A gyümölcshullás okai

Gyümölcstermesztéssel foglalkozó gazdák számára gyakorlatból ismert tény, hogy nem minden virágból lesz gyümölcs. Eleve nem mindegyik kinyílt virág termékenyül meg, a virágzás időszakában fellépő tavaszi fagyok vagy egyéb időjárási viszontagságok (erős szél, jégeső stb.) szintén kisebb-nagyobb mértékben károsíthatják a már bekötött terméseket, bár a szél inkább a nagyobb gyümölcsöket sodorja le a fákról, és rendszerint a kocsányokat és a termőrészeket tördeli le. Sőt, a különböző fejlettségi állapotú gyümölcskezdeményezések önmaguktól is lehullhatnak, akár a félig kifejlődött vagy érés előtt álló gyümölcsök is. Nem beszélve arról, hogy a termelők a termés minőségének biztosítása érdekében maguk is elvégzik a gyümölcsritkítást.

A vegetáció alatt a természetes gyümölcshullásoknak megvannak az időszakai. Az első hullás közvetlenül a virágzás után egy-két héten belül jelentkezik. A második az almánál és a körténél az elvirágzás után kb. négy hét múlva. A csonthéjas gyümölcsösöknél három hullási időszakot figyelhetünk meg. A harmadik hullási időszakot „gyümölcstisztulásnak“ is  szokták nevezni.

Ezek a hullások a gyümölcsösöknél éppen olyan folyamatok, mint az őszi lombhullás. A gyümölcstisztulás időszaka a gyümölcstermést illetően igen kritikus, mert a fák tápanyagellátási állapottól függően maradnak meg, vagy hullnak le az egyes gyümölcsök.

A megfigyelések szerint a gyümölcsök hullásának oka lehet a hiányos táplálkozás és a hiányos termékenyülés. Az első hullási időszak alatt általában a nem termékenyült virágok hullnak le.  A gyengén vagy hiányosan termékenyült gyümölcskezdemények a gyümölcstisztulásig a fán maradnak, majd később lehullnak.

Tapasztalatok szerint száraz tavaszi időjárás esetén erősebb a gyümölcshullás, mint mérsékelten nedves időjárás esetén. Ennek oka abban keresendő, hogy a levelek gyakran gyümölcsök elől vonják el a vizet. A virágzás előtti metszés növeli a gyümölcskezdemények számát. A „gyűrűzés“ ugyancsak előnyös hatású lehet a gyümölcskötődésre. A gyümölcshullás kisebb az erősebb termőrészeken is. A vastagabb ágakon levő gyümölcsök jobban vészelik át a gyümölcshullás idejét, mint a vékonyabb ágakon levők.  Ezért arra kell törekednünk, hogy a termőrészeket metszéssel erősítsük, mert ezzel a gyümölcskötődést is jelentősen javíthatjuk.

A tápanyagok közül a nitrogén egyértelműen befolyásolja a gyümölcskötődést. Megfigyelések alapján a nitrogénszegény talajon a virágzás előtti nitrogéntrágyázás növelte a gyümölcskezdemények számát. Ez azzal magyarázható, hogy a gyümölcskezdemények fejlődésének elején azok a magvak indulnak erős fejlődésnek, amelyek a gyümölcskezdemény tömegéhez viszonyítva jelentős nagyságúak. Ezért magas nitrogénszükséglet áll elő, amit még a hajtás fejlődéséhez szükséges nitrogén is fokoz. A tavaszi nitrogénműtrágyázás mennyiségére azonban ügyelnünk kell, mert túltrágyázás esetén csökkentheti a virágrügyek számát.

A gyümölcstisztulás időszaka után a gyümölcs továbbfejlődésében igen nagy szerepe van a víznek. Hiányos vízellátás esetén a levelek a gyümölcstől elvonják a vizet, és ezért a júniusi gyümölcshulláson kívül – a vízhiány következtében is – lehullhat a gyümölcs. Száraz vidékek könnyű – homokos – talaján gyakori ez az eset. Szakszerű öntözéssel segíthetünk a bajon. (sz)

 

About jogazda.com

Cikkajánló

Semo zöldségújdonságok, biostimulátorok és biológiai növényvédelem

A Semo Smržice csehországi zöldségnemesítő és vetőmagforgalmazó cég valamint szlovákiai partnere a somorjai Agrotrans szervezésében …