Szárazságtűrő évelők

Lapunk előző számában tárgyaltuk a szárazságtűrő egynyári virágokat. Folytatásként ebben a számban a szárazságtűrő évelő virágokról és díszfüvekről írunk.

Bíbor kasvirág – Echinacea purpurea (Rudbeckia purpurea)

Hazája Észak-Amerika. 100–150 cm magasra növő, bokros évelő. Alsó levelei hosszú nyelűk, tojásdadok, csúcsosak és fűrészes szélűek, a felsők kisebbek, alig nyelesek, keskenyek. Virágai fészkesek, hosszú nyelűek, különállóan nyílnak. Virágzatának belső virágai feketés barnák, kiemelkedő félgömb alakban nyílnak. A sugárvirágok nyelesek, és a magról szaporított növényeken színük az élénk bíbortól a rózsaszínűig terjednek, de nem mindig szép árnyalatokban., ezért a legszebb színűeket érdemes tőosztással, esetleg dugványozással szaporítani. Júniustól októberig virágzik. Kimondottan a napos helyeket kedveli. Talaja legyen tápdús, kissé laza szerkezetű. Évelő csoportokba, vagy szoliternek használható. A kertészeti névvel ellátott fajták szebbek, és ragyogóbb színűek, pl.: Purple Coneflower, Cheyenne Spirit, Tennessee Coneflower, Adobe Orange, Pow Wow White, Prairie Splendor, stb.

Alacsonyszárú ligetszépe – Oenothera missouriensis

Hazája Észak-Amerika. Köves, mésztartalmú, száraz talajok alacsony (30 cm-es) évelő növénye. Szára heverő, vöröslő, rajta a levelek szórt állásúak, lándzsásak, bőrneműek. Virágai a levélhónaljban fejlődnek. A fejlettebb növényen az élénk színhatású sárga virágok egymás után nyílnak júniustól egészen őszig. A kinyílt virág gyakran 10 cm átmérőjű. Egy-egy virágon négy kerekded alakú szirom található. Csak napos helyre telepíthető. Talajának hasonlónak kell lennie, mint hazájában, vagyis legyen laza, száraz és mésztartalmú. Ilyen talajon hozzák a legszebb virágaikat. Virágai délután nyílnak, virításuk másnap délelőttig tart. Virágainak élénk színe a szürkületben is jól érvényesül. Magját tavasszal vetjük. Vethetjük közvetlenül állandó helyére, vagy virágládákba. Utóbbi esetben a kikelt növényeket egyenként tűzdeljük cserepekbe. Az átültetést gondosan végezzük, mivel gyökerei törékenyek.

Évelő kokárdavirág – Gaillardia aristata

Származási helye Észak-Amerika déli része. Kerti változatai különböző magasságúak, 25 cm-től 70 cm-ig terjednek. Elágazó, bokros növekedésűek. Leveleinek alakja változó, részben széles lándzsásak, részben szárnyas bemetszésűek. Virágai merev száron nyílnak, átmérőjük elérheti akár a 7–9 cm-t is. A leghosszabban virágzó évelők egyike, májustól októberig virágzik. Van sárga és tiszta vörös változata is, de kétszínű is létezik. Teltvirágú fajtái kimondottan alkalmasak vágott virágnak, mivel a vázákban tartósak. Kertekben lehetőleg napos helyre ültessük, de félárnyékban is megélnek, ilyenkor magasabbra nőnek. Tápdús kerti talajban érvényesülnek igazán. Bár szárazságtűrő, de tartósabb kánikulában az öntözést nagyobb virághozammal hálálja meg. Szaporíthatjuk tavaszi magvetéssel magágyba, vagy tavasszal gyökérsarjakról. Az idősebb töveket oszthatjuk, de csak tavasszal.

Festő pipitér – Anthemis tinctoria

Hazája Eurázsia. Vadvirágként nálunk is honos. Gyakori évelő növény a száraz, köves, füves lejtőkön, parlagokon. Virágai margaréta alakúak, sárgák. Napos helyet, kevés gondozást igénylő, 60–80 cm magasra fejlődő növény. Levelei szárnyasak, zöldek. A levelek hónaljából fejlődő hajtások végén jelennek meg virágai. Júniustól hosszú időn át virágzik. Szaporítható magvetéssel és tőosztással. Nyári időszakban dugványozni is lehet. Önmagát is elveti. A faj kerti változatait csak dugványozással szaporíthatjuk.

Hamvas cipruska – Santolina chamaecyparissus

Hazája Dél-Európa. 30–50 cm magas, félörökzöld félcserje. Levele jellegzetes ezüstös színű. Bokra tömött, zömök. Virágzata csak csöves virágokból áll. Júliusban-augusztusban virágzik. A növény aromás, fűszeres illatú. Fényigényes növény, a kimondottan napos, meleg területeket kedveli. Félárnyékban, árnyékban sínylődik, elpusztul. A fiatal növényeket időnként meglocsolhatjuk, de idősebb korában az öntözési igénye elhanyagolható. Kedveli a laza, könnyen átmelegedő, jó vízáteresztő talajokat. Nem igényel különösebb gondozást. Az idősebb töveket esetenként az elöregedést meggátoló metszésben részesítjük, vagyis a 3-4 éves bokrokat a talajig visszavágjuk. Erősebb teleken ajánlatos takarni. Könnyen szaporíthatjuk dugványozással. Kertekben rézsűk, ferde területek beültetésére kiválóan alkalmas, ezenkívül ültethető sziklakertekbe, szárazon rakott sziklafalakba, rusztikus kőfalak tövébe, balkonládákba.

