Díszalmák

Lapunkban már többször foglalkoztunk a díszzöldségekkel, legutóbb a díszkáposztával, de ahogy léteznek díszzöldségek, díszgyümölcsök is vannak. Ezek közül talán a díszcseresznyék a legismertebbek. Ezután következnek a díszalmák.

A díszalmáknak egyre népszerűbbek, ami számos dekoratív jellemzőjüknek köszönhető: tavaszi virágzásuk szemet gyönyörködtető, virágaik lehetnek szimplák, félig teltek, teltek, színük lehet fehér, rózsaszínű, piros, vörös. Ősszel is gyönyörűen díszítenek, terméseik színben, alakban és nagyságban is eltérők, lombozatuk lehet élénk zöld, ősszel sárgás, illetve pirosas színre változik, de vannak piros levelű fajtái is. Az egyes fajták koronája nagyságban, alakban és habitusban is változó, néhány fajta törpeméretű, vagyis kisebb kertekbe is telepíthető.

A díszalmák ugyanúgy, mint az emberi fogyasztásra termesztett fajták, a rózsafélék (Rosaceae) népes családjába tartoznak. A kertészetek több faj fajtáit szaporítják, forgalmazzák. Néhány faja: Malus baccata (bogyós díszalma), M. florentina (galagonyalevelű díszalma), M. niedzwetzkyana (bíborvörös díszalma), stb. Közös jellemzőjük, hogy mind ázsiai származású, elterjedési területük Közép- és Dél-Kína, Kelet-Ázsia, Korea és Japán.

A díszalmák igényei

A díszalmák kedvelik a napsütéses fekvést, félárnyékba is telepíthetők, de ügyeljünk, hogy legalább napi hat óra napfényre van szükségük, ahhoz, hogy rendesen fejlődjenek, bőségesen virágozzanak és termést hozzanak.

A talajjal szemben nincsenek különösebb igényeik, de kedvelik a  jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag kerti talajokat. Mint minden ázsiai származású növény, a díszalmák is kedvelik a kissé alacsonyabb pH-értékű talajokat, ezért földjükbe érdemes alacsony pH-értékű tőzeget keverni. A túlzottan nedves, illetve a pangó vizes területre ezeket a fákat ne ültessük, ilyen talajban a fák elpusztulnak.

A kiültetett fákat érdemes mulcsozni, ugyanis a talajtakaró nyáron, a nagy hőhullámok idején is segít hűvösen és nedvesen tartani a gyökereket. A természetes talajtakarót (ilyen pl. a gyep) is elviseli, de ha gyep veszi körül fáinkat, ez fogékonyabbá teheti őket a betegségekre, és kártevők is megtámadhatják őket.

Ezekről a fákról elmondhatjuk, hogy általában szárazságtűrők, de ha hosszan tartó szárazság lépne föl, öntözésükről gondoskodnunk kell. Ilyenkor a heti 25 mm-es vízadag a legmegfelelőbb.

A díszalmák a mi teleinket probléma nélkül átvészelik. Nagyobb problémát inkább a nyári fullasztó meleg okoz. A növények ilyenkor legyengülnek, megbetegedhetnek, kártevők támadhatják őket.

Ezek a fák a tápanyag-utánpótlásra nem igényesek. Tavasszal és ősszel a fa köré szórjunk komposztot, ill. komposztált istállótrágyát. A fa köré elhelyezett mulcsréteg pedig segíti megőrizni a talaj tápanyagtartalmát. Nyáron, a nagy hőségben alkalmazhatunk komplex levéltrágyát.

Minden almafa számára – legyen az dísz vagy gyümölcstermő – hasznos a rendszeres metszés. Metszéskor mindenekelőtt eltávolítjuk az elhalt ágakat, a vízhajtásokat, és azokat az ágakat, melyek besűrítenék a fa koronáját. Ha 2,5 cm-nél nagyobb átmérőjű ágakat szeretnénk eltávolítani, késő ősszel metsszük le őket. Fontos szabály: minél több napfény éri a fa közepét, annál több virágot és termést hoz a fa.

