Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A kerti növények egyik alattomos, nappal a talajban rejtőző, jellemzően az éj leple alatt előmerészkedő kártevője a lótetű. Ha megtelepszik a kertben, valóban nagyon komoly problémákat okozhat. Életmódjából adódóan károsítása abban áll, hogy ami az útjába kerül, azt elrágja. Megjelenése nem köthető speciális feltételekhez, gyakorlatilag bárhol előfordulhat, ahol táplálékot és megfelelő talajviszonyokat talál. A nyár közepén szaporodik, tojásait június, július folyamán rakja le földalatti fészkeibe, így az ellene való védekezés akkor a leghatékonyabb, ha még a tojásrakás előtt megtörténik.
A kertben jellegzetes nyomokat hagy maga után. Földalatti járatainak kivezetései a vakondtúráshoz hasonlóak, csak jóval kisebbek, a kijáratok átmérője ujjnyi szélességű. A méreteire már a neve is utal: 4-10 cm hosszú, külseje egy óriási fülbemászóra hasonlít. A föld alatt él, és komoly méretű, kiterjedt járatrendszert tart fenn, külön kamrákban neveli a szaporulatot, ill. raktározza a táplálékot. Gyakorlatilag mindent megeszik, de főleg a rovarokat, pajorokat és gilisztákat fogyasztja, miközben a növényeket sem kerüli. A legnagyobb kárt azzal okozza, hogy a járatainak útjába eső gyökereket elrágja. A járatrendszerben élő tucatnyi lótücsök így néhány héten belül kipusztíthatja a teljes zöldségeskertet. Mivel a föld alatt él, ritkán találkozhatunk vele.
A zöldséges ágyásokban és a közöttük található ujjnyi átmérőjű lyukak a lótücsök jelenlétére utalnak. Szintén árulkodó jel a palánták hirtelen sárgulása, fonnyadása, eldőlése, de ugyanilyen nyomokat hagyhat a virágoknál, a díszágyásokban is. Szabadföldi és üvegházi, fólia alatti ágyásokban egyaránt megtalálható. Mivel szereti a tápanyagban dús, nedves közeget, szívesen tartózkodik a kultúrnövények, dísznövények alatti talajban. A veteményeskertben és a dísznövények számára kialakított területeken nagyobb eséllyel fordul elő, de ha bejutott a kertbe, nem fog válogatni a kertrészek között. Gyakran előfordul, hogy a behozott trágyával kerül a kertbe, ebben szokott ugyanis áttelelni. Életmódja, táplálkozása miatt ideje döntő részét a föld alatt tölti, ezért főleg nappal ritkán találkozhatunk vele. Ha ásni kezdünk a lyukak körül, akkor kiforgathatjuk a járatából, és el tudjuk őket pusztítani. Egyes források szerint úgy is előcsalogathatjuk, hogy olajat öntünk a járatába, vagy locsolócsővel vizet vezetünk bele, de ezek a megoldások általában nem vezetnek sikerre. A házilag készített nikotinlé kiöntözése sem ajánlott, ez ugyanis erős pusztító hatású méreg, amivel szennyezzük a környezetünket.
Védekezési lehetőség, hogy csapdázzuk. Ássunk le üvegeket vagy alumínium dobozokat úgy, hogy a szájuk a földfelszínnel egy síkban legyen, majd helyezzünk el mellettük jobbról és balról egy-egy lapos követ, azokra pedig fektessünk lécet. A léc körülbelül 1-2 cm-rel legyen az üveg szája fölött. A zsákmányszerző útján a lótücsök mindig keresi a rejtekhelyet, a léc alatti 1-2 cm-es hasadék pedig pont megfelel neki. Behúzódik a léc alá, és így a leásott csapdába esik.
További védekezési lehetőség a biológiai módszerek alkalmazásán alapul. Ebben az esetben a természetes ellenségeket vetjük be ellenük, többek között a parazita fonálférgekből, vagy gombakészítményekből készült szert kell bedolgozni a talajba.
A megelőzés is kiemelt fontosságú, ennek is vannak környezetbarát biológiai módszerei. A lótücsköt például elriasztja a krizantém és a körömvirág gyökerének illata, ezek így hatékony védvonalat alkothatnak a veteményes köré vagy közé ültetve. Egyszerű megoldás lehet az is, ha a frissen ültetett palánta köré a földbe nyomunk egy műanyag hengert, ezt a legkönnyebben egy alul-felül levágott műanyag palackból állíthatjuk elő. A tetű így a talaj alatti mozgása, ásása során nem fér a gyökerekhez. Ismert az is, hogy a nőstények a párzási időszakban, főleg júniusban gyakran közlekednek a talaj felszínén, így sötétedés után érdemes összeszedni és elpusztítani őket.
Régen a falusi portákon egyszerűen kiengedték a kertbe a baromfiakat, a tyúkok nagy étvággyal fogyasztják a trágyában, komposzthalomban rejtőző, vagy az esetenként felszínen levő rovarokat. Ugyanúgy a rigók is, melyek ügyesen összeszedik felszínre került lótetűket. Tudvalevő, hogy a vakond a lótücsök természetes ellensége, ha megjelenik a kertben, ez a lótetű jelenlétére is utalhat. (sz-magro)
