Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Az emberiség mindig szerette volna megfejteni a hosszú élet titkát. Nos, ami az embernek nem sikerült, azt a méhek tudják és alkalmazzák. A méhek „életelixírje” a méhpempő, amit a munkásméhek csak három napig kapnak, ők azután virágpor és méz keverékével táplálkoznak. Nem úgy az anyalárva, amely egész élete során pempőt kap. Ennek köszönhetően 5-7 évig is elél, azaz 50-60-szor tovább, mint a dolgozók.
Pedig az anya se tétlen, metabolikus terhelése rendkívül magas, a peterakás csúcsán egy nap alatt akár 2-3 ezer petét is lerak, amelynek teljes tömege 2-3-szor nagyobb, mint saját maga. Ez csak úgy lehetséges, hogy az anyaméh a méhpempőben megkapja a nélkülözhetetlen tápanyagokat. A virágpor is nagyon tápláló eleség, de a tejföl állagú, krémes vagy zselés, fehér vagy opálos sárga méhpempő összetétele közel ideális táplálék a szervezete számára. Fehérjetartalma – száraz anyagra számolva – 30-45 százalék, a szabad aminosavak és a szénhidrát 20-40, a zsír 13-20 százalékot tesz ki. Benne megtalálható az összes esszenciális aminosav, ásványi anyagok, nyomelemek, enzimek, vitaminok, sók, tehát minden, ami a hosszú és produktív élethez kell. A pempőt a dolgozók csak korlátozott ideig, 3-12 napos korban képesek előállítani, miután a megnövekedett virágporfogyasztás következtében algarati és állalatti mirigyeik megduzzadnak. Hat-tíz nap után a garatmirigyeik lelappadnak és a dolgozók más kaptáron belüli munkába kezdenek, főleg nektárt dolgoznak fel, lépet építenek. Popravko számításai szerint egy anya felnevelésére a méhek 250-300 mg pempőt használnak fel. Ha a kaptár minden dolgozója ilyen ennivalót kapna, akkor egy idényben 40-50 kiló méhpempőt kellene a családnak termelni. Ez persze lehetetlen. A pempő előállítására szakosodott méhészetek családonként és szezononként maximum 0,5 kilót képesek kinyerni, miközben minden pempőelvétel után a családnak néhány hetes regenerálódásra van szüksége.
Mivel a méhpempő természetes formában nagyon labilis, ezért fénytől, UV-sugárzástól, hőtől, levegőtől, szennyeződéstől védeni kell, az aranyat és a platinát kivéve nem érintkezhet fémmel. Kinyerése után szinte azonnal konzerválni kell. Nagyüzemileg ezt liofilizálással végzik, házilag a mézben történő elkeverése (1-2 g méhpempő/ 250 g méz) ajánlott. A pempőtartalmú mézet sötét, hideg (3-8oC fok) helyen tároljuk, így minőségét egy évig is megőrzi. Felbontás után megkeverjük.
A méhpempőt kezdetben fiatalító hatása miatt reklámozták, ma a szakirodalom a szervezetre, egészségre gyakorolt jótékony hatását emeli ki. Rendkívül sok tanulmány alapján javallják sportolóknak, koraérett gyerekeknek, valamilyen táplálkozási zavarral rendelkezőknek, cukorbetegeknek, vérnyomás-, vese- és immunrendszeri problémák esetén, anyagcsere-betegségekben, depresszióban és más pszichiátriai betegségben, szív- és érrendszeri megbetegedésben, endokrinológiai, mellékvese betegségben szenvedőknek. Jótékony hatással van a májra, javítja szerkezetét és működését, növeli a szív oxigénfelvételt, serkenti a gyulladt szövetek gyógyulását. Klinikai kutatások igazolják a méhpempő euforikus hatását fáradtság, anorexia, testsúlyveszteség és más hiánybetegség esetén. A világ legnagyobb méhpempőfogyasztója Japán. A témakor egyik legnagyobb szakértőjének tartott Dr. Yamguchi Kikuji, a Szlovák Tudományos Akadémia Molekuláris Biológia Intézete kutatóinak néhány évvel ezelőtt tartott előadásában elmondta, Japán évente több mint 30 tonna méhpempőt „termeltet” Kínában a Tibet közeli fennsíkon, 3200-3500 méter tengerszint feletti magasságban. Ezt a bio minőségű pempőt azután japán gyógyszergyárakban feldolgozzák, majd az ottani ellátó rendszernek köszönhetően főként idős korúaknak juttatják. Nyilván ez is hozzájárul ahhoz, hogy Japánban magas életkort élnek meg az emberek.
Gágyor Alíz
Fotó: Méhpempőben úszó anyalárvák
