Amikor a gazda az őszi-téli időszakban nem a legjobb takarmányt adhatja haszonállatainak, mifelénk ilyenkor azt szokta mondogatni: nincs a télnek rossz gyümölcse. Hiszen az állatok gyarapodását, a takarmányok hasznosítását és a termékek önköltségét csak a takarmány tudatos és helyes megválasztásával és összeállításával tudjuk befolyásolni.
Az abrakot darálva, a szálastakarmányt szecskázva
A kecske szinte mindent megrág – fát, ágakat, s ha hozzáfér, az újságpapírt vagy a kartondobozt is. A kecsketartás költségeinek 40–85 százalékát, tartásmódtól függően, a takarmányozási költségek teszik ki. A legkisebb takarmányozási költsége egy-két kecske tartásának van, hiszen a gazda év közben hasznosítani tudja a kerti és konyhai hulladékot. Az intenzív, zárt kecsketartáshoz azonban egész évben termesztett és feldolgozott takarmány kell. Az állatok takarmányszükségletét növeli, hogy a jószágok mozognak, télen hideg, nyáron meleg van, a takarmány elfogyasztásával és megemésztésével hő termelődik. A szakemberek szerint egy 50 kg-os szárazon álló anyakecske szükséglete 500 g keményítőérték, míg egy ugyanilyen tömegű, napi 6 liter tejet termelő kecskéé 860 g. 1 g szárazanyag elfogyasztása és megemésztése 1 kcal energia felhasználással jár, azaz 1 kg szárazanyag elfogyasztásakor ezer kcal energia használódik fel, míg 1 kg tejtermelés energiaszükséglete 750 kcal. Őseink tudták, hogy jobb az állatok termelése, ha az abrakot darálva, esetleg ivósan kapják, a szálastakarmányt pedig felszecskázva. A tudomány mára bizonyította, hogy ezzel csökkentjük a rágás és emésztés energiaszükségletét, s az így megtakarított energia a tejtermelésben és a súlygyarapodásban hasznosul. Vagyis a takarmányok tápértékét növelhetjük azzal, hogy az előkészítésükkel csökkentjük a táplálkozáshoz felhasznált energiát.
A széna beltartalmi értékéről
A természetben az állatok ösztönszerűen felismerik az egyes takarmányok fogyaszthatóságát. Az áttelelt, kilúgozott gyepet például szinte minden legelő állat kerüli, mert kevesebb nettó energiát tartalmaz, mint amennyi az elfogyasztásához és megemésztéséhez kell. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem 1982-es tanulmánya azt vizsgálta, milyen a beltartalmi értéke a júniusban lekaszált réti szénának, és a márciusban lekaszált, a tél során kilúgozódott szénának. A vizsgálatból kiderült, hogy a márciusban levágott előző évi gyepszéna 528 kcal-val kevesebb energiát tartalmaz kilónként, mint amennyi az elfogyasztásához és megemésztéséhez szükséges. Ha a jószágot ilyen szénával etetjük, akkor a takarmány megemésztéséhez szükséges energiát az állat a saját tartalékából fedezi.
A hőstressz hatása jószágainkra
A környezeti hőmérséklet is hatással van az állatok hőtermelésére és hőleadására, étvágyára és takarmányfelvételére, valamint a tejtermelésre. A kérődzők csökkenő hőmérsékleten növelik takarmányfelvételüket, tejtermelésüket pedig csökkentik. A komfort hőmérsékleti zóna felett a takarmányfelvétel és a tejtermelés is csökken. A meleg hatására bekövetkező étvágycsökkenés feltehető oka, hogy az állat ezáltal csökkenti a hőtermelést, azaz a hőterhet. A kecskék esetében a komfort hőmérsékleti zóna fajtától és fejlődési stádiumtól függően 4–17 oC között van. A kecskénél a kritikus hőmérséklet 26 oC. E hőmérséklet felett az állatok testhőmérséklete is növekszik. A kritikus hőmérsékleti tartományban a légzés felgyorsul, és teljes étvágytalanság is bekövetkezhet. A jó közérzeti zóna alsó határa alatt csökken a légzésszám, és az egyes testrészek hőmérséklete is, de a test központi hőmérséklete nem változik. Ha visszaesik a takarmányfogyasztás, akkor a tejtermelés is csökken. Ennek kivédésére csökkenteni kell a hőstresszt, és növelni a takarmányok ízletességét, fokozni a táplálék tápanyag-koncentrációját.
A kecskék takarmányozásával kapcsolatos további tudnivalók megtalálhatók a Kecsketenyésztés c. könyvben. (ga)