Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A gyümölcsfák termésének betakarítása után megkezdődik a lombhullás, és a fák is felkészülnek a mélynyugalmi állapotra. A lehullott lombfelület azonban egyúttal elsőosztályú áttelelő réteget biztosít olyan kórokozó gombafajoknak, mint például az almafa varasodás, vagy a gyümölcstermő növények moníliája a Monilinia fructigena. Ezért érdemes a lehullott leveleket mielőbb bedolgozni a talajba, összedarálva komposztálni, vagy tetszés szerint valamilyen karbamidos vagy baktériumos szerrel kezelni, amely segítségével gyorsan lebomlanak.
Ezek a gombafajok ugyanis a téli hónapok során az ún. peritéciumokban (apró aszkospórát tartalmazó kitartóképletek) telelnek át, és a fagyok elmúltával, amikor a hőmérséklet és a csapadék kedvező körülményeket biztosít, kirajzanak a fák lombozatára, hogy ott új fertőzést indukáljanak a alma- és körtefákon induló hajtásokban. A csonthéjasok esetében is fontos a bomló növényi részek kezelése, mivel a Monilinia laxa a fertőzés után a gyümölcstermés töppedését és gyors rothadását okozza, ezek a fertőzött gyümölcsök ráaszalódnak a fák ágairara, ami új fertőzési gócpontot jelent a következő szezonban. Így ezeknek a gyümölcsmúmiáknak az összegyűjtése és megsemmisítése is fontos.
A gyümölcsfák őszi kezelése során érdemes még az ősszel beiktatni egy lemosó permetezést, hiszen tavasszal sokszor nehéz alkalmas időpontot találni rá. Nagyobb területű gyümölcsösökben azt tanácsolják, hogy még teljes lombhullás előtt kell elvégezni a permetezést, hogy a lehullott leveleket is fertőtlenítse a permetlé. Kiskertekben ez nem meghatározó szempont, hiszen itt jut rá idő, hogy a lehullott leveleket összegereblyézzük és elégessük. Majd azután alapos lemosó permetezéssel lekezeljük a fáinkat. A permetezést azonban nem tanácsos nagyon későre halasztani, mert a kórokozók késő ősszel már felkészülve a télre jobban ellenállnak a permetszereknek is. Általában réz és kén hatóanyagú készítményekkel végezzük el ezt a műveletet. A növényvédő szer kijuttatása ilyenkor nagy lémennyiséggel történjen, hogy a törzseken és az ágakon való egyenletes fedés biztosított legyen. A megfelelő növényvédő szer kiválasztásához ismernünk kell az előző szezonban megjelent károsítókat. Ha a kórokozók, gombás betegségek voltak a jellemzők, akkor réztartalmú készítményt kell elővennünk. Ha ezen kívül lisztharmat is előfordult, akkor kén hatóanyagú növényvédő szereket alkalmazzunk, ezeknek atkagyérítő hatása is van. Az olajos alapú készítmények rovar- és atkakártevők ellen alkalmazhatóak, ezek tapadásfokozó és hatékonyságot növelő tulajdonsággal is bírnak. Vékony bevonatot képeznek a kártevők áttelelő alakján, megakadályozzák azok légzését. A lemosó permetező szerek között ma már több környezetkímélő, biológiai alapú hatóanyagot tartalmazó, szert is találunk. (sz)
