Végre itt a március, immár nem csak elméletben méhészkedhetünk, hanem tevőlegesen is. A kíváncsi gazda alig várja, hogy kaptárt bonthasson és saját szemével győződjön meg arról, hogy a családjai miként teleltek át. Azonban minden kaptárnyitással akaratlanul is megzavarjuk méheinket. Fokozottan érvényes ez tavasszal, amikor az időjárás gyorsan változékonyra fordulhat. Az alábbiakban ezért a méhek hőigényére fókuszálva taglaljuk az aktuális teendőket a méhesben.
A dolgozók +9 0C alatt nem repülnek ki lakásukból, csak ha feltétlenül pótolni kell a víz- vagy virágporkészletüket. Ilyenkor azonban sok egyed elpusztul, mert például egy légáramlat, egy felhő vagy futó zápor hirtelen lehűti a levegőt. A magányos méh 9 foknál alacsonyabb hőmérsékletet huzamosabb ideig nem visel el. Megdermed, mozgásképtelenné válik és a földre hullik. Ha a dermedtség nem tart tovább 48 óránál, a méh – mihelyt kellően felmelegszik –, feléled. Ez azért is veszélyes, mert a családok váratlanul dolgozók nélkül maradnak és nem tudják kellőképpen gondozni a fiasítást, emiatt legyengülnek. Hűvösebb időben ezért lehetőleg ne zavarjuk méheinket és csak a legszükségesebb munkát végezzük a méhesben. A családok erőnlétéről a repülések intenzitásából, a kaptárak higiénikus aljdeszkájára lehullott viaszmorzsák csíkjainak alakjából, hosszából, a lehullott méhtetemek és vízcseppek sokaságából próbáljunk következtetni. A családok átteleléséről tehát anélkül is tájékozódhatunk, hogy leemelnénk a kaptárak fedelét. Ha a méheket megzavarják, felzúgnak és nekiesnek a méznek, ha nincs is arra szükségük, tehát fölöslegesen fogyasztják készleteiket. Ha erősebb a megzavartatás, mozgolódásba kezdenek. A teljes nyugalmat élvező családok zúgása alig-alig hallható.
Az első kaptárnyitásra mindenképpen a tisztuló repülések után kerüljön sor. A beavatkozás gyors legyen és csak akkor kerüljön rá sor, ha a levegő hőmérséklete meghaladta a 15 0Celsiust. Ilyenkor a méheink már vígan röpködnek és gyűjtenek. Tapasztalt méhészek azt tartják: amennyiben a méhek a kaptárnyitás hatására összepöttyözik a méhész ruháját, kalapját, netán a kereteket is, akkor a kaptárbontás korai volt és ajánlatos a munkálatokat néhány nappal elhalasztani. Szeles vagy változékony hőmérsékletű napokon pedig teljesen szüneteltetni. Ezért kora tavasszal csak annak megállapítására szorítkozzunk, hogy elég-e a családok élelme. Az anyát ne keressük. Ha a család anyátlanná vált volna, arra a kaptár lakóinak viselkedéséből is következtetni lehet.
Ha a hőmérő higanyszála már árnyékban is eléri vagy meghaladja a +18 0C, akkor már bátran dolgozhatunk a méheinkkel akár hosszabb ideig is.
A viasz kiválasztásához a méheknek 27 0C melegre van szükségük, a fiasítás egészséges fejlődéséhez 30 0C kell.
Éghajlati viszonyaink közepette a méhcsaládok többségénél december és január kivételével mindig van kisebb nagyobb terjedelmű fiasítás. Ez azt jelenti, hogy ha kaptáron kívül 15 0C van, a fiasítás körül 30 0C meleg kell. Ellenkező esetben a fiasítás meghűl, elpusztul vagy gyenge egyedek fejlődnek belőle. A szükséges hőmérsékletet a méhek a felvett táplálékból fokozott anyagcserével állítják elő. Nagyon fontos, hogy a méheknek a táplálékon túl elegendő levegőjük is legyen, mert a fokozott anyagcsere nagyobb mennyiségű levegő fogyasztásával jár. Vizüknek is lenniük kell, ezt kisebb mennyiségben a kaptáron belüli páralecsapódásból nyerik.
Gágyor Alíz