Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A ribiszke dugványozással történő szaporításának legmegfelelőbb időpontja a szeptember. A szaporításhoz a legjobb alapanyag az idei hajtás. Erre a célra a legjobb, legtöbb termést adó bokorból válasszunk vesszőt, dugványozással ugyanis teljes egészében átörökítjük a fajta minden tulajdonságát.
A szaporításhoz használt vesszőkön 6 rügyet hagyunk meg, amelyekről az összes levelet leszedjük, hogy a párolgást megakadályozzuk. A dugványokat lehetőleg azonnal helyezzük el a talajba. Úgy, hogy kétharmad részük a földbe kerüljön, egyharmad részük pedig kiálljon, vagyis a föld feletti részen csak 2 rügy marad. A dugványokat 20–25 cm távolságra ültetjük egymástól.
Az ültetéshez ásót használunk, amivel a talajban keskeny rést nyitunk, és ebbe a nyílásba helyezzük el a dugványokat. Óvatosan megtapossuk körülöttük a földet és beöntözzük. A téli időszak beállta előtt a földjüket tőzeggel takarjuk. Tavasszal megindul a fejlődésük, és a következő hónapokban gyökereket fejlesztenek. A következő év őszéig 5 ágú bokor fejlődik belőlük, amelyeket már állandó helyükre ültethetünk.
Talajigényeit tekintve a középkötött, jó vízgazdálkodású, szerves anyagban gazdag, gyengén savanyú talajok kedvezőek a számára. A ribiszke érzékeny a magas mész- és sótartalomra.
A fekete ribiszke termését az egy éves vesszőkön hozza, az idősebbek értéktelenek, ezért az állományt évente fel kell újítani. A hajtásválogatást nyáron, júniusban végezzük el. Hogy több napsütéshez jusson a tő, a termő ribiszke vesszőit először megritkítjuk. A ritkításnál azokat a vesszőket hagyjuk meg, melyek egészségesek és a legtöbb termőrügy van rajtuk. Általában 4-5 hajtást érdemes meghagyni egy tövön.
A piros és fehér ribiszke a 2-3 éves termőgallyakon terem. Ez azt jelenti, hogy termőgallyak, vagyis a hajtások 2-3 éves korukban teremnek a legszebben, ezért a metszésnél ezeket kell minél nagyobb számban meghagyni.
A gyökerekkel rendelkező ribiszke tövek ültetése a tavasz első felében időszerű. A dugványokat vágjuk vissza 10-20 cm-re. Ezzel serkentjük a tőhajtások előtörését és elősegítjük a bokrosodást. (sz)
