Az aranyszínű sárgaság – a szőlő pusztító fitoplazmás betegsége

A kórokozó jelentőségét mutatja, hogy szerepel az Európai Unió tagállamainak közös karanténlistáján. Az élelmiszerlánc-biztonsági törvény szerint bejelentési kötelezettség vonatkozik rá. Európa néhány országában évtizedek óta, nyugati és déli szomszédainknál több éve jelen van.

Miért jelent veszélyt?

A gazdasági kárt okozó betegség az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) szívogatásával terjed, az általa terjesztett Grapevine flavescence dorée (Candidatus Phytoplasma vitis), azaz a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma 20–50%-os terméskiesést okoz. A fertőzött növények száma évente a tízszeresére nőhet, a fogékonyabb fajták néhány év alatt elpusztulnak. A fitoplazma ellen nem áll rendelkezésre növényvédőszeres eljárás, az ellene való védekezési mód vagy a vektor, azaz az amerikai kabóca elleni kezelések, vagy a legújabb ismeretek alapján a növény ellenállóképességének erősítése révén jöhet számításba. A kabócák, mint fiatal lárvák a táplálkozás során már képesek felvenni a fitoplazmát a fertőzött növényekből, majd 4-5 hét elteltével ők is fertőzőképessé válnak, és egészen életük végéig fertőzőképesek maradnak. Az L3-L4-es lárvastádium elleni védekezés a legalkalmasabb a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma terjedésének megállítására.

Hogyan ismerjük fel, és milyen tünetek utalnak a jelenlétére?

A beteg szőlőtőke fejlődése már tavasztól visszamarad, néha hajtások sem képződnek. A fogékony fajtáknál a fásodás elmarad, a vessző elvékonyodik és gumiszerűvé válik. Ha a tőke a tenyészidő során később fertőződik, a megindult fásodás megáll.

A hajtásokon az első, enyhe sodródást mutató levelek a nyár közepén jelennek meg. A tünetek fokozatosan erősödnek, és kialakul a betegségre jellemző, a levél fonákja felé irányuló, háromszög alakú sodródás. A napnak kitett levélrészeken a fehér bogyójú fajtáknál a levéllemez részleges vagy teljes sárgulása, kék bogyójú fajtáknál vörösödése figyelhető meg. Mindkét esetben fémes színezetet kaphat a levélfelület.

Augusztusban és szeptemberben a főerek mentén krémsárga foltok jelennek meg, amelyek fokozatosan terjednek a levélfelületen, végül a teljes levél elszárad. Az így elhalt, megkeményedett levelek ősszel később hullanak le, mint az egészségesek. Télen a be nem érett vesszők elfeketednek és elpusztulnak. A következő tavasszal a megmaradt rügyekből keletkező virágzat leszárad, kevesebb fürt képződik. Késői fertőzéskor a bogyók zsugorodnak, megbarnulnak, rossz ízűvé válnak.

Az aranyszínű sárgaság tünetei a hazánkban gyakran előforduló Sztolbur fitoplazma okozta sárgaság tüneteitől (szőlő-feketevesszőjűség – bois noir) szabad szemmel nem, kizárólag molekuláris módszerekkel különíthető el. Szembetűnő azonban a különbség a tünetes növények elhelyezkedésében az ültetvényben, a terjesztő kabócafajok életmódja miatt. A sztolbur fitoplazma vektorának a szőlő nem gazdanövénye, azon csak rövid ideig marad, a próbaszívások során fertőzi a növényt. Az aranyszínű sárgaságnál az újabb növények gyors fertőződése és látványos pusztulása egy-egy beteg tőke körül foltszerűen következik be, a sztolbur betegségnél a tünetek lassabban, elszórtan jelentkeznek az ültetvényben.

Ha a két fitoplazma tünetei egymástól nem is különböztethetők meg, a környezeti hatások (aszály), a tápanyaghiány okozta elváltozásoktól elkülöníthetők.

Milyen növényeken károsít?

