Az áttelelt repce növényvédelme

Az idei különösen enyhe tél a következő időszakban jelentősen megnehezítheti a repce növényvédelmét. Az erős fagyok, amelyek nagymértékben csökkenthették volna a kórokozók és a kártevők számát, megnehezíthették volna az áttelelésüket, elmaradtak. Emiatt várható, hogy a tavaszi biológiai folyamatok beindulásakor a rovarok és a gombás betegségek minden eddiginél fokozottabb jelenlétével kell számolni.

A jól áttelelt, optimális tőszámmal és megfelelő fejlettséggel rendelkező repceállományok sikeres védelmének alapja – már a vetés előtti helyes agrotechnika alkalmazása és betartása, a kombinált vetőmagcsávázás, amely védelmet nyújt a talajból támadó csírakori gombabetegségek és a fejlődés kezdeti szakaszában jelentkező rovarkártevők ellen, a sikeres gyomirtás és a szükséges növekedésszabályozó gombaölőszeres kezelés.

A gyomirtás

A repce vegetációs időszaka alatt gyomosodás szempontjából három kritikus időszakot különíthetünk el. Az első a kelés és az azt követő őszi időszak, amikor az intenzív termesztéstechnológiából adódó alacsony tőszám miatt a növény mérsékelt gyomelnyomó-képességgel rendelkezik. A következő kritikus időszak a tél végétől a repce tavaszi megerősödéséig tart, a harmadik pedig a becők kitelítődésekor jelentkező megdőléskor, valamint az érés kezdetétől jelentkezik, amikor a repce már elveszíti a jó gyomelnyomó-képességet biztosító levélzetét.

A repce termesztéstechnológiájára jellemzően a gyomok elleni védekezést már a nyár végi, őszi időszakban elvégeztükaz állományban – vetés előtt, vetés után, ill. kelés előtt, vagy kelés után. A tavaszi gyomirtás sz ükségességét az őszi gyomirtás elmaradása, vagy annak eredménytelensége, illetve a szélsőségesen erős gyomnyomás teheti indokolttá.

Kora tavasszal a repce a kezdeti fejlődési ideje alatt a nyár végi, őszi megerősödést megelőző időszakra jellemzően gyenge gyomelnyomó képességgel rendelkezik, mivel leveleinek nagy részét a téli fagyokban elveszíti. Az ekkor előnyhöz jutó gyomnövények jelentős kárt tehetnek a tápanyagok és a nedvesség elvonásával, térnyerésükkel. A tavaszi gyomosodás a repce sarjadzását késlelteti, a fejlődést lassítja, ami az oly értékes oldalhajtások számát csökkenti, így komoly terméskiesést eredményez.

A repce állományában használható herbicidek sokkal szerényebb számban állnak rendelkezésünkre ilyenkor, mint a kelést megelőző időszakban.

A posztemergensen használható készítmények felhasználása irányulhat egyéves és évelő egyszikű gyomfajok ellen (speciális graminicidekkel, pl.: gabona árvakelés, tarackbúza ellen), vagy az egyéves kétszikűek, az egyéves és évelő kétszikűek, illetve az egyéves egy- és kétszikűek ellen.

Hormon hatású herbicidek használatakor fontos figyelembe venni, hogy azok alkalmazása – a megfelelő hatékonyság eléréséhez – 10 oC feletti hőmérsékletet és a kezelést megelőző, ill. az azt követő néhány napban fagymentes időszakot feltételez.

A repce rovarkártevői elleni védekezés

A repce tavasszal megjelenő fő rovarkártevői: a repceszárormányos, a repcefénybogár, a repcebecő-ormányos és a repcebecő-gubacsszúnyog.

