Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A földimogyoró vetési módja megegyezik a bokorbabéval. A magot állandó helyére vetjük 40×40 cm távolságra, és 5–7 cm mélyen. Vetési időpontja április vége, május eleje. Vetni az érett, egészséges mogyorót lehet. Termesztésére a könnyű, tápdús homoktalajok, valamint a jó vízgazdálkodású, meszes vályogtalajok alkalmasak. Kötött, nehéz, vizenyős agyagtalajon termesztése nem ajánlott. Fényigénye nagy, ezért kifejezetten a napfényes termőhelyre vessük.
Kelés után, ha kedvező az időjárás, a hajtások gyorsan fejlődnek, és rajtuk sárga színű pillangós virágok nyílnak. A termesztés egyik legfontosabb művelete, hogy a növényeket (a burgonyához hasonlóan) földdel fel kell tölteni/kupacolni. Erre azért van szükség, mert a virágok megtermékenyülése után a terméstartó 6–8 cm mélyen a laza talajba fúródik, és a magkezdemény ott fejlődik hüvelyes terméssé. Sőt, ha a kupacokat a szél, vagy az esővíz széthordja, akkor a felkupacolást meg kell ismételnünk.
Nyáron a földimogyoró ápolása a talaj gyommentes tartásából és öntözésből áll. A termések október elejére érnek be, a hüvely héja ilyenkor sárgásfehér, a benne levő magvak pedig húspirosak. Úgy szedjük fel, hogy ásóval a bokor alá nyúlunk, megemeljük, majd a növényt a száránál fogva óvatosan kihúzzuk a földből, ügyelve arra, hogy a terméshüvelyek ne szakadjanak le. Ezután a töveket néhány napig a szabad levegőn szárítjuk, majd a hüvelyeket lefejtjük a szárról, és a termést hűvös, szellős helyen, vékony rétegben kiterítve tároljuk. Ügyeljünk arra, hogy a mogyoró meg ne penészesedjen, mert az ilyen mag fogyasztásra alkalmatlan, sőt kimondottan egészségtelen. Fogyasztásra sütőben hüvelyével együtt, vagy abból kifejtve megpörköljük. (sz-md)
