Az eredményes szójatermesztés

A hazai szántóföldi növénytermesztés utóbbi évtizedben kialakult meglehetősen egyoldalú vetésszerkezetében alapvetően 3-4 meghatározó növényfaj dominál. A kalászos gabonafélék, a kukorica és az olajnövények túlsúlya ma már teljesen egyértelmű. Mellettük a magas fehérjetartalmú növények termesztése csak a töredékét képezi annak, ami a hazai igényeket képes lenne kielégíteni, noha az utóbbi időben egyre több próbálkozás történik termesztésük felfuttatására.  Ezen a területen elsősorban a GMO-mentes szója iránt nőtt meg az igény.

A szója eredményes termesztéséhez néhány alapvetően fontos szempontot a termelőknek figyelembe kell venniük, és csak ezeknek a feltételeknek a fennállása esetén érdemes belefogni a gazdaságos és hatékony termesztésbe. A feltételeket a szójatermesztéssel kapcsolatos hozzáférhető szakmai információk alapján foglaltuk össze.

A sikeres szójatermesztés alapvető feltételei közé tartoznak a megfelelő termőhelyi adottságok, az átgondolt fajtaválasztás, az összehangolt vetésterv kidolgozása, az okszerű talajművelés, a megfelelő tápanyagmennyiség kijuttatása, a szójamag oltása és az oltást befolyásoló tényezők, valamint a helyesen megválasztott vetésidő és tőszám.

Megfelelő termőhelyi adottságok

A szója megfelelő termőterületének kiválasztásában meghatározó szempont a hőmérséklet, a sikeres termesztés érdekében a tenyészideje alatt 2200–2500 oC hőösszegre van szüksége. A sikeres termesztés másik fontos tényezője a csapadék. A szója a talajtípustól és tápanyag ellátottságtól függően változó vízmennyiséget használ fel. Ugyanakkor lényeges ennek az eloszlása is, ugyanis a növény a virágzás idején a legérzékenyebb a vízellátottságra és a páratartalomra. A szója számára ugyancsak lényeges a jó kultúrállapotú talaj. A termőhelyek közül kerülni kell a sekély termőrétegű, mély fekvésű, hideg, levegőtlen talajokat. A szója számára a 6,0–6,8 pH kémhatású talaj a legmegfelelőbb. Az erősen savanyú talajoknál tápanyagforgalmi zavarok, a lúgosabb talajoknál mikroelem felvételi problémák léphetnek fel.

Fajtaválasztás

A megfelelő fajta kiválasztása során elengedhetetlen a tenyészidővel, a terméshozammal és a termésbiztonsággal kapcsolatos információk elemzése. A megfelelő fajta kiválasztása során további néhány értékmérő tulajdonság is segítséget nyújthat a kiválasztásban, ilyenek például a szárszilárdság, a betegségekkel szembeni tolerancia, a környezeti alkalmazkodóképesség, az alsó hüvely magassága, valamint a mag beltartalmi jellemzői és külleme. A tenyészidő hosszának kiválasztásában a gazdaság vetésszerkezetének ismerete a meghatározó. Az őszi vetésű növények elé rövidebb tenyészidejű, a tavaszi vetésű növények elé hosszabb tenyészidejű fajtát célszerű választani. Nagyobb területen folyó termesztés során érdemes különböző érésű fajtákat használni, így növelhetjük a termésbiztonságot, csökkentve az időjárási kockázatot és a betakarítási munkacsúcsot. Térségünkben három éréscsoportba sorolt szójafajta termeszthető biztonsággal: az igen korai, a korai, valamint a középérésű. Ezeket 000, 00, 0 jelzéssel is megkülönböztetik.  Az igen korai fajták a hidegebb területekre, a tavasszal későn művelhető területekre vagy másodvetésre alkalmasak. A korai fajták termésbiztonsága stabil és termőképességük is igen jó. A középérésű fajtáktól várható genetikailag a legnagyobb hozam, azonban a termesztésük során a földrajzi fekvés mellett az üzemi szempontokat is figyelembe kell venni.

Vetési terv

A vetési terv elkészítése során a termelés leendő helyszínének a kiválasztása, az elő- és utóvetemények meghatározása a legfontosabb szempont. Elkészítésekor szem előtt kell tartani a növények biológiai igényét. A szója nem igényes az előveteményre, de lényeges, hogy napraforgó és repce után ne termesszünk szóját a közös betegségek (például: Sclerotinia sclerotiorum) és a gyomrezisztencia végett. A szója után egyaránt következhet őszi is tavaszi vetésű növény is. A gyakorlatban az tapasztalható, hogy az őszi búza nagyon jól hasznosítja a szója által talajban hagyott nitrogént, és ezt lényeges terméstöbblettel hálálja meg. A tervezéskor fontos szempont, olyan táblák kiválasztása, amelyekben alacsony az évelő és a szójából nehezen irtható gyomok fertőzöttsége.

