A nyilvánosság kényszerítő ereje

Alig pár hét telt el az új kormány első száz napját bemutató tájékozatók után, amelyeken a kormányprogram ágazatokra vonatkozó elemeit és a legfontosabb célkitűzéseket is felvázolták a tárcavezetők. A mezőgazdasági miniszter szintén a kormányprogram végrehajtásában látja tevékenységének alapvető célját, amelyben többek között a hazai ágazat és az elkövetkező időszakra vonatkozó uniós, közös agrárpolitika fejlesztési stratégiájának összehangolását, az ország élelmiszerellátásának biztonságát és a hazai termékek eladásának növelését határozták meg, emellett nagyon komoly figyelmet kívánnak szentelni a nyilvánosság ellenőrző és a várakozások szerint kényszerítő erejének bővítésére is.

Nyilvánvaló, hogy a közérdekű adatokhoz való egyszerűsített hozzáférés lehetőségeinek kibővítése egyértelműen azt szolgálja, hogy ezután már ne lehessen pártvonalon, vagy sógor-koma alapon olyan előnyökhöz jutni, amelyekre nem mindig volt jogosult egy-egy igénylő, esetenként százalékos visszajuttatás formájában gazdagodott meg piszkosul néhány hivatalnok és környezete. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezzel még nem számolják fel a korrupció írmagját, de talán reményt adhat arra, hogy már ne lehessen suba alatt intézni a dolgokat. Jó példa erre a mezőgazdasági parcellák tulajdonosi és legfontosabb térképészeti adatainak nyilvánossá tétele, amely július elejétől lépett érvénybe, s amelyből bárki – tulajdonos és egyszerű érdeklődő – internetes hozzáféréssel megtudhatja, hogy mekkora az adott térségben fizetett szokványos földbérleti díj, ki igényelt közvetlen agrártámogatást az adott parcellára, sőt, az adott parcella talajának minőségi besorolásáról is tájékoztatást kaphat.

Természetesen az adott intézkedéseknek csak akkor lesz gyakorlati jelentőségük, ha a nyilvánosan hozzáférhető adatok kényszerítő erejét közzététel formájában ténylegesen ki tudják használni azok, akik az utóbbi években csak utalások szintjén célozgattak az ágazatot béklyóban tartó korrupcióra.