Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A szőlő egyik legveszélyesebb kórokozója, az aranyszínű sárgaságot okozó grapevine flavescence dorée (FD) phytoplasma vírus Amerikából került behurcolásra, Európa néhány országában már több évtizede jelen van. A szomszédos országokban például Magyarországon 2013-ban észlelték és azonosították. Nálunk Szlovákiában 2021-ben az Érsekújvári járásban azonosították először, legutóbb tavaly 2024-ben több szőlőültetvényben is pusztított és már ebben az évben is jelezték a fellépését. Ez a kórokozó szerepel az Európai Unió tagállamainak közös karantén listáján, ennek alapján a hazai növény-egészségügyi előírások szerint is bejelentési kötelezettség alá tartozik.
Az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma a fertőzött növény háncsrészében él, önállóan és mechanikai úton továbbterjedésre nem képes. Új területekre és ültetvényekbe elsősorban fertőzött szaporítóanyaggal kerülhet. Terjedésében jelentős szerepet játszik az amerikai szőlőkabóca. A rovar testében felszaporodó kórokozó a vektor szívogatásával kerül át az egészséges növényekbe. A fertőzés jelentőségét mutatja, hogy következtében a szőlőtőkék terméshozama 2-0-50 %-kal csökkenhet, a beteg növények száma évente megtízszereződhet. A betegség elleni védekezéshez jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő növényvédő szeres eljárás, terjedése azonban a szőlőkabóca elleni kezelésekkel kordában tartható. Ahol ez nem sikerül, a tőkék 80–100 %-a is megfertőződhet a fitoplazmával, így a fogékony fajták néhány év leforgása alatt ki is pusztulhatnak. Ugyanakkor ez a fitoplazma vírus az emberi egészségre nem jelent veszélyt.
A szőlő aranyszínű sárgaság tüneteit a sztolbur fitoplazma okozta sárgaság tüneteitől (szőlő feketevesszőjűség – bois noir) szabad szemmel nem, kizárólag labortóriumi molekuláris módszerekkel lehet egyértelműen megkülönböztetni. A gyakorlatban segítséget nyújthat, hogy az aranyszínű sárgaságnál az újabb növények gyors fertőződése és látványos pusztulása egy-egy beteg tőke körül foltszerűen következik be, a sztolbur betegségnél a tünetek lassabban, elszórtan jelentkeznek az ültetvényben.
A beteg szőlőtőke fejlődése már tavasztól visszamarad, néha hajtások sem képződnek. A fogékony fajtáknál a fásodás elmarad, a vessző elvékonyodik és gumiszerűvé válik. Ha a tőke a tenyészidő során később fertőződik, a beindult fásodás leáll. A hajtásokon az első, enyhe sodródást mutató levelek a nyár közepén jelennek meg. A tünetek fokozatosan erősödnek, és kialakul a betegségre jellemző, levél fonákja felé irányuló, háromszög alakú sodródás. A napnak kitett levélrészeken a fehér bogyójú fajtáknál a levéllemez részleges vagy teljes sárgulása, kék bogyójú fajtáknál vörösödése figyelhető meg. Mindkét esetben a levélfelület fémes színezetet kaphat.
Augusztusban és szeptemberben a főerek mentén krémsárga foltok jelennek meg, amelyek fokozatosan terjednek a levélfelületen, végül a teljes levél elszárad. Az így elhalt, megkeményedett levelek ősszel később hullanak le, mint az egészségesek. Télen a be nem érett vesszők elfeketednek és elpusztulnak. A következő tavasszal a megmaradt rügyekből keletkező virágzat leszárad, kevesebb fürt képződik. Késői fertőzés esetén a bogyók zsugorodnak, megbarnulnak, rossz ízűvé válnak, cukortartalmuk jóval alacsonyabb, savtartalmuk az egészséges szemekhez képest magasabb lesz.
A fertőzés gyanújának észlelése esetén a termelőnek értesítenie kell az adott térség (járás) növényvédelmi felügyelőjét, röviden ismertetve a tüneteket, az ezekről készített felvételeket az ochrana@uksup.sk címre kell elküldeni. Megelőzésként ajánlott, hogy elsősorban minőségtanúsítvánnyal rendelkező szőlő szaporítóanyagot ültessen, végezzen rendszeres, rovarölőszeres kezeléseket a betegséget terjesztő kabócák ellen, amelyeket ragacsos sárgalapos megfigyelés alapján regisztrálhat. Ha a vektor jelen van a térségben, gyérítse a kéreg alatt áttelelő tojások számát olajtartalmú szerekkel, és égesse el a nyesedéket a tél végi metszés után. (Forrás: uksup, nebih)
