Az őszi káposztarepce termesztésében tavasszal nem a gyomirtás, hanem a rovarkártevők és a gombás eredetű fertőzésekkel szembeni sikeres védekezések alapozzák meg a termesztés hatékonyságát. Mindkét terület elhanyagolása jelentős terméscsökkenést és veszteséget okoz.
A gombás eredetű fertőzések közül a fómás és a fehérpenészes fertőzések a legelterjedtebbek. Ismeretes, hogy a repce már az ősz folyamán – főleg esős, csapadékos időjárás esetén – gyakran megfertőződhet a fómás levélfoltossággal és szárrákosodással. Ez a kórokozó kedveli a nedvességet, felszaporodásához hosszantartó csapadékos időjárásra van szükség. Ehhez társul, ha a termelők a szükségesnél sokkal korábban vetik el a repcét, és a hosszú ősz során az állományban túlnövekedés lép fel. Ilyenkor a túlnőtt repcében sűrű lombtömeg alakul ki, amelyet a durván szeles időjárás sem tud rendesen kiszárítani, s így kellő feltételeket teremt a fertőzés kialakulásához és terjedéséhez. A fertőzés tünetei eleinte a leveleken kialakuló elhalt foltok alakjában jelentkeznek. A foltokban a levél szövete szürkés színűvé válik, és az elhalt felületen egy-másfél hét múlva megjelennek a kórokozó ivartalan spóráinak (konídiumok) millióit terjesztő szaporító képletek, a piknídiumok. Az őszi fertőzések komoly kockázata, hogy a fertőzés átterjedhet a szártőre, amely annak rákos elfajulását, sőt pusztulását is okozhatja.
A nagyobb problémát ez a kórokozó tavasszal és a nyárelő folyamán okozza. A fertőzött levelekről kiinduló fertőzések átterjednek a növény szártövére, amely ennek következtében lilás – fekete színt vesz fel, ún. rákosodás lép fel, és a fertőzés helye felett levő szervek (virágok, becők) későbbi fejlődése erősen visszamarad.
A fómás fertőzéshez az említettek mellett lehetőségeket kínál a növény felületén bármilyen sebet okozó folyamat is. Ilyen pl. a repce szárát károsító ormányosok kártétele, vagy a kalcium hiánya miatt fellépő szárrepedés.
Napjainkban az elvetett repcefajták és hibridek java része rezisztens a fómás levélfoltossággal és szárrákkal szemben. Ez azt jelenti, hogy a nagyon öreg leveleken előfordulhatnak levél tünetek, de a szártőre a kórokozó már nem jut el. Ugyanakkor a repce termesztési technológiájában a regulátorozás mind ősszel – mind pedig tavasszal már bevált gyakorlatnak számít. Az erre a célra regulátorként használt triazol hatóanyagú készítmények a csúcsirányú növekedés visszafogása mellett jó hatékonysággal korlátozzák a fómás megbetegedést is.
A regulátoros kezelésre leginkább alkalmas időszak a szárba indulás kezdete. Érdemes gondos állomány-felvételezéssel felmérni, hogy az őszi kezelések milyen mértékben indították meg az oldalhajtások megjelenését, növekedését. Olyan állományt, ahol döntően már megindultak az oldalhajtások, felesleges kezelni, vagy legfeljebb valamelyik, időben odaillő inszekticides kezelés mellé lehet egy triazol fungicidet – regulátorként kijuttatni.
A fehérpenészes korhadás
A fehérpenészes szártő- és szárkorhadás kórokozójának több száz gazdanövénye van, többek között a napraforgó, a kertészeti kultúrák (paprika, dinnye) és a gyomnövények. A szántóföldi kultúrák közül elsősorban a repcére és a napraforgóra veszélyes.
A kórokozó a talajban levő szaporító képletek, a szkleróciumok által vészeli át a telet. A megfertőzött növények talajjal érintkező részén eleinte barnuló, később kifakuló, kékesszürke elhalás jelenik meg, amelyet a teljes növény elhalása követ. A kórokozó ugyanakkor képes arra is, hogy a talaj felszínén, vagy a nagyon kis mélységben levő szkleróciumokból kisebb tölcsérre emlékeztető apothéciumokat is neveljen, amelyekből aszkospórás fertőzést képes elindítani. Ehhez azonban már magasabb hőmérsékletre, nagyobb csapadékra és árnyékos környezetre van szükség.
A kórokozó ellen a virágzás elején, legfeljebb annak első harmadában kell védekezni. A kémiai növényvédelem meglehetősen tág lehetőséget nyújt a védekezésre. A kezelés során ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy akármilyen jól felszívódó készítményt is használunk, a növényvédő szerrel lehetőleg minél gondosabban kezeljük, fedjük le a növények felületét. Ilyenkor célszerű a permetlé mennyiségét megnövelni és segíteni a permetlé a lombozatba való bejuttatását és megtapadását. Ehhez a repce viaszos levélzete miatt tapadásfokozó használata javasolt.
A fehérpenészes korhadás ellen biológia készítmények is bevethetők. A Pythium oligandrum hatóanyagú Polyversum a fómás betegség és a fehérpenészes korhadás ellen is hatékony védelmet biztosít, de igényli az egyenletes kijuttatást. Hatékonysága nedves körülmények között jobb lehet bármely szintetikus hatóanyagénál, ugyanakkor extrém szárazság esetén ez jelentősen csökkenhet is. (sz)
Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja