaiban se volt sokkal jobb a helyzet. Az európai piacra beáramló kínai „méz” bő 70%-a pedig közönséges cukorszirup. Az Európai Bizottság is hasonló következtetésre jutott korábbi jelentésében. Eszerint az uniós piacon kapható mézek majdnem fele hamisítvány. Azaz a fogyasztó a pénzéért nem mézet vett mézáron, hanem jobb esetben túlhevített édesítőszert vagy cukorsűrítményt. De szenvedtek a kialakult helyzettől az uniós méhészek is, hiszen az olcsó, időnként kétes eredetű és minőségű importméz miatt kiszorultak a hagyományos piacaikról. A korábbi rendelet a több országból származó mézkeveréken ugyanis nem tette kötelezővé a származási ország feltüntetését a termék címkéjén. Elég volt azt jelölni, hogy uniós országból, EU-n kívüli országokból, vagy éppen EU-országokból és EU-n kívüli országokból származó mézkeverékről van szó. Ez a jelölési mód pedig alkalmas volt a valós származási ország elfedésére.
A „mézrendelet” szigorításáért főleg azok az országok szálltak síkra, ahol nagy komoly hagyománya van a méhészetnek, élükön Szlovéniával és Magyarországgal, utóbbi korábban 20–25 ezer tonna mézet exportált az uniós piacra. A két tagországnak sikerült további tizennyolc államot megnyerni, és 2024 elején közösen kezdeményezték a mézkeverékek származási helyének megjelölésére vonatkozó uniós előírások szigorítását. Az elfogadottak értelmében a jövőben (Szlovákiában 2026. június 14-étől) csak olyan mézek kerülhetnek a boltok polcaira, amelyek címkéjén tételesen feltüntetik a származási helyet. A módosítást a szlovák méhészek is elismerően nyugtázták. Milan Rusnák, a Szlovák Méhészszövetség (SZV) korábbi elnöke a minapi párkányi CrossBee elnevezésű szlovák–magyar méhészkonferencián köszönetet mondott Bross Péternek, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnökének, amiért a szervezet fáradhatatlanul küzdött az uniós rendelet szigorításáért.
Jónak és hasznosnak tartja a rendelet módosítását az EBA vezetése is, ám a kivitelezését túlontúl lassúnak tartja. Még mindig nem dolgozták ki és nem fogadták el a hamis méz megállapítására vonatkozó egységes módszertant, és hiányoznak a referencialaboratóriumok is, amelyek segítségével ki lehetne szűrni a hamisítványokat a piacról. Ezért az EBA a napokban kezdett figyelemfelkeltő kampányában arra buzdítja az európai fogyasztókat, hogy tudatos döntéseket hozzanak a mézvásárlás során, és részesítsék előnybe az európai, lehetőleg helyi termékeket.
A közösségi médiában számos cikk és videó kering arról, hogy miként lehet megkülönböztetni a valódi mézet a hamisítványtól. Nem akarom a „tuti biztos” vizsgálati módszereket elemezni, értékelni, mert a mézhamisítók nagyon leleményesek. Aki biztosra akar menni, és jó minőségű, hamisítatlan mézet akar venni, annak azt ajánlom, hogy olyan, lehetőleg helyi méhésztől vásárolja meg éves mézszükségletét, aki maga is méhészkedik, és akiben maradéktalanul megbízik. Az őszi, karácsonyi vásárok kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy megismerjük a helyi termelőket, méhészeket.
Gágyor Alíz
