A kajszibarackfa metszése a tél végén, illetve kora tavasszal esedékes, amikor megkezdődik a fa vegetációs időszaka. Az ágakon ilyenkor már megjelentek és kipattanni készülnek a virágrügyek, a fa elkezd aktívan növekedni, fejlődni. A metszés éppen ezért ennek az időszaknak az elején javasolt, a metszési felületek ilyenkor gyorsabban gyógyulnak, a különböző betegségeknek kevesebb az esélyük, hogy a sebeken keresztül bejussanak a fa szöveteibe. Az ebben az időszakban elvégzett metszés révén az esetleges fejlődési, növekedési rendellenességeket is még a korai szakaszukban orvosolni tudjuk.
A kajszibarack fáinak alakját már az ültetés utáni metszéssel elkezdjük. Ezzel elősegítjük az erős ágszerkezet kialakulását. A fa életében a további években végrehajtott alakítások is nagyban hozzájárulnak az egészséges fejlődéshez és bőséges terméshez.
Az ültetés utáni metszéskor keressük meg a fának azokat az erős ágait, amelyek nem függőlegesen felfelé nőnek, hanem a törzzsel széles szöget zárnak be. Ezeket az ágakat tartsuk meg, hiszen ezek fogják alkotni a korona fő vázát. Távolítsuk el a sérült, letört vesszőket, ágakat, a túl kis szöget bezáró és a talajtól kevesebb, mint 50 cm-re elhelyezkedő ágakat. Egy-egy ág teljes eltávolításakor arra ügyeljünk, hogy a metszés helye az ággallérhoz közel legyen. Amikor a cél egy-egy ág megrövidítése, az adott ágat egy-egy kifelé néző vesszőre vagy rügyre metsszük vissza.
A további években történő metszésekkel erősítjük az első évben kialakított ágszerkezetet, illetve fejlődni hagyjunk néhány további új ágat. Eltávolítjuk a rossz szögben, hibás irányban álló, függőlegesen felfelé, illetve lefelé növő, a télen fagykárt szenvedett ágakat, és azokat az idős mellékágakat is, amelyek már nem hoznak termést. Ügyeljünk arra is, hogy a megmaradó ágak között elegendő tér maradjon, hogy a napfény akadálytalanul bejusson a korona belsejébe. (sz-agr)