Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Egy régi mondás szerint a kecske a szegény ember tehene (volt). Újabban azonban a környezetbarát életmódot követők körében is egyre népszerűbb a tartása, főleg miután a tejének és húsának kedvező élettani hatásai is elterjedtek, emellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tudatosan fenntartott ökológiai rendszerekben is megvan a maga fontos szerepe. A kecsketartás gyakorlati tapasztalatai az alábbiakban rövid összefoglalóban ismertetjük.
A tartás tervezésekor abból kell kiindulni, hogy hány állatot szeretnénk tartani. Egyes vélemények szerint az ideális létszám 12–13 egyed. Egy ilyen nagyságú állományban már kialakul a stabil hierarchia és a szociális kapcsolatok, ami az állatok általános jólétéhez vezet. De a kecskék még kisebb létszám esetén is ragaszkodnak a csapathoz – ha csak egyet tart, az is egy másik állathoz vagy egy emberhez fog kötődni. Ha ez nem történik meg, elveszítheti az étvágyát, sokat fekszik és apatikussá válik. Hosszabb idő elteltével akár el is pusztulhat.
Az állományban az ideális összetétel több nőstény (gida) és egy hím (bak). A bak természetes úton termékenyíti meg a nőstényeket, így nincs szükség mesterséges megtermékenyítésre. Az újszülött gidákat értékesítheti, vagy a nőstényeket tovább tarthatja. Fontos azonban figyelni a beltenyésztés elkerülésére! Ha nem szeretnénk, hogy a bak fedezze a nőstényeket, kasztrálhatjuk. Általában azonban ajánlott egy bak jelenléte az állományban, mert nyugodtabbá teszi a kecskéket.
A fajta kiválasztása attól függ, hogy milyen célra szeretnénk kecskéket tartani – tejtermelésre, húsra vagy házikedvencként. Számos fajta létezik, és a választás teljesen egyéni döntés. A legtöbb kecskefajta könnyen tartható és barátságos természetű.
Tartásukhoz legfontosabb a megfelelő ól és kültéri menedék, amely elegendő helyet biztosít az állatoknak. Az alom biztosítja a kényelmüket és a megfelelő jóléti feltételeket. A kifutónak biztonságosnak kell lennie, hogy megakadályozza az állatok kiszökését és a ragadozók bejutását. A kecskékkel való manipulációhoz (például egészségügyi ellenőrzés, fejés vagy körömvágás) különféle rögzítő eszközök is szükségesek. Alapvető felszerelés továbbá az etető, szénarács és itató, hogy biztosítva legyen a folyamatos vízellátás.
A kecskék napjuk 2/3 részét táplálékkereséssel és rágással töltik. Az étrend alapját a nagyobb térfogatú tömegtakarmányok képezik (széna, zöldtakarmány, szilázs, szenázs, szalma), amelyhez szemes takarmányt adhatunk (zúzott gabona, zab, árpa, búza vagy kukorica). Emellett kész takarmánykeverékeket is etethetünk velük. Nem szabad megfeledkezni a vitaminok és ásványi anyagok pótlásáról sem. Ezt vitamin- és ásványianyag-nyalósókkal lehet biztosítani. Az immunrendszert C-vitaminnal erősíthetjük, az emésztést pedig sörélesztővel vagy fokhagyma-kiegészítőkkel javíthatjuk. A laktáló kecskék napi vízfogyasztása akár 10 liter is lehet. Fontos a rendszeres vízpótlás és annak tisztán tartása, mivel a kecskék híresek arról, hogy nagyon érzékenyek a víz minőségére.
A tartás során nem elhanyagolható a körmök kezelése. A kecskék körmei is folyamatosan növekednek, ezért rendszeres gondozásra van szükség. Az ideális időköz 3–4 hónap, de problémák esetén (tályog, törékenység, sántítás) erre ennél gyakrabban is szükséges lehet. Ajánlott a körömápolás előtt fertőtlenítő lábfürdőt alkalmazni. (Forrás agrofortel.)
