Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Napjainkban a hagyományos termesztéstechnológiai eljárások mellett nálunk is egyre nagyobb teret kapnak a talajkímélő, energiatakarékos talajművelési és termesztési eljárások. Az utóbbi évtizedben egyre több gazdálkodó alkalmazza az egymenetben történő magágykészítést és vetést, valamint a mulcsvetést. Az ilyen talajállapotot fenntartó talajművelésnek az előnyei elsősorban a talajszerkezet és a talaj teherbíró képességének, valamint a talaj tápanyagszolgáltató minőségének javításában nyilvánulnak meg főleg a talaj felső rétegében elhelyezkedő szerves anyag mennyiségében. Természetesen a jobb vízmegőrzés, a talajélet intenzív segítése, a kisebb mértékű tápanyag-kimosódás, a talajerózió csökkenése is ugyanilyen fontos tényező. A globális felmelegedés és a klímaváltozás következményei miatt ezeknek a tényezőknek a szerepe felértékelődött.
A szántóföldi növényeket hagyományosan felszántott, aprómorzsásra feldolgozott, leülepedett és tiszta, szármaradványmentes laza magágyba vetik. Ebben az esetben a vetőmag jól elhelyezhető a kívánt mélységbe, és a vetőbarázda is könnyen bezárul. Ha azonban a vetés után nem hullik kellő mennyiségű csapadék, a csupasz felszínből a nedvesség nagyon hamar elillan. Ha mégis megjön a várva-várt eső, akkor a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék viszont beiszapolja a talajfelszínt, így megnehezíti a kelést.
Ellenben a mulccsal fedett talajba való vetéssel ezeket a problémákat kezelni lehet, mivel egyrészt a takaró alatt több nedvesség marad, ami a sikeres kelés alapvető feltétele, egyúttal a rendelkezésre álló gépi eszközök műszaki színvonala és precíziós képessége révén a hagyományosan művelt talajba való vetés minőségét is biztosítani tudja.
A fenntartó talajművelés alapvető feltétele az eredményes, versenyképes, gazdaságos mezőgazdasági gazdálkodásnak. A mulcsvetőgép sokoldalúan kihasználható, akár hagyományos talajművelés (szántás), akár mulcsművelés esetén. Felépítése azt az elvet követi, hogy az előkészített talajt a vetés előtt egyengeti, tömöríti, majd utána ebbe, az tömörített magágyba veti el a magot. Az őszi kalászosok előtt jobban bekeverhetjük a szármaradványt, a tavasziak elé többet hagyhatunk a felszínen, és a lazítás a megfelelő minőségben megtörténik, akár még műtrágyát és/vagy takarónövényt is tudtunk egy menetben vetni.
A talajegyengető egység a talaj felszínét a további munkaművelet előtt rugós egyengető lapokkal elegyengeti. A rugós lapok mélysége hidraulikus úton állítható, a különböző talajművelési eljárásoknak (tarlóhántás, szántás) megfelelően. Talajműveléskor a vetőágy teljes szélességében és mélységében tárcsák végzik el a talaj intenzív lazítását és biztosítják a morzsás talajszerkezetet. A tárcsák kialakítása lehetővé teszi, hogy nedvesebb körülmények között is tömődés mentesen működtethető a gép. A tárcsák egyedi felfüggesztésűek, s rugó előfeszítésűek, így biztosított a tárcsák azonos talajnyomása. A vetőágyban levő szármaradványok tökéletes aprításával biztosítható a vetőcsoroszlyák biztonságos, eltömődésmentes működése.
A tömörítést az előzőleg fellazított talajon nagyméretű gumikerekek végzik. Az ülepedett talajban sokkal pontosabban lehet a vetési mélységet beállítani, s a magot azonos mélységbe helyezni. Az így elvetett mag egyöntetűen kel ki. A magágy zárását nyomott tömörítő kerekek végzik el, így biztosítva, hogy a vetőmagok biztosan érintkezzenek a talajjal.
A vetőmag egyenletes takarását a magtakaró pálcák biztosítják, a pálcák szöge és talajnyomása változtatható az üzemeltetési körülményeknek megfelelően.
A vetőgép nagy központi magtartállyal rendelkezik, ami a magágykészítő tárcsák és a vetőtárcsák között helyezkedik el, s két nagy átmérőjű, kis talajnyomású járókerékkel szállítható, így szállításkor sem gyúrja a talajt, illetve sokkal kisebb a gumik kopása vonuláskor. Vetés közben a szállítókerekek tömörítő kerékként üzemelnek. A gépen a kivetendő vetőmag mennyisége beállítható. (sz)
