Gabonfélék vírusos betegségei

A védekezésben a vírust terjesztő vektorokra összpontosítunk

Az ősszel vetett gabonafélék kelő állományait a gyomok mellett a különböző kártevők, kórokozók is fenyegetik. Veszélyességük abban rejlik, hogy a károsításuk következményei gyakorlatilag csak tavasszal a vegetációs fejlődés későbbi időszakában válnak szemmel láthatóvá, de a hatékony védekezés érdekében már ősszel fel kell lépni a betegséget terjesztő vírusvektorok ellen. Noha a kialakult tüneteket nagyban befolyásolja a növényt megfertőző vírusfaj, a legyakoribb tünetek a mozaikfoltosság, a klororózis, a deformáció és a törpülés. Az állományban foltszerű sárgulás, törpülés, néhol pusztulás jellemző.  A növénybe már bejutott és tüneteket okozó vírusok ellen az őket terjesztő vektorok elleni rovarölőszeres (inszekticides) állománykezeléssel, illetve a vírussal fertőzött gazdanövényzet felszámolásával csökkenthető a fertőzési nyomás.

A kalászos gabonafélékben komoly károkat okozó vírusok közül két olyan vírusnak van jelentősége, amelyek előfordulása a kalászosokban gyakori és a károk döntő hányadáért felelősek. Az árpa sárga törpülés vírusa (BYDV) és a búza törpülés vírusa (WDV) nagyon hasonló tüneteket idézhet elő a fűféle növényen, egyértelmű megkülönböztetésük kizárólag laboratóriumban történt vizsgálatok útján lehetséges. A gabonafélék közül a legérzékenyebben az őszi árpa reagál a kelés után az állományban bekövetkezett fertőzésekre. Ez a reakció az őszi árpa leveleinek sárgulásában és növekedési, valamint fejlődési depressziójában nyilvánul meg. Az árpa sárga törpülés vírusa szembetűnő sárgulást okoz, de ezt általában csak az árpán, főleg az őszi árpán érzékelhető. Noha más gabonafajokban is jelen van, de ott sárgaságot nem, vagy csak alig észrevehető mértékben okoz.

A búza törpülés vírusa nem okoz sárgulást, bár ez a kórokozó is valamennyi kalászos gabonánkban előfordul. A növények törpülése ugyanakkor mindkét vírusfajra jellemző. A vírusos növények ráadásul a törpülés mellett rendkívül megnövekedett turgorral (a növényi sejtek megnövekedett víztartalma) is rendelkeznek, így leveleik nagyon keménynek tűnnek, érintésre nem nagyon hajolnak el. Későbbiekben a fertőzött növények a tavasz folyamán „ülve maradnak”, azaz részben vagy egészében nem szöknek szárba, tehát termést sem hoznak.

Ezek a vírusos tünetek ugyanakkor jelentős mértékben függenek a fertőzés óta eltelt időtől is. Ahhoz, hogy a növények számottevő mértékben törpüljenek a tavasz folyamán és észlelhető mértékű terméscsökkenés következzen be a szárba szökkenés elmaradása miatt kieső kalászok okán, már az ősz folyamán meg kell fertőződniük. Az ősz folyamán a vírusos fertőzéseknek általában semmiféle szemmel érzékelhető tünete nem észlelhető. Valójában nem is lényeges, hogy láthatóak-e a fertőzések nyomai, vagy sem, hiszen a vírusok a növényből már semmiféle módszerrel sem irthatók ki, legfeljebb a növény elpusztítása révén. Tünetek általában csak tavasszal, április környékén jelentkeznek, amikor gyakorlatilag már semmit nem lehet ellenük tenni.

Az árpa sárga törpülés vírusát különféle, a gabonákon és más egyszikű növényeken élő levéltetvek viszik át egyik növényről a másikra. A vírusok átviteléért felelős levéltetvek a gabona árvakelésekről is be tudnak települni a vetésekbe. A búza törpülés vírusának vektorai a különféle mezei kabóca fajok (főként a csíkos gabonakabóca). A kabócák szinte mindenütt jelen vannak, ráadásul jobban bírják a száraz, meleg környezetet, mint a levéltetvek, ezért a nyári szárazságokat is jobban átvészelik.

 

A betegség tünetei

A két leggyakoribb gabona vírus általi fertőzés jellegzetes törpe növést idéz elő, amely általában tavasszal, a vegetáció indulásakor jelentkezik.

A növekedésükben visszamaradt növények a táblán foltokban helyezkednek el. A növények erőteljes sárga színe messziről felismerhető. Ez a sárgulás nem a klorofil hiánya miatt színüket vesztett növényekre jellemző halványsárgás vagy fehéres elszíneződés, hanem erőteljes, élénksárga színváltozás. A sárga foltok a tavasz folyamán a haragoszöld színű egészséges növényállományban messziről észrevehetők. A törpült és sárga növények levélzete jellegzetesen felmered, az egész növény sündisznó-szerű jelleget ölt.

A törpülés és sárgulás sokszor fokozatos, nagyban függ a növénybe jutott vírus(ok) agresszivitásától, a bejutás idejétől és a fajtától is. Erőteljes fertőzésnél eleinte extrém mértékű törpülés lép fel, melyet a szomszédos növények könnyűszerrel elnyomnak. Gyakran a fertőzött növény egy enyhe, késői fertőzés után hoz ugyan kalászt, de az steril lesz. Járulékos problémaként a nagyobb, súlyosan fertőzött foltokban gyomosodási gócok is kialakulhatnak.

