Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A klímaváltozás egyértelmű jeleinek és következményeinek ismeretében a minőség és a hozamképesség növelése mellett a mezőgazdasági termelésben egyik legnagyobb kihívás a talaj nedvességtartalmának megőrzése, a lehullott természetes csapadék minél nagyobb mértékű hasznosítása. A szakemberek véleménye szerint a talajművelésben az ésszerűség mindig fontosabb szempont kell, hogy legyen, mint a pillanatnyilag elvégzett munka tetszetőssége, esztétikuma. Ehhez tudni kell, hogy minden egyes elvégzett művelet a talaj 10-15 mm vízveszteségével is együtt jár.
A talaj kötöttsége konstans érték, a természetes csapadék mennyisége évjáratonként változó, de a rendelkezésre álló mennyiség veszteségei a talajnedvességet csökkentő módszerekkel mérsékelhetők. A termelési költségek folyamatos drágulása ellen az kényszerű takarékosság csak ideig-óráig jelent látszólagos megoldást. A jó kultúrállapotban tartott talaj viszont kevesebb műveletszámmal és kisebb költséggel, ésszerűen is művelhető.
Az elővetemény tarlómaradványai értékesek, és ha ezt a talajba keverjük, növeli annak szervesanyag-tartalmát. Ha a talaj felszínén hagyjuk, akkor csökkenti a talajnedvesség veszteségeit. A talaj vízgazdálkodása a fizikai állapotától függ, ha ez kedvező, akkor a termőtalaj alkalmas a csapadékvíz befogadására és tárolására. Még az aszályos időjárás okozta károk is nagy biztonsággal enyhíthetők ott, ahol nincs a felszín alatt tömör záróréteg, és a talaj egy része tarlómaradványokkal borított.
Akár sok, akár kevés a csapadék, azzal okosan lehet és kell gazdálkodni. Ha száraz a tavasz és a nyár, akkor a talajnedvesség veszteségét csökkentő, nyár végén és ősszel pedig a talaj vízbefogadó képességét növelő művelési módszerek vezetnek eredményre. Ha hosszabb időn keresztül sok a csapadék, akkor az egyedüli megoldás az, hogy minél kevésbé tapossuk le a földet, mert ha erre nem ügyelünk, akkor drágán orvosolható, sőt visszavonhatatlan talajszerkezeti károk keletkezhetnek.
A művelés során mindenképpen alkalmazkodni kell a talaj kötöttségéhez, annál is inkább, mivel a költség- és talajkímélő művelés minden kötöttségi érték mellett megvalósítható. A középkötött talajok művelhetősége a legjobb. Ezek szerkezetét ne rontsuk taposással, „felrögösítéssel” vagy „elporosítással”!
Ha az erős kötöttség a sok talajmunka eredményeképp sem enyhül, akkor a feltalaj fokozatos mélyítésével érdemes próbálkozni. Így ez a réteg alkalmassá válik nagyobb mennyiségű csapadék befogadására. Az altalaj tömörödését időnkénti mélylazítással lehet megszüntetni, mindenképpen törekedni kell azonban a menetszám csökkentésére.
A laza talaj magasabb víztartalma ellenére is jól művelhető. Nem tanácsos feleslegesen bolygatni, vagy levegőztetni és – a többnyire – kis mennyiségű szerves anyagot elvesztegetni.
A művelettakarékos talajművelés már a betakarításnál kezdődik, ahol a szármaradványok megfelelő aprítása és a kombájn munkaszélességében történő egyenletes terítésük alapvető fontosságú. Ez a művelet segít megőrizni a talaj nedvességét, hatékonyan véd az erózió ellen, és késlelteti a gyomok kelését. Mindezek eredményeként egyszerűbbé válik a műtrágyázás és a sekély mélységű vetés. Ajánlatos az aprított és egyenletesen terített szármaradványt nehézkultivátorral bedolgozni. Az így művelt megművelt pl. kukoricatarló vetőkultivátorral azonnal bevethető. A vetőkultivátoros művelés azért számít talajkímélő műveletnek, mert talajtakarást végez a vetősávok között, javítja a talaj vízbefogadó képességét is. A műveletek összevonása, kombinálása folytán így kevesebbet bolygatjuk a talajt, ezáltal csökkentjük a visszatömörödést, elkerülve egyben a taposás okozta káros hatásokat. A vetőkultivátor hagyományos technológiával előkészített területeken is jó teljesítménnyel használható. A magágykészítés, vetés, műtrágyázás tehát egy menetben történhet. (sz)