Az európai szőlő szinte mindegyik fajtája fogékony a betegségre, különösen a Chardonnay, a Pinot blanc, a Pinot gris, a Pinot noir, a Cabernet sauvignon, a Sauvignon blanc, az Olaszrizling, a Rajnai rizling és a legígéretesebb szlovák fajta, a Dunaj. Néhány világfajta elég jól tűri, például a Malbec, a Merlot és a Syrah. Az amerikai alanyfajtákat többnyire tünetmentesen fertőzi.

Hogyan terjed?

Az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma a fertőzött növény háncsrészében él, önállóan és mechanikus módon tovább terjedni nem képes (azaz ollóval nem vihető át). Új területekre és ültetvényekbe elsősorban fertőzött szaporítóanyaggal kerülhet. További terjedésében jelentős szerepet játszik fő vektora, az amerikai szőlőkabóca. A rovar testében felszaporodó kórokozó a vektor szívogatásával kerül át az egészséges növényekbe.

Mi a teendő ellene?

A fertőzésmentes területek védelme érdekében:

• intenzív felderítési programot kell működtetni,
• oda kell figyelni megtelepedésének jelzésére és a kórokozót terjesztő kabócák jelenlétének nyomon követésére,
• fontos a vektorok elleni védekezés pontos időzítése,
• és a kötelező védekezés minden termőterületen a vektorok ellen.

A fertőzött területeken mielőbb fel kell számolni a fertőzött állományt:

• ki kell vágni minden fertőzött és a jellegzetes szőlősárgaság tünetet mutató tőkét, sőt a körülötte levő vad, vagy elhagyatott szőlőt is.
• fokozott felderítést és kötelező védekezési programot kell végrehajtani a fertőzött 1 km sugarú területen, és az azt körülvevő 3 km szélességű biztonsági sávban.

Mit tegyen a termelő a terjedés megakadályozásáért?

• Értesítse hatóságunkat, ha észleli a szőlő aranyszínű sárgaságbetegségét.
• Telepítéskor hatóságilag ellenőrzött, minőségtanúsított szőlő szaporítóanyagot ültessünk!
• Az ültetvényben:

◦ égessük el a tél végi nyesedéket, ha a vektor jelen van a térségben,

◦ csökkentsük a kéreg alatt áttelelő tojások számát olajtartalmú szerekkel, (1% Vektafid+réz, vagy kén, illetve 1% PlanTonic+BORA gombakészítmény),

◦ végezzünk rendszeres, rovarölőszeres kezeléseket a betegséget terjesztő kabócák ellen a megszervezett előrejelzés segítségével, és a megfelelő készítmények használatával.

Védekezési lehetőségek

Mivel a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma karantén kórokozó, az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés kötelező a szaporítóanyagtermő területeken, és kifejezetten ajánlott minden szőlőültetvényben, főképpen piretroidok felhasználásával. Termő szőlőben tavaszi lemosó permetnek a PlanTonic és a BORA keverékét használjuk, amely tartósan megfertőzi az áttelelő lárvákat. Főleg tavasszal és ősszel permetezünk velük hosszú hatásuk miatt. A legfontosabb permetezés az L3-as lárvák ellen irányul a terméskötődés időpontjában. Június közepén itt fonálférgeket – CAPSANEM – használunk, melyek tökéletesen igazodnak a héj alatti parazitáláshoz, mivel a lárvák a héj alatt, illetve a fiatal hajtásokon találhatók. A második kezelést az utolsó stádiumú lárvák és az imágók ellen kell elvégezni július második dekádjában, az imágók rajzásának kezdetekor. Ebben az esetben Spintost használunk, amely hat mindkét fejlődési stádiumra. Szükség esetén két kiegészítő kezelést kell végezni: a kelő lárvák ellen május közepe után, virágzás előtt, illetve közvetlenül érés előtt az esetlegesen betelepülő migráló imágók ellen. A kártevő monitorozása sárga ragacslappal lehetséges, melyet virágzás után érdemes kirakni. További információk: www.biotomal.sk