Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A málna metszését minden évben szükséges elvégezni, hiszen hajtásrendszere évente megújul. A legtöbb fajta a szükségesnél több tő- és gyökérsarjat nevel, melyek mennyiségi szabályozása elengedhetetlen. A málnabokor metszését a szüret után végezzük. Ilyenkor a letermett vesszőket teljesen tövig vissza kell vágni, tehát a talaj szintjéig le kell metszeni a vesszőket. A fiatal, nyáron kihajtott vesszőket nem szabad kivágni, ugyanis ezek fogják a következő évben a gyümölcsöt hozni.
Az egyszer termő málnafajták termővesszői a szüret után fokozatosan elhalnak, ezért a szüret után közvetlenül az összes letermett vesszőt el kell távolítani. A megfelelő termőegyensúly megtartása érdekében, töves művelésnél bokronként legfeljebb 8, sövényművelésben folyóméterenként pedig 12 termővesszőt hagyjunk meg. A vesszők kb. 15 cm-es távolságra legyenek egymástól. A túl sűrűre hagyott málnabokor ugyanis egyrészt úgysem teremne jóval többet, másrészt a betegségek is könnyebben megtámadják.
Az egyszer termő málna csak azokon a vesszőkön terem gyümölcsöt, amelyeket előző nyáron fejlesztett és áttelelve megerősödtek. A kétszertermő málna a tavalyi és az idei vesszőkön egyaránt gyümölcsöt hoz. Az egyszer termő málna vesszőit a betakarítás után egészen a talaj szintjéig vágjuk vissza. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az idény során fejlődő új hajtásokat nem szabad levágni, ezekből lesznek ugyanis a jövő évi termő vesszők. Ezeket esetenként kiritkítva támasztékhoz kötve gondozzuk.
A folytontermő málnabokrokon az új vesszők azok felső harmadán hoznak először gyümölcsöt, majd az elkövetkező idényben tavasszal a vesszők oldalán az alsó kétharmadban. Ezért addig a pontig metsszük vissza, ameddig volt rajta gyümölcs. A vessző alsó részét ne vágjuk ki, várjuk meg a termést, s csak a második évben, amikor már letermett, akkor vágjuk vissza az egyszer termő málnához hasonlóan egészen a talajig. Az új hajtásokat itt ugyanúgy meghagyjuk, mint az egyszer termő málna esetében. Idősebb állományokban a gyökérsarjakat részesítsük előnyben a tősarjakkal szemben, ezek ugyanis jobban el tudják látni a termővesszőket, illetve az egész növényt a szükséges tápanyagokkal.
A betegségek és a kártevők ellen a leghatásosabb védekezés, ha szüret után közvetlenül a letermett, és ezután már gyorsan elszáradó vesszőket kivágjuk, összegyűjtjük és elégetjük. Így nemcsak a hajtásokat fertőző szervezetektől szabadulunk meg, hanem a jövő évi termőhajtások is több helyhez jutnak és bővebben fognak teremni. Fontos, hogy a letermett vesszőket csonk meghagyása nélkül, tőből távolítsuk el. Ahol a gombás fertőzés nagymértékű, ott ősszel bordói lével vagy rézoxik-loriddal permetezzük.Egyúttal ne feledjük, hogy a letermett vesszők szüret utáni azonnali eltávolítása és elégetése fontos, megelőző növényvédelmi beavatkozás. (sz)