A kártevők betelepedése a tél végén, kora tavasszal kezdődik meg, amikor elkezdik érési táplálkozásukat. Mivel a védekezés csak az imágók ellen lehet sikeres, azok jelenlétének követése elengedhetetlen a kezelések jó időzítéséhez. Ehhez megbízható segítséget nyújt a Moericke-féle sárgatál, amit akár egy egyszerű sárga tállal is helyettesíthetünk. A kártevők a tábla szélén húzódó telelőhelyül szolgáló füves, avaros területekről kezdik meg betelepedésüket, ezért a sárgatálat lehetőleg ehhez közel, a feltételezhető betelepedési útvonalban helyezzük el. A betelepedés már 8-10 C°-tól megkezdődik, ezért ügyeljünk a tál időben történő kihelyezésére.

A betelepülést elsőként a repceszár-ormányos kezdi meg, általában március elején már 8 C°-tól aktív lehet. Az ekkor jellemzően ingadozó hőmérséklet miatt a betelepülés elhúzódó és szakaszos lehet.

Szinte ezzel egy időben történik meg a fénybogár betelepedése is. A fénybogár imágók aktivitását elsősorban a felnyíló bimbók csalogató sárga színe eredményezi, de a betelepedést, már a virágzást megelőzően, a repce szaga is kiváltja.

A repceszárormányost és a repcefénybogarat a repcebecő-ormányos betelepedése követi. Fő aktivitását 15 és 20 C° között lehet tapasztalni, ami általában áprilisra tehető.

Az első védekezés időzítését érdemes az imágók tömeges megjelenéséhez igazítani. Ha szükséges, végezzük el a műveletet hűvösebb idő esetén is, még akkor is, ha az túl korainak tűnik, de figyeljünk arra, hogy bizonyos készítmények hatékonysága nagymértékben függ a hőmérséklettől.

A védekezés időzítését és számát elsősorban a folyamatos megfigyelések alapján, a károsítók tömeges megjelenéséhez kell igazítani, amely általánosságban három fenológiai időszakhoz köthető.

Az első védekezés az áttelelő repceszárormányos és repcefénybogár imágói ellen irányul, a repce bimbózását megelőzően. A második kezelés időpontja a repce bimbózási idejére tehető, amikor a fénybogarak és a repceszárormányosok a legnagyobb kárt teszik a virágbimbók furkálásával. A harmadik időpont a virágzás kezdetére esik, ekkor elsősorban a fénybogár és a repcebecő-ormányos ellen irányul a védekezés.

A virágzó állományban a fénybogár imágók már nem tesznek nagy kárt a virágpor fogyasztásával, sőt, egyes feltételezések szerint a megporzás segítésével még hasznot is hajtanak. Fő kártételük a virágbimbók összefurkálása, táplálkozás és peterakás céljából, amit a felkopaszodott virágzati tengely jelez. A kikelt lárvák bibeszállal és virágporral táplálkoznak.

A repcebecő-ormányos a növekvő becőkbe rakja petéit, amelyek később az ott fejlődő magvakkal táplálkoznak. A megfúrt becők ebben az időszakban különösen hajlamosak a repcebecőrontóval történő fertőződésre.

A repcebecő gubacsszúnyog kártétele a repcebecő-ormányos elleni védekezés sikerességén múlik. A gubacsszúnyog önmagától képtelen a becők felsértésére, ezért a repcebecő-ormányos által fúrt lyukakba rakja a petéit. A gubacsszúnyog lárvái jóval nagyobb kártételt jelentenek, mint a repcebecő-ormányos lárvái.

A káposzta levéltetű szintén a repce rovarkártevői közé sorolható. Kártétele elsősorban csapadékosabb ősz esetén jellemző, de az egyéb rovarkártevőkkel szembeni védekezések egyidejűleg a levéltetvek nem kívánatos mértékű felszaporodását is megelőzik.

A repcebolha lárváinak tavasszal kezdődő, levélnyélben és szárban történő kártételét az ősszel végzett védekezésekkel előzhetjük meg.

Ne feledjük, hogy a rovarok irtásával a gombás betegségek ellen is védekezünk, hiszen a rovarok által ejtett sebeken keresztül történik a repcére jellemző gombás fertőzések nagyobb része! A permetezések alkalmat adnak a mikroelemek pótlására is. Különösen fontos ez a repce virágainak kötődését kedvezően befolyásoló bór egyensúlyának fenntartására.

