Az anglonúbiai kecske

Az anglonúbiai kecskefajtát Angliában tenyésztették ki a helyi tejelő fajták valamint a Közel- illetve Távol-Keletről származó állatok keresztezéséből. Angliában a „núbiai” elnevezést használták a legtöbb olyan kecskére, amelynek hosszú, lelógó füle, illetve szembetűnő kosfeje volt. Ebbe a fajtastandardba remekül beleillik az egyiptomi Zairaibi, illetve az indiai Jamunapari kecskefajta is. Ezeket az állatokat keresztezték a helyi jól tejelő kecskékkel, és a keresztezett utódokat nevezték anglonúbiaiaknak. Ezt az elnevezést 1893-tól alakalmazzák.

Az ideális anglonúbiai élénken figyelő, intelligens, kiegyensúlyozott állat. A fajtát tenyésztők szerint megjelenése szembetűnően büszke és fenséges. Nagyon emberbarát, könnyedén megtanulja, hogyan kell viselkedni.  A fajtára jellemző a nagy, lelógó fül, illetve a kosfej. Lábuk hosszú, fejük magas, nyakuk hosszú, méltóságteljes, a hátuk egyenes és feszes. A nőstényállatok szőre rövid és fényes, a bakoké kicsit hosszabb, de szintén fényes. Színük változatos, előfordul fekete, barna és fehér is. Az anyák marmagassága 80 cm, súlyúk 60–80 kg. A bakok 90 cm magasak, súlyuk 90–120 kg. A tenyésztők körében mindig visszatérő kérdés, hogy mikor lehet a núbiai gödölyéket fedeztetni. Sokan úgy tartják, fajtól függetlenül a fiatal nőstényeket a kifejlett kori testsúly 75 százalékát elérő súlynál célszerű vemhesíteni. Ez a núbiainál valahol 45–50 kg körül van, persze ez csak fajtatiszta állatokra igaz. A legjobb esetben ezt az egyéves kor körül éri el, de inkább később. Egyesek azt állitják, ezt a türelmi időt jó betartani, ugyanis később nagyon meghálálják. Fajtatiszta núbiai kecskét ma már viszonylag könnyen be lehet szerezni. Ha bakot vesszünk, és ezzel akarunk keverék állományt elérni, ez jó befektetésnek bizonyulhat. Ha két-három anyát vesszünk, s csak velük foglalkozunk, szintén jól járhatunk. Néhány anyát egy nagyobb nyájba viszont nem túl jó döntés berakni, mivel a núbiai nyugodt, békés fajta, nem fog megverekedni a rangért, az élelemért.

Eléggé szapora fajta, nem ritka az ikerellés sem. Napjainkban a fajta kiváló kettős hasznosítási típusnak tekinthető. Nagy testmérete és gyors növekedése miatt hústermelésre is ajánlott. A teje a többi kecskefajtáénál jóval magasabb zsír- és fehérjetartalmáról ismert, ezért kiválóan alkalmas jóminőségű sajtok készítésére. A fajta tejének átlagos zsírtartalma 4,8%, fehérjetartalma 3,8%. Az anglo núbiai nagyon jó tejelő. Ehhez természetesen tudni kell, hogy csak jó genetikai háttérrel, és kiváló minőségű takarmányokkal, kiegyensúlyozott takarmányozás mellett lehet jó tejelést elérni. A fajta további előnye, hogy – tekintettel a származására – nagyon jól bírja a szélsőséges időjárási viszonyokat. Jól tűri a téli hideget és a nyári nagy melegeket is. Ezért sikerült mára szinte az egész világot meghódítania, egyre több helyen felbukkan a Felvidéken is. Mivel a núbiaiakat csak kisebb nyájakban lehet hagyományos módon gazdaságosan tartani, ma elsősorban azok körében népszerűek, akik nem szeretnének többet 30–35 anyánál.

-pint-

Fotó: wikipédia