Jószagú cickafark – Achillea filipendulina

Kis-Ázsiából és a Kaukázusból származó, magas növésű faj. A virágzó növény eléri az egy-másfél métert is. Levelei szürkés zöldek, lándzsásak, fűrészes szélűek. Az élénksárga virágzatok a kiemelkedő leveles szárakon jelennek meg. A nemesített fajták virágzatának átmérője elérheti a 20 cm-t is. Virágai júliustól szeptemberig nyílnak. Csak a napos helyeken és a tápanyaggal jól ellátott, vízáteresztő talajokban érzi jól magát. A növény illatos. Magról vagy tőosztással könnyen szaporítható. Fajtái csak osztással szaporíthatók, mert fajtaazonosságukat csak így tudjuk megőrizni. Virágai száraz csokroknak is alkalmasak, erre a célra teljes virágzásban vágjuk le, ne állítsuk vízbe. Szép sárga színe egész télen át megmarad.

Kerti pipitér – Anthemis bibersteiniana

Kis-Ázsiából származó évelő növény. Ezüstös szürke, szárnyas levelei alacsony, kb. 10 cm-es, levélrózsát alkotnak. Virágai 30 cm-es kocsányokon nyílnak, melyek a lombozat fölé emelkednek, májusban-júniusban. Színük ragyogó világossárga. Szaporítása történhet magvetéssel, de inkább tőosztással, dugványozással. A virágszárak is eldugványozhatók. Nagyon alkalmas növény sziklakertekbe, szárazon rakott sziklafalba.

Közönséges cickafark – Achillea millefolium

Hazája Eurázsia és Észak-Amerika. Erdős-cserjés területeken nálunk is megtalálható. Gyökértörzse kúszó. Levelei többszörösen szárnyasak. Napos helyet kíván. Talaja legyen tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő. Fehér, kicsiny virágai sátorozó virágzatban állnak. Júniustól novemberig virágzanak. Kertekben inkább a színes (piros, rózsaszínű) fajtáit ültessük. Ezeket a fajtákat csak tőosztással vagy nyári dugványozással szaporítjuk. Vágásra is alkalmas faj. Fontos megjegyezni, hogy az elnyílt virágokat azonnal le kell vágni a tőről, mert ha magja kikel, a magoncok visszaütnek a vad, nem szép fajra.

Közönséges levendula – Lavandula angustifolia

Hazája Délnyugat-Európa, Mediterrán. Dúsan elágazó, szürke molyhos, erős illatú 40–80 cm magas félcserje. Levelei keskenyek, ezüstös szürke molyhosak, kellemes illatúak. Virágai kicsik, kétajkúak, kékes ibolyaszínek. Júniusban-júliusban virít. Napos, meleg helyet igényel, megfelel számára a köves, meszes, lejtős talaj is, különösen, ha csak mérsékelten száraz. Szaporítható magról, és elvirágzás után dugványról. Alkalmasak nagyobb sziklakertekbe, szegélyként, kisebb élősövénynek. Több kertészeti fajtája létezik.

 Örökzöld tatárvirág – Iberis sempervirens

Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Örökzöld, 20–30 cm magas, terjedő tövű félcserje. Levelei keskenyek, bőrneműek, sötétzöldek. Virágai hófehérek. Virágzása gazdag, szinte eltakarja a növényt. A növényt sok évig egy helyen tarthatjuk, csak a megfelelő tápanyag utánpótlásról kell gondoskodnunk. Nagyon jó talajtakaró válik belőle. Talajigénye az aránylag laza, vízáteresztő talaj, amely tápanyagokban is gazdag legyen. Szaporíthatjuk magról, de a fajta megőrzése szempontjából jobb, ha tőosztással, sarjakról, dugványokról szaporítjuk. Dugványozni legjobb az elvirágzás után, a dugványokat vágjuk hosszabbra.

 

Szárazságtűrő díszfüvek

Deres csenkesz – Festuca glauca

Az Alpok törmelékes, sziklás-meszes lejtőin él, de árnyékos helyen is díszlik. Szép, keskeny, kék levelei díszítenek. Virágzáskor vágjuk le virágait, hogy a levelek ne veszítsenek kék színükből. Május-júniusban virágzik. Tőosztással szaporítjuk.

Japán díszfű – Miscanthus sinensis

Hazája Kína és Japán. Szárai 1-2 méteresre, vagy még magasabbra nőnek. Októberben virágzik. Egész virágzata olyan, mintha tollpihékből lenne. Száraz, meleg fekvésű helyet kedvel. Gyökeres hajtásokkal, tavasszal szaporítjuk.

Széleslevelű különösfű – Chasmanthium latifolium

Hazája Észak-Amerika. 80–90 cm magasra növő évelő díszfű. Levelei felállók lándzsásak, bambusz alakúak. Félárnyékos helyre ültessük. Teljes napon levelei elszáradnak, perzselődnek. Talaja legyen tápanyagokban gazdag. Virágzási ideje nyár vége, ősz eleje. Tél végén vágjuk le az elszáradt leveleket.

 

Kép és szöveg: Farsang I

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda januári száma

A gazdálkodók és a kertészkedők ebben a téli hónapban elsősorban a következő szezon tervezésével és az ezzel kapcsolatos …