A repce virágzása idején végzett kezelések esetén nagyon fontos figyelembe venni az alkalmazott készítmények méhekre gyakorolt hatását. Szükség esetén a méhkímélő technológia fegyelmezett betartása a kezelések elvégzése során mindig legyen elsődleges szempont!

A repce gombás betegségei elleni védekezés

A csávázott maggal történő vetés és az esetleges őszi fungicides kezelés – ami kedvező fitohormonális hatású is egyben – megelőzte vagy mérsékelte az őszi időszakra jellemző gombás betegségek kialakulását.

A repce fő gombás betegségei a szürkepenészes rothadás, a fómás fertőzés, a repce lisztharmata valamint a fehérpenészes rothadás és a repcebecőrontó. Közülük a megfelelő védekezési technológiáknak köszönhetően normális évjáratban a lisztharmat, a szürkepenész és a fómás fertőzés nem okoznak különösebb gondokat. Ugyanakkor a fehérpenész kártétele a száron és a becőkön jelentkezik. Kialakulásának a mély fekvésű, nedves talajú terület és a csapadékos, mérsékelten meleg idő kedvez. A kórkép a növény szárán és az elágazások alapi részén foltok formájában figyelhető meg. A fertőzött növények becői kifehérednek. A kártétel mértéke akár az 50%-os terméskiesést is elérheti.

A repcebecőrontó, ahogyan a nevében is szerepel, a becőket károsítja. Kialakulását a becőképződéskor meleg, párás időjárás, valamint a zárt területek elősegítik. A becők falán sötét fekete foltok jelennek meg. Ezek a betegség előrehaladtával zsugorodni kezdenek, amitől a becő idő előtt felnyílik, a mag elpereg. Az így keletkező termésveszteség a 15-20%-ot is elérheti.

Tavasszal az első rovarölő szeres védekezésünk alkalmával használhatunk gombaölő szert is. Ez segít megakadályozni a gombabetegségek rovarrágásokon át történő fertőzését, de egyúttal a reguláló hatásból eredő előnyüket is élvezhetjük.

A triazol hatóanyagú gombaölő szerek a kétszikűekre mellékhatásukként fitohormonális hatással is bírnak, aminek következtében a kezelt repcében erősebb és ellenállóbb sejtszerkezet, jobb télállóság, jobb stressztűrő képesség, erőteljesebb tavaszi fejlődés és nagyobb vitalitás alakul ki.

A tavasszal kijuttatott triazol hatóanyagú gombaölő szer csökkenti a gibberellin hormon koncentrációját, ami a gyökérzet erősödését, a gyökértömeg gyarapodását eredményezi. Az így kialakult gyökérzetben nagyobb mennyiségű citokinin képződik, aminek fokozott koncentrációja a hajtáscsúcsban nagyobb számú oldalhajtás kialakulását eredményezi. Továbbá ez segít az erősebb és nagyobb felülettel rendelkező, jobb tápanyag- és vízhasznosítású gyökérzet kialakulásában, ami szintén az intenzívebb sarjadzást, erőteljesebb növekedést fokozza, a megdőlést pedig mérsékli.

A repce gombás betegségei elleni védekezés során a fő feladatot a becő egészségének megóvása jelenti. Éppen ezért a kezelések időzítése szempontjából a legérzékenyebb időszak a virágzás és a becőképzés idejére tehető. A virágzáskor végzett rovarölő szeres permetezés indokolt esetben jó lehetőséget kínál a szükséges fungicid kijuttatására, de a kijuttatás idejének megválasztásakor a fő szempont mindig a kezelések optimális időzítése legyen! (Forrás: albanovszer)

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda júliusi száma

A Jó Gazda áprilisi száma az időszerű kerti tennivalók taglalása keretében összefoglalja a legmelegebb nyári hónapban esedékes …