Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Lapunk előző számában foglalkoztunk a legismertebb és legkönnyebben nevelhető orchideával, mégpedig a lepkeorchideával. Jelenlegi cikkben pedig azokkal az orchideákkal fogunk foglalkozni, amelyek csak bizonyos körülmények között nevelhetők lakásokban. Vegyük figyelembe, hogy lényegében termesztésre nincs alkalmatlan faj, csak be kell biztosítanunk számára azt a környezetet, amelyhez a természetben évmilliók alatt szokott hozzá.
Mielőtt egy fajt termesztésbe vonnánk, tanulmányozzuk át, hogy milyen ökológiai környezetből származik. Mit is jelent ez? Nem mást, mint azt, hogy az adott faj hazájában milyenek a hőmérsékleti-, fény-, csapadék-, páratartalmi- viszonyok. Fontos tudnunk, hogy milyen pl. a napi hőingadozás, a csapadék évenkénti eloszlása, vannak-e monszun időszakok, vagy éppen száraz időszakok, stb.
Az orchideák királynője a Cattleya
A Cattleya nemzetség virágjai rendkívül szépek. Sajnos virágzásuk csak 1-2 hétig tart. A nemzetség hazája Közép- és Dél-Amerika. Leginkább az 1000-2000 m magas hegyek folyóvölgyei mentén fordulnak elő. Itt a hőmérséklet 16-30°C között ingadozik. A csapadék bőséges, a hőmérséklet magas, de ezt az évszakot legalább 3-4 hónapon át csapadékmentes, hűvösebb időszak követi. A nemzetség kb. 40 faja ismert. A fajok és nemzetségek közötti hibridek száma több tízezer.
A fajok igényei:
Kimondottan melegigényes fajok: a Cattleya doviana, a C. schilleriana és a C. rex., a többi mérsékeltházi (nappali átlaghőmérséklet 18-23 °C, az éjszakai 15-17 °C). Néhány faj közepesen melegigényes, tehát 20 °C körül érzi jól magát, ilyenek pl. a C. forbesii, a C. intermedia. Mindegyik fajnak kifejezett pihenési ideje van. Ilyenkor számukra elég a 15-17 °C. Ezek a fajok a pihenési időszak alatt igen kevés öntözést tűrnek el, de a páratartalomnak 70 % körülinek kell lennie.
A fajok életfeltételeit csak erre a célra alkalmas zárt térben, a hűvösebb, kiadós téli pihenés mellett kellő párával, aránylag sok fénnyel teremtethetjük meg biztonságosan. A fiatal növényt évenként az idősebbeket 2-3 évenként kell átültetni. A termesztő közeg epifitakeverék, tehát egyszerű darabos fakéreg lehet. Fontos a növényeinket védeni az erős napsugárzástól.
Az Oncídium nemzetség – lepkekosborok
A nemzetség 800 faja Közép- és Dél-Amerikában elterjedt. A botanikusok újabban a nemzetséget több nemzetségre bontották. Ezek a növények a középmagas hegyi erdőkben élnek és nálunk mérsékelt- vagy hidegházi viszonyok között tarthatók. Több olyan faj akad közöttük, mely a szárazabb levegőt is eltűri, nagyobb szélsőségeket is elvisel, és szobai körülmények között is tartható, A virágzatuk hosszú szárú, gyakran elágazó fürt. Virágjaik lepkeszerűek, színük általában sárga, barnásvörös rajzolatokkal. Termesztő közegük legyen laza és jó vízáteresztő. Ezeket a fajokat vándoroltatjuk, vagyis nyáron legyenek a szabadban, fák alatt és öntözzük, tápozzuk őket bőven. Az ősz beköszöntével kerüljenek vissza a szobába. Itt keleti vagy nyugati fekvésű ablakban tarthatók. A virágbimbók megjelenéséig nem csinálunk velük semmit, vagyis pihentetjük őket. A virágbimbók megjelenése után kezdjük el az öntözésüket és tápozásukat. Az öntözés után gyökereiknek gyorsan le kell száradniuk, ugyanis ha éjszakára víz marad rajtuk ez rothadást okozhat.
