Milyen legyen az őszi szántás vagy ásás a kertben

A mezőgazdasági és a kertészeti termelés egyik alapvető művelete a talaj forgatása, illetve lazítása (szántással, vagy ásással), amivel a következő szezonra tesszük művelésre alkalmassá a termőterületet. Az őszi szántással, vagy ásással, amit megfelelő időben és mélységben végzünk a kertben, befolyásolni tudjuk a talaj szerkezeti tulajdonságait.

A hagyományos szemlélet korábban az 1-2 ásónyom (20-40 cm) mélységű talajforgatást tartotta a legjobbnak, napjainkban azonban egyre jobban terjed a forgatás nélküli módszer, amit főleg a szántóföldi termesztésben alkalmaznak. A kettő közötti kompromisszumos megoldás a házikertekben is megvalósítható. A sekély, 10-15 cm mélységű talajlazítással a talaj felső rétegét mozgatjuk meg úgy, hogy ne bolygassuk meg túlzottan a talaj mélyebb szerkezetét – használhatunk erre ásóvillát, talajlazítót vagy széles vasvillát, amely lazítja, de nem forgatja meg teljesen a talajt.

A legtöbb talaj 40–60%-os vízkapacitás esetén legalkalmasabb a szántásra. Ezt egyszerű módszerrel is megállapíthatjuk: a talajból vegyünk egy maroknyi mintát, majd a kezünkkel alaposan gyúrjuk össze. A gombóccá formált talajmintát ezután két ujjunkkal szorítsuk össze. Ha földgombóc a nyomás hatására apró darabokra törik, kis rögökre hullik szét, akkor ez a talaj alkalmas a szántásra vagy az ásásra. Ha a két ujjunkkal nem lehet összenyomni, mert nagyon kemény, száraz, illetve ha túlságosan nedves, és az ujjunk csak belenyomódik, és nem omlik szét, lehetőség szerint ne fogjunk hozzá a szántáshoz, vagy az ásáshoz. (sz)