Mixómatózis, a nyúltenyésztők réme

A mixomatózis a házi és az üregi nyulak egyik legtöbb gazdasági veszteséget okozó vírusos betegsége, mely a fejen és a természetes testnyílások környékén nagy vizenyős duzzanatokkal vagy göbök megjelenésével jár. A betegség gyógyíthatatlan. A mezei nyúl nem fogékony a vírusra. A betegség már régóta ismert, Sanarelli és Solendore állapította meg először, 1909-ben, Dél-Amerikában, Európából odatelepített házinyulakban. Igaz, hogy a kórokozó vírus az ott vadon élő trópusi nyulakban nagyon elterjedt, de abban a nyúlfajban csupán enyhe megbetegedést, vagy még azt sem okoz. Ez azt jelenti, hogy az ott honos gyapotfarkú nyulak (sylvilagus minensis) nagy része anélkül hordozza a vírust, hogy megbetegedne. Az 50-es évek elején Ausztráliában és Európában részben mesterségesen terjesztették el a kórokozót, az üregi nyulak elpusztítására.

A betegség kórokozója a Leporipoxvírus genus tagja. A vírus 55 C fokon egy perc alatt inaktiválódik, beszáradt bőrökön azonban hónapokig fertőzőképes marad. A vírus gyorsan terjed, ha valamely házinyúlállományban felüti a fejét, védekezés híján valamennyi nyúl megbetegedhet, és igen nagy az elhullási arány. A betegség legfőbb terjesztői a szúnyogok. A beteg állat véréből vagy különösen a bőr alatti duzzanatok szövetnedveiből és sejtjeiből a szúnyog szívókájában és egyéb szájszerveiben több mint egy hónapig is megtartja a fertőzőképességét. Terjesztheti a betegséget a mezőn kaszált és vírussal fertőzött szálastakarmány. Behurcolható a vírus a fertőzött nyúlszállító ketrecekkel és fertőzött szállítóeszközökkel is. A kórokozó nyúlról nyúlra is átragadhat. A szúnyog a szúrása közben nemcsak nyálat bocsát a sebbe, hanem a fertőző anyagot, a kórokozó vírust is közvetíti. A nyúl allergiásan válaszol a szúnyogcsípésre, ami a szúrás helyén duzzanatképződésben nyilvánul meg. Igaz, hogy az éhes szúnyog nem válogat, de megfigyelték, ha lehetősége van, szívesebben támadja meg a színes nyulat, mint a fehéret. Ugyancsak hazai megfigyelés, hogy a szúnyogok először az alsó rekeszekben levő nyulakat csípik meg, azért ajánlatos az értékesebb állatokat a felső rekeszekben elhelyezni. A betegség lappangási ideje 7–10 nap. A bántalomnak kétféle megjelenési formája van: Az ödémás kórforma, mely vizenyős-kocsonyás beszűrődések jelentkezésében nyilvánul meg. Ezek a duzzanatok a szúnyogcsípések helyén jelentkeznek, többnyire a szőrrel gyérebben borított területeken. A másik forma jól körülírt csomók megjelenésében mutatkozik. Ez a kórforma főként akkor jelentkezik, amikor gyengébb hatáskörű kórokozó támadja meg a szervezetet, vagy ha a nyúlnak már van bizonyos fokú védettsége. Az ödémás elváltozások jellegzetes helye a szemtájék, a szemhéj, az orr, a végbélnyílás és a nemi szervek környéke. Az olykor hatalmas kocsonyás duzzanatok lehúzzák a füleket, de nem egy olyan esetet is láttunk, amikor az egész fejet duzzanatok borították, és így kialakult az ún: oroszlánfej. A felsorolt tüneteket gyakran orrhurut, a szemkötőhártya gyulladása, légzési nehézségek kísérik. Olykor tüdőgyulladás is kialakul. A beteg állatok általában egy-két hét alatt elpusztulnak, de akadnak olyanok is, amelyek, ha kisebb mértékű a fertőzés és erősebb az állat immunitása, életben maradnak, de olyan is van, hogy akár több hétig is betegeskedik az állat, majd lesoványodik, és végül elhullik.

A betegség megelőzésének legfontosabb módja, hogy megakadályozzuk a baj behurcolását és a vérszívó rovarokat, de mindenekelőtt a szúnyogokat távol tartsuk és elpusztítsuk. Az állatokat lehetőleg zárt épületben tartsuk. A nyulak tartási helye körül a nedves, pocsolyás helyeket meg kell szüntetni. A szúnyogok kedvelik az állatokkal zsúfolt, nagy ammónia- és páratartalmú levegőjű helységeket. Jó szolgálatot tesz a keretre feszített, benzinnel vagy valamilyen szúnyogirtó szerrel permetezett szúnyogháló. Rovarölő vagy riasztó, repellens szerekkel ugyancsak irtani, vagy legalább is távol tartani tudjuk a szúnyogokat. A beteg állatot nem szabad véres úton leölni, a bőrét kiszárítani, vagy a húsát elfogyasztani. A levágott és lebőrözött nyúl húsát értékesíteni, és a szemétdombra szórni szigorúan tilos! Ha a mixomatózis beigazolódik, a beteg állatokat el kell pusztítani. A fertőzés időszakában – kora tavasszal és késő ősszel – érdemes az összes 3 hónapnál idősebb nyulat beoltani. Ha szükséges, a fiatalabb süldő nyulak is olthatók, de ezek védettsége rövidebb ideig tart. Nálunk jelenleg kétféle vakcinával oltanak. Az egyik a Castomix, a másik pedig a Pestorin-Mormix. Mindkettő 1 éves védettséget ad, de sokan vannak, akik revakcinálják a nyulaikat, ami annyit jelent, hogy az oltást követő 1 hónapon belül újra oltanak, ami kettős védettséget ad a nyulaknak.

-pint-

Fotó: internet