A Paphiopedilum nemzetség – vénuszpapucsok
A nemzetség hazája Délkelet-Ázsia (Himalája környéke, India, Indokína, az indonéz szigetvilága, Új-Guinea). Összesen 70-80 faj ismert. A fajok többnyire egyvirágúak, a virágok jellegzetesen papucs alakúak, viaszos fényűek. Az elvirágzás után két-három oldalról is megindul az újabb sarj fejlődése. A nemzettségen belül számtalan hibrid létezik. Ezek a fajok többnyire talajlakók. Kedveli az igen laza, humuszos, mohás talajt melybe vaskos, szőrös gyökérrel kapaszkodik. A gyökérzet kényes, levegőigényes, sérülés után nehezen regenerálódik. A fajok többsége patakmedrek oldalán, sziklafalon él. Ezeknek a fajoknak gyakorlatilag nincs pihenési időszakuk, mivel az esőerdők aljnövényzetéhez tartoznak. Ebből kifolyólag talajuk legyen mindig kissé nyirkos, de sohase lucskos. Levegőtlen talajba gyökereik elpusztulnak. A fajok különböző igényűek. Tartásukkor ezt figyelembe kell vennünk. Vannak köztük az egyenlítői forró, tengerparti erdőből származóak, ezek melegházi körülményeket kívánnak. A fajok többsége hegyvidéki származásúak, ezek mérsékeltházi tartást kívánnak. A magashegyiek pedig hidegházi körülmények-ben élnek csak meg. Az utóbbiak csak akkor virágoznak, ha ősszel a hajtás kifejlődése után, kb. egy hónapon át éjjel 8-14 °C alá csökken a hőmérséklet. Nyáron ezeket a növényeket árnyékolnunk kell, közvetlen napfény nem érheti őket. Télen viszont a lehető legtöbb fényre van szükségük. Talajuk legyen levegős, öntözés után legyen nyirkos, de nem vizes, fontos, hogy a gyökerek lélegezhessenek. A talaját lehetőleg tavasztól őszi fedjük mohával. Fontos, hogy a talajuk pH értéke 5,5 legyen. Az ettől jobban eltérő pH értékű talajból a tápanyagot nem tudják felvenni. Tápozásukat speciális orchidea táppal tudjuk biztosítani. Legjobb ezeket a fajokat évenként átültetni, nehogy összeessen a talajuk. Öntözésükhöz használjunk lágy vizet.
A Vanda nemzetség – pártáskosborok
Ez a nemzetség a Himalája nyugati nyúlványaitól Délkelet-Ázsia monszunvidékein, Dél-Kínától egészen Új-Guineáig megtalálható. Ezek a növények egy tengellyel felfelé növekvők. Leveleik hosszúk, bőrszerűek, vályúszerűen visszahajlók a tengelyen kétoldalt legyezőszerűen, sűrűn egymás mellett helyezkednek el. Virágszáruk a felső rész érett leveleinek hónaljából fejlődnek ki. A Vanda fajok többsége epifita, sok léggyökerekkel, vagyis fán élők. A léggyökerek vastagok, elágazók. Érdekességkép megjegyzem, hogy Hawaiiban a turisták búcsúztató virágkoszorúját Vanda virágokból kötik. Vagyis ezek a fajok fontos vágott virágok. Szintén érdekesség, hogy a Vanda coerulea az egyetlen szép kék színű orchidea. (Megj.: Az üzletekben kapható kék színű orchideák sajnos műúton festettek. Nézetem szerint ezek árusítását be kéne tiltani.) Orchideabarátoknak azokat a fajokat ajánlom, melyek Ázsia északi hegyvidékéről származnak. Ezek a fajok kisebbek, de mérsékeltházi körülmények között, csak félig pihenő állapotban, nyirkosan teleltethetők, és nálunk nyáron a szabadban is jól érzik magukat. Ebbe a csoportba tartoznak a következő fajok: Vanda coerulea, a V. tricolor.
Mivel ezek a növények fán lakók ezért zömében léggyökerekkel táplálkoznak. Ennek megfelelő ültetésmódot kívánnak. Legjobb léckosarakba ültetni őket. A durva, darabos, levegős ültető közeget főleg kéregből és páfránygyökerekből állítsuk össze. A talajba benövő léggyökerek egy része a talajfelszínre helyezett mohapárnákból vagy lombcsomókból is táplálkozik. Az ültető közegbe keverjünk kavicsot, cseréptörmeléket, faszéndarabokat.
