Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A fodros kel a káposztafélék közé tartozik, jellegzetessége, hogy a levelei szabadon nőnek és nem képeznek fejeket. Kétnyári növény, a hideget jól tűri ( -10 oC-ig), így jól viseli a téli enyhébb fagyokat is . Második évben virágzik, majd magokat hoz. Különös alakú, aprón fodrozott, nagy színes levelei miatt díszzöldségként is termesztik, de fogyasztásra is alkalmas. Alakja változatos: oszlopszerű, vagy a földön elterülő.
Szaporítása magról vagy palántáról történik. A szabadföldbe május-júniusban ajánlott a magok vetése, a saját nevelésű vagy vásárolt palántákat június végétől augusztus elejéig ültetik ki a végleges helyükre, 50-60 cm tőtávolságra. A talaját lazítsuk fel, takarjuk és ne hagyjuk kiszáradni.
A fodros kel vegyes kultúrában különösen jól fejlődik. Kiváló társnövénye lehet a cékla és a fejes saláta, de a betegségek elkerülése miatt ne ültessük más keresztes virágú növények, pl. egyéb káposztafélék, retek, hónapos retek vagy hagymafélék mellé.
Meglehetősen hidegtűrő, a 13 ° C és 24 ° C közötti hőmérsékletet kedveli, de megfelelő öntözés mellett a forró nyári napokat is jól viseli. Egyszerűen gondozható növény. Napos helyen fejlődik a legjobban, de félárnyékban is megél. Jó vízáteresztő, enyhén meszes, pangó talajvíztől mentes, tápanyagban gazdag talajt kedveli. Nyáron lekerülő zöldségek után (saláta, borsó, korai burgonya) is ültethető, és az év végéig szedhető, és ha átteleltetjük, áprilisra újra fiatal hajtásokat növeszt. Jellegzetes íze az első fagy hatására alakul ki. Téli zöldségfélének kiváló, mivel enyhébb éghajlaton akár márciusig szedhetjük. A következő évben, amikor már virágot hoz, kellemetlen ízűvé válik. Felhasználásakor nem kell az egész növényt tőből kihúzni, elegendő az alsó levelekből annyit levágni, amennyire éppen szükség van. A vastagabb levelekből érdemes a szárat kivágni. (sz-kpt)