Talajművelés, tápanyagpótlás

A szójatermesztésnél érdemes figyelmet fordítani a megfelelő talajművelésre, ezzel a növény számára megteremtethetjük az ideális körülményeket a megfelelő fejlődéshez.  A kiemelkedő terméshozam elérése érdekében kulcskérdés a megfelelő tápanyagmennyiségének kijuttatása. Ésszerűen ezt a tápanyag-utánpótlást csak talajvizsgálatokra alapozott eredmények alapján lehet meghatározni. Szakirodalmak szerint a szója 1 tonna magtermés előállításához 62 kg nitrogént, 37 kg foszfort (P2O5), 51 kg káliumot (K2O), 42 kg kalciumot (CaO) és 9 kg magnéziumot (Mg) használ fel a tenyészidőszak során. A szójának minimális nitrogén-utánpótlásra van szüksége, mert az igénye nagy részét képes a légkörből fedezni, amennyiben a gyökéren kialakult gümők működése megfelelő. A szimbiózis kialakulását elősegíthetjük, és jól kiválasztott időpontban történő csekély nitrogénadagolással tovább növelhetjük a termésátlagot. A szakirodalmak szerint mérsékelt nitrogén adagolása javasolt (20-50 kg/ha/hatóanyag).  A szója a foszfort kevésbé, a káliumot közepesen igénylő növény. A foszforra a reproduktív időszakban van a legnagyobb szüksége. A foszfor hatást gyakorol a gümőképződésre, a N-fixáláshoz energiát szolgáltat, ezáltal befolyásolja a nitrogenáz aktivitást. A kálium felvétele jelentős a virágzás kezdetétől az érés kezdetéig. A kálium kiemelkedő szerepet játszik az aszályos időszakok átvészelésében, elősegíti a mag minőségének javulását, valamint mérsékli a betegségek fellépésekor bekövetkező károkat. A megfelelő NPK ellátottság mellett lényeges, hogy a szükséges mezo- és mikroelemekhez (Ca, Mg, S, Fe, B, Mn, Mo, Zn, Cu) is hozzájusson a szója, különben bármelyik elem hiánya termésveszteséggel járhat.

A vetőmag oltása

Szójamag oltására elsősorban ott van szükség, ahol még nem termesztettek szóját, és így a talajban nem tudott elszaporodni a Rhizobium japonicum baktérium, ezért szükséges a mag kezelése. A szóját rendszeresen termelő gazdaságokban, ahol már felszaporodott a talajban az említett baktérium, nem szükséges a kezelt mag vetése, ugyanakkor célszerű ezeken a helyeken is háromévente megismételni a vetőmag oltását. A Rhizobium japonicum kimondottan csak a szójával képes szimbiózisba lépni és, ezáltal légköri nitrogént megkötni. A N-fixálás bonyolult biokémiai folyamatok összessége, amely során a légköri nitrogénből a gazdanövény számára is felvehető nitrogénforrás, azaz ammónia keletkezik. Általában az oltóanyagokat valamilyen vivőanyaghoz keverve tárolják és juttatják ki. A vivőanyagnak a közvetítő szerepen kívül jelentős ráhatása van a megfelelő mennyiségű baktérium életben maradására. A mai gyakorlatban por, granulált vagy folyadék formájú vivőanyagokat alkalmaznak. A Rhizobium japonicum meglehetősen érzékeny a környezeti tényezőkre. Az oltás során célszerű gondosan eljárni, amennyiben nem üzemileg oltott magot alkalmazunk és az oltásról magunk gondoskodunk. Az oltóanyagot mindig a felhasználási javaslat szerint alkalmazzuk. Egyszerre csak annyi magot érdemes kezelni, amennyit egy nap alatt el fogunk vetni, hosszabb ideig nem célszerű az oltott vetőmagot tárolni. Van azonban már olyan oltóanyag a piacon, mely megfelelő kezelés esetén akár egy hétig is megtartja a kellő baktérium csíraszámot a magon. Az oltóanyagot és az oltott magot védjük a fénytől, az oltást igyekezzünk árnyékos vagy zárt helyen végezni. Az oltás sikerességéről, illetve a N-kötés működőképességéről, már a vegetáció elején, a 4., 5. héten meggyőződhetünk. Eddigre gombostűfej nagyságú gümőket találunk a növények gyökérzetén. Később a nagyobb gümők rózsaszínes metszési felülete mutatja, hogy megfelelően működnek a folyamatok és folyik a N-megkötés.

Vetésidő és tőszám

A jó termés jelentősen megalapozható a szakszerűen elkészített magágyba és jól megválasztott időpontban történő vetés esetén. Az időpont megválasztása esetén lényeges, hogy ne a megszokásokra alapozzunk. A megfelelő és gyors kelés érdekében a szójának szükséges a 14–16 oC-os talajhőmérséklet és a megfelelő talajnedvesség. A vetőmag csak akkor kezd el csírázni, ha a mag saját tömegéhez viszonyítva minimum 50%-nyi vizet tud felvenni a talajból. A gyors és egyöntetű keléssel elkerülhetőek a fokozottan megjelenő csírakori betegségek, valamint támogatjuk a növényünk természetes elnyomóképességét a gyomokkal szemben. Az egyöntetű kelést nagymértékben befolyásolja a talajadottságoknak megfelelő, azonos mélységbe elvetett vetőmag. A jól beérett, megfelelően nedves magágy esetén a szükséges vetésmélység 3–5 cm, a száraz, lazább szerkezetű talajok esetén a vetésmélység 5–6 cm. A legtöbbet alkalmazott sortáv a 45–50 cm-es, amely leginkább megfelel a növény biológiai igényének. A hektáronként elvetendő vetőmag esetén alkalmazzuk a forgalmazók ajánlását.

About jogazda.com

Cikkajánló

Semo zöldségújdonságok, biostimulátorok és biológiai növényvédelem

A Semo Smržice csehországi zöldségnemesítő és vetőmagforgalmazó cég valamint szlovákiai partnere a somorjai Agrotrans szervezésében …