Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Bár még javában tart a méhészszezon, máris sok vándorméhész kongatja a vészharangot. Főleg azok, akik a hárs után napraforgóra szoktak vándorolni. A régió legnagyobb vetőmag-forgalmazói ugyanis már kora tavasszal arra figyelmeztettek, hogy a szlovákiai mezőgazdászok idén – a dömping áron beáramló ukrán importtól tartva – csak nagyon kevés napraforgót vetnek.
Méhész szempontból érdekesen indult a szezon. Korán beköszöntött a tavasz, majd minden a megszokottnál 3-4 héttel korábban borult virágba. Az április elején hirtelen berobbant nyári melegek hatására szinte két-három nap alatt elvirágoztak jelentősebb gyümölcsfáink, főleg a cseresznye, a meggy, a barack, a körte. A megszokottnál lényegesen korábban szökkent virágba a repce is. Lapzárta idején még ígéretesnek mutatkozott az akác is, a magyarországi előrejelzések alapján azonban biztosra vehető, hogy Dél-Szlovákiában is korábban bontja majd szirmait. Sőt, sok helyen ismét egy időben virágzik majd a repcével, ezért ahol mindkét növény megtalálható a méhek röpkörzetében, ott fajtatiszta akácot csak a kimondottan erre a növényre vándorló méhészek érhetnek el.
Az utolsó nagyobb nektármennyiséget adó növényünk a szezonban a napraforgó. A virágzatot látogató rovarok közül a napraforgók idegentermékenyítését csak a méhalkatúak (mézelő méhek, vadméhek) végzik eredményesen. Lajkó László egyetemi tanár a Magyar Mezőgazdaság hasábjain a következőképpen írja le a napraforgó méhek általi termékenyülését: A méhalkatú megporzók hosszú szájszervvel, erős testszőrzettel rendelkeznek, jó és rendszeres viráglátogatók, nektárgyűjtésre specializálódtak, egy részük pollengyűjtő is. Könnyen hasznosítják a csöves napraforgóvirágok nektárját és virágporát. Közülük a mézelő méhek kiváló virághűséggel is rendelkeznek, ezért tudatosan telepíthetők. Az idegen termékenyülés a mézelő méh és egyes vadméhek testén áthozott virágporral történik. A méhek ugyanis a bibék felszínét megsértve alkalmassá teszik azt a tüskés felületű napraforgópollenek elfogadására. A bibe ingerlésének élettani alapja van. Ingerlés nélkül sokkal rosszabb a megtermékenyülés (pl. ha a bibére szél juttatja a virágport). A méhek tehát nemcsak a nehéz és könnyen összecsomósodó napraforgópollen szállítását végzik el a megporzás folyamán, hanem a bibék mechanikai ingerlését is. Szerepük ezért a napraforgó megporzásában nélkülözhetetlen. Egy-egy virágzaton belül a méhek rendszerint néhány cm-es utat tesznek meg, és eközben 20–30 virág bibéjét érintik. A megporzó rovaroknak köszönhető idegentermékenyülés kedvező hatással van a termés nagyságára és beltartalmára, valamint a magvakból fejlődő növények fejlődési erélyére. Egy házi méh átlagosan kb. 1 percet tölt egy virágzatban. A napraforgón az egy virágzatban eltöltött idő, az egy virágzatban meglátogatott virágok száma és az egy virágra fordított idő rendkívül állandó. A napraforgó ezzel különleges helyet foglal el a termesztett növények között.
Ha a napraforgó eltűnne a földekről, az az egész méhészágazatot érzékenyen érintené. De komoly fejtörést okozna a vándorméhészeknek is. Nekik ugyanis más nagy kiterjedésű, kiadós méhlegelő után kell nézniük, ha nem akarják családjaikat már júniusban, júliusban cukorsziruppal etetni. Mivel a napraforgót térségünkben április derekától vetik, ezért lapzárta idején még nem voltak megbízható adataink arról, hogy mi válik valóra a vetőmagosok februári-márciusi jóslatából. Mezőgazdasági szaktanácsadóktól azonban annyit megtudtunk, hogy a napraforgó vetésterülete hazánkban valóban kisebb lesz, de nem tűnik el földjeinkről ez a növény. Állításukat elsősorban az uniós előírásokkal indokolják, melyek előírják a kötelező vetésforgót, valamint arra a tényre, hogy ősszel nagyon sokan nem tudták megművelni a földjeiket, elvetni az őszieket, sok volt a belvizes terület, ezért a kukorica és a napraforgó maradt a mezőgazdák tavaszi alternatívája.
Gágyor Alíz
Fotó: A szerző archívumából
