A mézbogyó termesztési feltételei

A mézbogyó egy Szibériában és Észak-Amerikában őshonos cserje, mely értékes gyümölcse miatt egyre népszerűbb a kertbarátok körében nálunk is.

A kék mézbogyó talajjal szemben nem túl igényes, mindenhol jól termeszthető, kivéve mocsaras (kötött és agyagos) és száraz (laza és homokos) termőhelyeket. Az enyhés savas 5.5 és 6.5 pH szintű talajban érzi magát legjobban. A hideg és nyirkos területeket, vagy ahol pangó talajvíz van, nem szereti. Városi körülmények között is jól termeszthető. Egy-egy bokorról általában 2,5 kg terméssel lehet számolni.

A kék mézbogyó a nedves területeket kedveli. Az öntözés és a nedves levegő pozitív hatású és számottevően megnöveli a termés súlyát. Leginkább a teljes napsütést szereti, de a félárnyékos helyeken is megél, de ilyenkor termése csökken. Minél több fény éri a növényt, annál jobb a termése, de lehetőleg óvjuk a széltől.

Gondozása egyszerű, az első 3-5 évben nem igényel metszést. Az első években, amíg meg nem telepszik a növény, csak az elszáradt részeket távolítsuk el. A további években már szükség lesz a metszésre, 8-10 év termesztést követően kifejezetten igényli a beavatkozást. A legjobb idő erre az ősz, amikor már a levelek lehullottak vagy a tavasz, március elejéig. A metszés során ritkítjuk a koronát, rövidítjük a vázágakat. A 20-25 éves növények esetén, a fiatalító metszés a leghatékonyabb (30-40 cm magasságban a talajtól).  A cserje a metszést követő harmadik tavasszal nyeri el formáját, amikor 10-15 ága ismét megerősödött. A metszés során távolítsuk el a gyenge, sérült részeket és ritkítsuk a túlzsúfolt hajtásokat. A ritkítás során az erős, jól fejlett hajtásokat hagyjuk meg, a gyengén fejlődő és keresztben állókat pedig metsszük ki tőből.

Ültetésre a vegetatív úton szaporított, konténeres növények ajánlottak. A vegetációs időszak ideje alatt bármikor ültethetőek, habár az ősz (szeptember és november) a legkedvezőbb a telepítésre.. Ajánlatos olyan területekre ültetni ahol korábban zöldség, és egyéb hagymás és gyökeres növények termettek.  Az ültetés előtt érdemes a gyomirtást és a trágyázást elvégezni.

Szaporítása is egyszerű, a saját kertünkben is megpróbálkozhatunk vele. Az új hajtásnak  való dugványok szedésére két időpont ajánlott: a hajtásdugványokat késő nyáron a nem termős részekről, a fásdugványokat pedig késő ősszel, télen lehet szedni. Hajtásdugványnak csak egészséges, jól fejlett hajtásvégeket válasszunk. Az anyanövényről a szárcsomó alatt vágjunk le egy 10-15 cm-es részt. Annak alsó harmadáról szedjük le a leveleket, a felső levélpárt hagyjuk meg. A dugvány alját tegyük gyökereztető porba, ez segíti a biztonságos eredést, majd tegyük megfelelő gyökereztető közegbe, amely fele-fele arányban tőzeg és perlit keveréke. A dugványokat tartsuk fólia alatt, a meleg és nedves környezet miatt – ne közvetlenül napsütötte, de világos helyen.

Fásdugvány esetében az egészséges, idei érett fás hajtásokról történik a szaporítás. Az anyanövényről 15-30 cm-es dugványokat vágunk. A gyökereztetést szabadföldben végezzük, a kijelölt sorokba úgy tűzdeljük a dugványokat, hogy a felső 2 rügy maradjon a talajfelszín felett. Ezután tömörítsük a talajt és takarjuk be földdel a dugványokat, hogy ne száradjanak ki. Fontos, hogy biztosítsuk a talaj folyamatos nedvességét.  Ha a rügyek tavasszal kihajtanak,  júniusban ültessük át őket állandó helyükre.

A legtöbb kék mézbogyó fajta nyílt beporzású, nem öntermő. Praktikus tehát 2-3 fajtát ültetni egyszerre, hogy a keresztbeporzás elve érvényesülhessen: azaz minél több fajta, annál több termés.  Üzemi szintű telepítéskor a keresztbeporzó fajtákat sorokban (vagy pedig többsoros blokkokban) ültessük egymás mellé. Ne keverjük a fajtákat sorokon belül, így megőrizhetjük a betakarítás rendezettségét. (wikipedia, mézbogyó.hu)

Foto: Opioła Jerzy (Poland) https://commons.wikimedia.org

About jogazda.com

Cikkajánló

Madáreledel vagy seprű

Amikor pár évvel ezelőtt a globális klímaváltozás negatív következményeinek egyértelmű jeleire hivatkozva több cikkben is …