Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A fátyolvirág (Gypsophilaa) szegfűfélék családjába tartozó növény. Virágzásakor olyan, mintha rózsaszín vagy fehér fátyol borítaná, és ilyenkor rendszerint bele is szeretünk. A fátyolvirágok között van egynyári és évelő is.
Az egynyári fátyolvirág
A 30–35 cm magas, fehér, rózsaszín vagy piros virágok júniusban, júliusban nyílnak. A nyári virágzáshoz márciusban, áprilisban, tavaszi virágzáshoz szeptemberben kell vetni. Szakaszos vetéssel a virágzási időt hosszabbítjuk meg.
Évelő változata
Nevezik még boglyas fátyolvirágnak, szappangyökérnek. Réteken, legelőkön találkozhatunk vele. Virágai egyszerűbbek. A buglyos fátyolvirág nemesített változata a Bristol Fairy és a rózsaszín Flamingó. Szimpla, illetve dupla változatával találkozhatunk. Bármelyikből is sikerül szereznünk, biztos, hogy jól mutat majd a kertben és a vázában. A kúszó fátyolvirág apró, rózsaszín, halványpiros virágú, 25 cm magasra növő évelő növény. Telt virágú fajtája, a Pink star 30 cm magas.
Igényei
A tűző napfényt és a sovány, száraz talajt kedveli. Akkor fejlődik jól a növény, ha egész nap, de minimum napi 6 órát éri a nap. Homokkal segítsük a talaj vízelvezetését. A kötött, nyirkos talajokon nem, vagy nagyon rosszul fejlődik. Elvirágzás után vágjuk vissza az évelő fátyolvirágot, ezzel serkentjük az új hajtások fejlődését.
Vessünk magot
Palántafölddel töltsünk meg egy szaporítótálcát, erre szórjuk a magokat. Nagyon vékony rétegben takarjuk homokkal, mert szüksége van fényre a csírázáshoz, majd permetezzünk rá vizet. Fedjük le az edényt, de rendszeresen szellőztessük. A magok könnyen és jól csíráznak. Amikor 4-5 levelűek a palánták, tűzdeljük cserepekbe. A fagyok után ültessük ki végleges helyükre.
