Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Bár várható volt, hogy előbb-utóbb térségünkben is felbukkan az ázsiai lódarázs (Vespa velutina nigrithorax), mégis mint derült égből a villámcsapás ért bennünket a hír: egy szigetközi méhész és méhegészségügyi felelős alig néhány kilométerre a szlovák-magyar határtól befogta a méhészek rémálmának tartott ragadozó első példányát. A Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai elvégezték az azonosítását és megerősítették: immár kaptáraink közelében az invazív darázsfaj.
Noha a biológusok szerint riadalomra semmi ok, mert az ázsiai lódarázs nem agresszívabb az európai lódarázsnál (Vespa crabro), a méhészek mégis aggódnak. És joggal, hiszen e faj előszeretettel telepszik meg a gazdag táplálékforrásnak minősülő méhesek közelében, miközben a méhek ellenük tehetetlenek. Ha felszaporodik, viszonylag rövid időn belül egészséges méhcsaládokat pusztít el, méhészeteket tesz tönkre. Mivel Európában nincs számottevő ragadozója, ezért jobbára csak megfigyelésekkel, az elsődleges (tavaszi), teniszlabda nagyságú, 2-3 méter magasban épített fészkek likvidálásával lehet ellene hatékonyan védekezni. A későbbi, két focilabda nagyságú másodlagos fészkek felkutatása ugyan könnyebb, de felszámolása nehezebb, mert a darazsak ezt lényegesen magasabbra (10-20 méter) építik.
Az ázsiai lódarázs első fiatal ivaros nősténye 2004-ben egy Kínából Európába tartó hajószállítmány porcelán rakományába húzódva jutott el Franciaországba. A kedvező mikroklímának és a francia hatóságok koordinálatlanságának „köszönhetően” három év alatt már 120 ezer km2-en regisztrálták jelenlétét (a terjedési sebessége elérte az évi 78 km-t), tíz év alatt pedig szinte az egész országot megfertőzte. A kiterjedt áruforgalomnak köszönhetően 2016-ban eljutott Nagy-Britanniába is, így mára Spanyolországtól Svájcon, Németországon, Belgiumon és Hollandián át mindenhol megtelepedett és feltartóztathatatlanul terjed.
Magyarországon és Szlovákiában is a méhészek és a tűzoltók ismertető előadások, tanulmányutak formájában készültek a faj hazai felbukkanására. Eddig biztonságban érezhettük magunkat, mert Ausztria, Csehország és augusztus 24-ig Magyarország is az özönfajtól mentes volt. Közép-Európai megjelenését csak 4-5 évvel későbbre vártuk.
Az ázsiai lódarázs tápláléka jobbára megegyezik az európai lódarázs táplálékával. Egy fészeknyi ázsiai lódarázs képes egy idény alatt egymillió rovart felfalni, bogarakat, legyeket, lágyszárnyúakat. Ezzel viszont alaposan megcsappan az őshonos darazsak vagy akár a fecskék, denevérek tápláléka, ami negatív hatással van kontinensünk biodiverzitására. Ám amíg az európai darazsak a méhesben csak a legyengült méhcsaládokat tizedelik meg, egyedszámuk pedig csapdázással korlátozható, az ázsiai lódarázs csoportosan vadászva szerzi be táplálékát és viszonylag rövid időn belül képes egész méhészeteket tönkretenni.
Az ázsiai lódarázs nemcsak az emberre, hanem a haszonállatokra, házi kedvencekre nézve se veszélytelen. A fészkére irányuló legkisebb veszélyérzet esetén egy speciális feromon kibocsátásával „értesíti” társait, majd 20-30 egyedből álló csoportban 2-300 méterre is üldözi az ellenségét. Az ázsiai lódarázs csípése rendkívül fájdalmas. Ezért a darázsfészek eltávolítását csak erre felkészített személy végezheti, azt is speciális (vastag) védőruhában, maszkban, vastag kesztyűben és zárt lábbeliben. (A fészek eltávolítása költséges, Franciaországban helytől függően 80-120 euróba kerül.) Már Szlovákiában is vannak olyan tűzoltókból álló egységek, amelyek képesek az ázsiai lódarázs befogására, megsemmisítésére. Ezért a faj észlelése, fényképes dokumentálása után a gps koordinátákat megadva azonnal értesíteni kell az illetékes környezetvédelmi hatóságot vagy a helyi önkormányzatot.
Gágyor Alíz