Egy elhanyagolt, elöregedett fát is visszahozhatunk eredeti formájába. Ezt a műveletet több év alatt végezhetjük el. Vegyük figyelembe, hogy egy fa lombkoronájának egyszerre csak a 20 százalékát távolíthatjuk el. Itt fel kell idéznem egy kínai bölcsességet: akkor van jól megmetszve a fa, ha egy macskát anélkül tudunk átdobni az ágak között, hogy az egy ágat is érintene. Ez pedig annyit jelent, hogy az ágak között jó légáramlásnak kell lennie, ami segít csökkenteni a betegségek kockázatát.

A díszalmák szaporítása, telepítése

A díszalmák szaporítása lényegében megegyezik a gyümölcstermő fajták szaporításával. Ezeket a fajtákat minden esetben előnevelt alanyokra szemezzük vagy oltjuk. A szemzést nyár végén végezzük alvószemzéssel, az oltást pedig tavasszal, bármilyen módszerrel. A szemzést is és az oltást is alacsonyan végezzük, hogy alacsony növésű bokrokat, illetve fákat kapjunk. Csak a csüngő fajtákat oltjuk koronamagasságban.

A szabadgyökerű fákat ősszel, vagy kora tavasszal ültetjük. A konténeres növényeket az év bármelyik szakában telepíthetjük, kivéve télen. Az ültetés helyének kiválasztásakor ügyelni kell arra, hogy a növények ne zavarják egymást, a járdákat, a vezetékeket stb. Fajtától függően 2-3 méteres távolságra ültessük egymástól a növényeket.

Érdekességek a díszalmák világából

Ezek a fák a világ egyes részein szimbolikus jelentéssel bírnak, pl. Japánban az almafa jelképezi az ifjúságot, az életerőt és a boldogságot, Kínában pedig a bőséget és a gazdagságot.

A legtöbb díszalma savanykás ízű, és nem alkalmas nyers fogyasztásra, de gyakran készítenek belőlük ízletes lekvárt és almabort. Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb a gyümölcs, annál savanykásabb az íze.

Újabban egyre több gyümölcskertész ültet szívesen díszalmákat a termő fái közé, ugyanis ezeknek a fajtáknak a virágzási ideje hosszabb, ezért megporzóképességük hosszabb ideig tart, ami kedvező hatással van a terméshozamra.

Az almafa égetéskor illatos füstöt áraszt, ezért grillezéshez és füstöléshez kiválóan alkalmas.

A leggyakrabban szaporított díszalmafajták

Evereste – középmagas, nyáron zöld, ősszel színes leveleket hoz, virágai rózsaszínűek.

Golden Hornet – közepes méretű, virágai fehérek, levelei ősszel aranysárgák.

Red Sentinel – kis méretű fa, virágai rózsaszínűek, levelei ősszel vörösek, almácskái szépek, pirosak.

Profusion – virágai rózsaszínűek, levelei ősszel vöröseslilák, almácskái pirosak.

John Downie – közepes méretű, virágai fehérek, levelei ősszel vöröseslilák, almácskái sárgászöldek.

Pink Glow – közepes méretű, virágai rózsaszínűek, levelei ősszel sárgászöldek, almácskái rózsaszínűek.

Adirondack – fehér virágú, levelei ősszel aranysárgák, almácskái pirosak.

Gorgeous – virágai rózsaszínűek, levelei ősszel sárgászöldek, almácskái pirosak.

Prairifire – virágai sötét rózsaszínűek, levelei vörösesbarnák, termései télen is a fán maradnak.

Red Splendor – koronája szétterülő, virágai élénk rózsaszínűek, termései cseresznyeszerűek, tartósak.

Adironkak – felálló, oszlopos alakú, szűk helyre való, virágai fehérek, termései narancsvörösek.

Cinderella – törpe növésű, 2,4 m magas fa, fehér virágokkal és sárga gyümölcsökkel.

Adams – normál méretű, virágai mély rózsaszínűek, termései pirosak, és nagyon vonzók a madarak számára.

Kép és szöveg: Farsang István