Palántanevelés otthon

A zöldségtermesztők tisztában vannak vele, hogy a hosszabb vegetációs idejű melegigényes növények szabadföldi fejlődéséhez és a termésük beéréséhez nálunk nincsenek meg mindig a kellő feltételek, illetve a termesztés hatékonyságának és gazdaságosságának növelése, illetve a szezonális vagy másodvetésű zöldségek kinevelése érdekében szükség van arra, hogy a vegetációs fejlődésük kezdő ütemét felgyorsítva palántát neveljenek, és erről indítsák a termesztést. A téli nyugalmas időszakban érdemes átgondolni, hogy a következő szezonra milyen növények termesztését indítjuk majd palántáról, s ehhez milyen szempontokat kell figyelembe venni a palánták háztáji előállítása során.

A palántanevelés elsődleges célja, hogy a viszonylag hosszú tenyészidejű növények fejlődését felgyorsítsuk. Nevelésük során a vetőmagokat irányított körülmények között (meghatározott hőmérsékleten, adott fényviszonyok között) neveljük bizonyos ideig, amíg azok alkalmassá válnak a kiültetésre. A palántákat megvásárolhatjuk, vagy otthoni feltételek között saját magunk termeszthetjük őket.

A zöldségek közül leggyakrabban a melegigényes, trópusi és szubtrópusi területekről származó növényeket szaporítjuk palántáról. Ilyen például a paradicsom, a paprika, a padlizsán, de ide sorolhatjuk a káposztaféléket, a dinnyét, tököt, zellert, a salátát, a karalábét és az uborkát is.

Otthoni feltételek között nevelhetjük őket ablakpárkányon, télikertben, fóliaházban vagy bármely más helyen, ahol elég meleg van, és megfelelő mennyiségű fény éri a fejlődő növényeket. Pár dologra azonban kellően oda kell figyelnünk. Az egyik legfontosabb, hogy a vetőmagok egészségesek, csíraképesek és vegyszermentesek legyenek. Minél öregebb egy mag, annál kevésbé csíraképes, ezért mindenképp ellenőrizzük vetés előtt a lejárati időt. Ezt az adatot a magok tasakján fel kell tüntetni. A megfelelő fény és a hőmérséklet biztosítása is nagyon fontos tényezők. A magok általában a 20 fok feletti talajhőmérsékleten csíráznak a legjobban, a melegigényesebbeknek ehhez akár 28 fok is szükséges. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a palánták földje ne száradjon ki. A fény biztosítása a sziklevelek megjelenése után válik fontossá, amikor a palánta növekedésnek indul. Ha nincs elég fény, a palánták megnyúlnak és gyenge lesz a száruk. Ezen pótmegvilágítással segíthetünk. A palántaföld legyen steril, fertőzésmentes. Emellett jó, ha megfelelő mennyiségű tápanyagot is tartalmaz. Ma már erre a célra többfajta palántaföld kapható a vetőmag- és gazdaboltokban.

Az apró magvú növényeket kisebb edényekbe, vagy kimondottan erre a célra szolgáló tálcákba ill. szaporító ládákba vethetjük. Ügyelni kell arra, hogy az edények, tálcák alja lyukas legyen, hogy a fölösleges víz elfolyhasson. A fölösleges öntözővíz ugyanis a fejlődő növények rothadásához vezet. A magokat legalább 5-6 cm vastag földrétegbe ültetjük. A magvetés sűrűségét a mag nagysága határozza meg. Minél apróbbak a magvak, annál sűrűbben kell vetni őket. A kelésig a magok számára meleget, és magas páratartalmat kell biztosítanunk. A magas páratartalmat a legegyszerűbben úgy érhetjük el, ha a vetési tálcát fóliával vagy üveglappal letakarjuk. A kelés után a növényeknek sok fényre van szükségük, azért napfényes helyen tartjuk őket. A palántázó tálcán csak addig maradnak a kikelt palánták, amíg át nem tűzdeljük őket.

A palántanevelés során gondot okozhat a rosszul megválasztott ültető közeg. A túlzottan savanyú vagy erősen tőzeges vagy lúgos talajok kedvezőtlenül hatnak a csíranövényekre. Ha otthon készítjük el a palántaföldet, akkor ügyeljünk arra, hogy a földkeverék ne mivel ez a későbbiekben megakadályozza a palánták tartalmazzon gyomirtó szerrel szennyezett talajt, illetve beteg növényi maradványokat. A földkeverékbe érdemes foszfor tartalmú műtrágyát is adagolnunk, viszont nitrogén tartalmú műtrágyát ne használjunk.

A megfelelő feltételek biztosítása érdekében használhatunk palántázó tálcát, ládát vagy fedett üvegházat is, A palántázás otthon, ideális környezetben, viszonylag kis helyen is megoldható. Érdemes a ültetőtálcás palántanevelést alkalmazni, amely jobb a helykihasználást biztosít. Az ültetőtálcát egyenletesen megtöltjük földdel, ha kell, kissé tömörítjük, majd kis lyukakat fúrunk bele és lyukanként 2-3 magot vetünk, a magtól függően különböző mélységben (általában 1-1,5 cm mélyen, nagyobb magoknál 2-3 cm-re.

A tűzdelés vagy másnéven pikírozás nagyon fontos lépés a palánták nevelése során. Akkor végezzük, amikor a kelő növény eléri a két szikleveles állapotot, a növénykéket ekkor átültetjük egy másik nevelő edénybe. Annak érdekében, hogy a fejlődő növények ne nyomják el egymást, és ne nyúljanak meg túlságosan. Itt is ügyeljünk arra, hogy az edények alja lyukas legyen a felesleges víz elvezetése érdekében. Vannak olyan növények, amelyeket többször is át kell ültetni. Főleg akkor, ha még nem jött el az idő a kiültetésre, de az edényét már kinőtte, gyökerei teljesen átszőtték az edényt. ilyenkor nagyobb edénybe telepítjük.

A palántanevelés során a palántadőlés az egyik komoly betegség, ami számos kórokozó hatására is felléphet. Leggyakrabban a paprika, a paradicsom és a káposztafélék palántái károsodnak. A kórokozó terjedésének megfelelően a pusztulás mindig foltokban mutatkozik.

A védekezést megelőzéssel kell kezdenünk. Még a magvetés előtt érdemes a palántanevelés helyét és az ennek során használt különböző munkaeszközöket rézoldattal fertőtleníteni. A káposztafélék és a paprika károsodását legeredményesebben úgy előzhetjük meg, ha a magvetéskor gombaölő szer és rovarirtó kombinációjával fertőtlenített magtakaró földet használunk. (sz-palánta)