Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Mostanra már mindenki végzett a mézes keretek pergetésével, a pergetésre használt eszközök és edények a helyükre kerültek, a lehabozott méz műanyag vagy saválló kannákban, hordókban várja az üvegezést. A sok méhcsaládos, nagy méhészetek általában mézfelvásárlókon, -feldolgozókon keresztül értékesítik a terméket, a kis őstermelők maguk végkiszerelik és otthonról értékesítik (predaj z dvora), esetleg piacokon, vásárokon kínálják portékájukat.
Van, aki nem csak árulja a mézet, de népszerűsíti is az egyes fajtákat és magát a mézfogyasztást, -használatot. Mert a méhek által készített valódi mézet – jótékony élettani hatásainál fogva – egész évben lehetne, sőt kellene enni, de külsőleg is alkalmazható, például sebekre, égett bőrre, de akár méregtelenítésre is. Ennek ellenére az emberek többsége csak a náthás, influenzás időszak beköszöntével keresi fel a helyi méhészt vagy veszi le a pultról a mézesüveget.
Már a korabeli szaksajtóban is találtam olyan cikkeket, melyek a méznek az ásványianyag-összetételére és gyógyító hatásaira hívják fel a figyelmet. A Méhészújság 1920/8 számában Csináljunk reklámot a méz fogyasztásának címmel hosszan ír a „valódi méz” egészségre gyakorolt jótékony hatásairól, és beszámol arról, hogy 1886-ban Késmárkon mézzel gyógyították az akkoriban világszerte sok ember halálát okozó diftériát. (A torokgyík elleni védőoltás csak 1923-ban jelent meg az USA-ban.) A valódi jelző az említett cikkben nem véletlen, az első világháború után – élelmezési okok miatt – a csehszlovák kormány engedélyezte az olcsó műméz előállítását és forgalmazását, leszorítva ezzel az igazi, tehát a méhek által készített méz felvásárlási árát. (Amíg a svájci méhészek 1919-ben 6,70 svájci frankért adták el a méz kilóját a felvásárlóknak, ez 30,50 csehszlovák koronának felelt meg, a honi méhészek jobb esetben 16-20, kis tételes vásárlás esetén 24 koronát kaptak a méz kilójáért. (A pénz értékéről árulkodik, hogy a tojás darabja ebben az időben 70 fillérbe, a hathetes malac 500 koronába került a gebe pedig 10-12 ezer koronáért cserélt gazdát.) A mézpiacot a háború utáni éveket befolyásolták továbbá a vasúti szállítással kapcsolatos gondok és a tárolóedények hiánya. (Mivel a méz erősen hidroszkopikus, csak jól zárható edényben tárolható, ellenkező esetbe megszívja magát vízzel és erjedni kezd). A mézárak az után kezdtek ugrásszerűen emelkedni, miután a sörgyártók kezdték sörfőzési célokra vásárolni a mézet. Ám nem dolgozták azt fel maradéktalanul, hanem busás nyereséggel továbbadták. Mivel háború után kevés volt a cukor, vaj, zsír, így vevő akadt bőven, legalábbis a korabeli lapok szerint.
Máig sokan csak az áttetsző, sokáig folyékony akácmézet kedvelik. Ezt a fajtát különösen szívbetegeknek ajánlják, míg a repcemézet gyomorfekélyre, vesebántalmakra és koleszterin csökkentésére. A hársmézet főleg légúti fertőzések időszakában fogyasszuk. A napraforgóméz szív- és érrendszeri panaszok esetében javallott, vörösborral keverve vérkeringés serkentő. A gesztenyeméz jelentősen segíti a sebgyógyulást, jól alkalmazható kezdődő légúti fertőzések esetén, emésztőszervi panaszok megszüntetéséhet kiegészítő terápiaként. A pohánka- vagy hajdinaméz sötét színű, szúrós illatú, ezért sokan ódzkodnak tőle, ugyanakkor javítja az erek rugalmasságát. Franciaországban patikában árusítják szívbetegek számára. A már-már fekete mézharmatméznek magas gyógyhatást tulajdonítanak. Ezt a mézet a méhek a levéltetvek édes váladékából készítik. Én a legszívesebben a nagyon zamatos, marcipános ízű tavaszi vegyesvirág mézet kanalazom, amelyben érződik a körte és a vad cseresznye íze, illata. A méz élvezeti cikk, ám ha fáj a torkunk, akkor serényen kortyoljuk, kanalazzuk. Mert miközben nyálkahártyánkon lassan felszabadul belőle a hidrogénperoxid, a méz baktériumölő hatásánál fogva a kórokozókat is elpusztítja.
Gágyor Alíz
