Kölcsönösen előnyös és nem ajánlott növénytársítások

A kertben lehetőleg úgy tervezzük az egyes növényfajták telepítését, hogy ezek által egymás számára kedvező kölcsönhatást biztosítsunk. 

Ilyen társítások például: a hagyma és a sárgarépa, amelyek kölcsönösen riasztják egymás kártevőit: a hagyma- és a sárgarépalegyet. A paradicsom és az uborka mellé ültessünk fokhagymát, így kevesebb esélyt adunk a gombás betegségek kialakulásának. A paradicsom és a zeller óvják a káposztaféléket a levéltetvektől, ezek „cserében” megvédik a zellert a zellerrozsdától. A borsikafű (csombor) elriasztja a babról a fekete babtetveket. A körömvirág és a büdöske távol tartják a fonálférgeket. Mindig vessünk ezekből a zöldséges ágyások közé is. Megfigyelésen alapuló tapasztalat az is, hogy a sarkantyúka magához vonzza a levéltetveket, ezzel kevésbé károsítják azok a többi kultúrnövényt. A kapor majdnem minden zöldségnövényre előnyös hatású. Serkenti azok csírázását, és fokozza ellenálló képességüket. A bazsalikom az uborka mellé vetve óvja azt a lisztharmattól, ésodavonzza a méheket is a beporzáshoz.

Egyúttal a teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány kerülendő növénytársítást is. Ne ültessük egymás mellé:

–  a mentát vagy a hagymát fejlődő spárga mellé,

– a karósbabot vagy a mustárt a céklával együtt,

– az ánizst vagy a kaprot a sárgarépa szomszédságába,

– az uborkát, a sütőtököt, a  retket, a napraforgót, a spárgatököt vagy a paradicsomot a burgonya közelébe,

– a káposztaféléket az eper mellé,

–  a káposztát, karfiolt, kukoricát, kaprot vagy a burgonyát a paradicsom közelébe. (szl)