A gabonavírusok leginkább akkor veszélyesek, ha az őket terjesztő vektorok (levéltetvek, kabócák) minél tovább tudnak betelepülni és táplálkozni az állományokban. A kórokozók általában szinte minden évben megfelelő mennyiségben vannak jelen egy potenciális vírusjárvány megindításához. A huzamosabb idejű vektortevékenységhez azonban normális évjáratokban nem áll számukra rendelkezésre elég idő. A megfelelő időben elvetett gabonákba betelepült vektorokat általában az első komolyabb fagyok elpusztítják. Probléma akkor lép fel, ha a gabonát nagyon korán vetik el, s ezzel megnövelik a vektorok számára rendelkezésre álló időt, vagy pedig a természet/időjárás nyújtja meg hosszú, enyhe ősz és fagymentes tél formájában. Az utóbbi években sajnos több esetben is előfordult ilyen „tél”.

Bár az időjárás esetében nincs lehetőségünk a külső tényezők megváltoztatására, a vetési időpont helyes megválasztásával preventív módon sokat tehetünk a gabona vírusok fellépése ellen. A kalászosokat lehetőleg az optimális időben vessük el. Ha valamilyen okból korai vetésre kerül sor, időben gondolni kell az esetleges védekezésre. A korai vetést (általában csökkentett csíraszám mellett) indokolhatja a fajta erősen bokrosodó jellege, illetve az ilyen fejlettebb növények jobb, gazdaságosabb vízfelhasználása. A korábbi vetés azonban csak1-2 hetet, nem pedig 3-5 hetet jelent. Szeptember első felében csak úgy érdemes elvetni a kalászosokat, hogy felkészülünk a vektorrovarok elleni védekezésre is.

 

Védekezési lehetőségek

A gabonavírusok elleni védekezés egyik meghatározó tényezője a fertőzést átvivő vírusvektorok növényállományba való betelepedésének és terjedésének korlátozása.

A kalászosok vírusai ellen jelenleg leginkább elterjedt védekezési módszer a vektorok inszekticides irtása. Mivel ezek a vírusok perzisztens (tartósan fennálló) típusúak (hosszú ideig rejtve, de aktívan vannak jelen a szervezetben), így a vírus felvétele után 4-7 napig még nem képesek üríteni, átvinni ezeket a kórokozókat. Így a vektorok észlelése után még van lehetőség a kezelés megtervezésére és kivitelezésére. A levéltetvek esetében az optimális kezelési időpont az, amikor a betelepült nőstény mellett már megjelennek az első kis lárvák is. Ugyanakkor azzal is érdemes számolnunk, hogy az egyre hosszabb őszi időszak során egyetlen kezelés nem mindig lesz elegendő ahhoz, hogy a levéltetvek száma a kalászos állományokban a kártételi szint alá csökkenjen.

A védekezés hatékonysága szempontjából nem hagyható figyelmen kívül a megfelelően végrehajtott és időzített agrotechnikai védekezés sem, amelynek elemei közül elsősorban a tarlók és árvakelések kezelését, valamint a vetésidő helyes megválasztását érdemes kiemelni, mint hatékony lehetőséget. A vírusok átviteléért felelős rovarok jelentős része ugyanis a kalászos árvakeléseken él és szaporodik az aratás után, és közben felveszi az ott levő, vírusos növényekből a fertőzést. Nagyon lényeges szempont az aratás utáni tarlóhántás gyors elvégzése és a terület gyommentes tartása. Az árvakeléseken a kabócavektorok ugyanis hosszabb ideig táplálkozhatnak, és ilyen módon a fertőzött növények fertőzési forrásul szolgálnak az őszi vetésű gabonafélékben a korai fertőzöttség kialakulásához. Lényeges a táblaszélek, árokpartok gyommentesítése, főleg az egyszikű gyomnövények irtása, mert ezek gazdanövényei lehetnek mind a vírusnak, mind a kabóca vektornak. Az árpa sárga törpeség vírusoknak a kukorica is gazdanövénye. Így a kukorica szeptemberi érésével a levéltetvek tápnövény váltásra kényszerülnek, és nem találnak mást, mint a kelő őszi árpát. Ez a magyarázata, hogy főleg a korán vetett őszi árpában alakul ki a legnagyobb mértékű fertőzöttség. A tarlókon és árvakeléseken élő levéltetű- és kabócapopulációk gyérítésével drasztikusan csökkenthetjük a fertőzési nyomást.

A vetésidő helyes megválasztása ugyancsak fontos szempont. A túlzottan korai vetések kerülése az egyik fontos momentum a fertőzések elkerülésében. A klímaváltozás következményei miatt ugyanis többek között a kalászosok őszi aktív vegetációs periódusa is egyre hosszabb lesz. Ezt a periódust nemcsak az időjárás nyújtja meg, hanem a termelők is ugyanezt teszik azzal, hogy a szükségesnél jóval korábban vetik el a gabonákat. Így a vektorok tevékenységére alkalmas időszak is jelentősen meghosszabbodik. Ráadásul a nagy vegetatív lombtömeg még védi is a gyengébb fagyoktól az állományban élősködő vektorokat.

A módszerek közül az agrotechnikai és a kémiai védekezés elemei mellett napjainkban már a nemesítés során kihasznált genetikai lehetőségeket is igénybe vehetik a termelők. Egyre több nemesítő cég jelenik meg olyan őszi kalászos fajtákkal, hibridekkel, amelyek egy-egy vírus néhány törzsével szemben már rezisztensek. Hozzá kell tenni, hogy ez a védelem még nem teljes, de a hatékonysága évről évre növekszik. A termelőknek ezeket a módszereket megfelelően kombinálva és alkalmazva lehetőségük van a kártételi szint alá csökkenteni a vírusvektorok számát és ezzel a fertőzések előfordulását az állományban. (sz-nak-agrárzat)