Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Az őszi káposztarepce termesztése térségünkben a hagyományos szántóföldi vetésforgó egyik kihagyhatatlan eleme. A hatékony és gazdaságos termesztési folyamat záró része a beérett repceállomány minél kisebb veszteségekkel történő betakarítása. Az ehhez szükséges előkészítő munkák sorában fontos szerepe van a szemek becőből valók idő előtti kipergésének megakadályozását is célzó deszikkálásnak, az állomány egyöntetű leszárításának, valamint a szzemveszteség minimálizálására irányuló gépbeállításnak.
A repce rendkívüli nagy szártömege miatt a betakarítás akkor lesz folyamatos, ha a szár egyenletesen, tökéletesen megszáradt. Amennyiben az érés elhúzódott és egyenlőtlen, szükségessé válik az állomány mesterséges leszárítása, deszikkálása.
A betakarítási veszteségek csökkentése érdekében az állomány kezelése az idő előtti kipergést gátló készítménnyel, ún. becőragasztóval is ajánlott.
A leszárítást – a biológiai érést követően – akkor kell elvégezni, amikor a becők 60-70%-ánál a magvak 60-80%-a már barna (vagy barnásfekete), és azok a becőkből kimorzsolhatóak. A korai leszárítás a vörös színű, szinte értéktelen magvak arányát növeli.
A kémiai állományleszárításra különböző regulátorhatású érésgyorsító szerek és a kontakt gyomirtó hatású készítmények, illetve a szisztemikus herbicidek használhatók. A deszikkálást – főleg a nagyobb táblákon – légi úton, repülőgéppel vagy helikopterrel célszerű elvégezni, a kisebb területeken, ahol a vegyszerelsodródás veszélye fokozatosan fennáll, kompromisszumként a szántóföldi szórókerettel felszerelt (elsősorban a hidas kialakítású, önjáró) permetezőgépek vehetők számításba.
A deszikkálásnak több előnye is van.
– A betakarítás korábban történhet meg, mint a természetes úton beérett repceállomány esetében.
– A betakarítás időpontja – az időjárástól függetlenül – előre megtervezhető,
– A betakarító (arató-cséplő) gépek munkaminősége javul, s a betakarítási veszteségek csökkennek.
– Megnövekszik a betakarítógépek teljesítménye, csökkennek az esetleges eltömődésekből adódó időveszteségek.
– Javul a termés minősége.
– A magtisztítás és szárítás munkafolyamata jobban szervezhető.
– Utánszárításnál az energiamegtakarítás révén kisebb a szárítási költség.
– A betakarítási, szállítási munkacsúcs csökkenthető.
Gépbeállítással a veszteségek ellen
Az érett, száraz (már leszárított) repce – a betakarítás időpontjában – rendszerint összefonódott, kuszálódott, és dőlt állapotban van. A kombájnok aratórészén – vágóasztalán – a fő betakarítási veszteségforrás a motolla és a terménygyűjtő csiga együttes munkájából eredő cséplés, a becők felnyílása és a kipergő magvak tarlóra hullása. Ugyancsak jelentős veszteségforrás lehet a rendválasztóknál, melyek hatására ott a becők felnyílnak, és a repcemagvak a tarlóra hullnak. Mivel a repce könnyen kipereg, magánál a cséplésnél már elhanyagolhatóan kicsi a cséplési veszteség (0,1-0,2%). A kalászos gabona betakarítására alkalmazott, hagyományos gabonavágó asztallal felszerelt kombájnoknál – jó beállítással és üzemeltetéssel is – 6-8%-os aratórész-veszteséggel kell számolni.
A betakarításkor lényeges, hogy a motolla a repcét csak felülről érintse. A haladás iránya pedig a repce dőlésével megegyező, esetleg arra kissé ferde legyen. Fontos szempont az is, hogy a motolla kerületi sebessége a haladási sebesség 1,1-1,3-szerese lehet. Ennek megfelelően a motolla terménytovábbító munkája a minimálisra korlátozódik, s az csupán rásegítést végez. A betakarítás javasolt munkasebessége 5 km/h körüli. Ez a sebességkorlátozás a betakarítási – elsősorban a pergési szemveszteségek miatt kényszerű és korlátozó tényező. (haszonagrár)
