Júniusban vetjük

A júniust nyugodtan nevezhetjük a virágözön hónapjának. Még nagyon sok évelő virág virít (pl. a cickafark, a csillagfürt, a haranglábak, a kasvirág, a lizinka, a mályvarózsa, a palástfű, a szamárkenyér, a tavirózsa, stb.), az egynyáriak most kezdik ontani a szebbnél szebb virágaikat (pl. a porcsin, a jegecske, az egynyári szarkaláb, a tátika stb.). A virágtengert nézve azt hinnénk, hogy ilyenkor nem is kell a virágok szaporítására gondolnunk. Pedig ez nem így van. Júniusban szaporítjuk a legtöbb kétnyári virágot, de sok évelőt is. Ebben a cikkben azokkal a kétnyáriakkal és évelőkkel foglalkozunk, melyek kevésbé ismertek, illetve melyeknek termesztése az utóbbi időben mintha háttérbe szorult volna.

 

A mályvarózsa – Althae rosea

Hazája Kelet-Ázsia. Többnyire 1-2 m magasra növő, fürtös virágzatú, karéjos, szöszös levelű növények. Ezt a fajt Európában – nálunk is – évszázadok óta termesztik. Bár az utóbbi időben mintha kevésbé volna jelen virágoskertjeinkben. Ennek egyik oka talán a magassága, ami miatt ezeket a virágokat karózni kell. Ezt a fajt kétnyáriként, de akár évelőként is nevelhetjük. Sok kerti változata van, amelyek lehetnek egyszerű virágúak, de teltek is. Az utóbbiak különösen feltűnőek. Színük lehet fehér, rózsaszín, piros, sötétpiros és sárga.

A mályvarózsát magvetéssel szaporítjuk. Magvaikat júniusban vetjük szaporítóládába, vagy gondosan előkészített szabadföldi ágyba. A magokat szórva vetjük, majd vékonyan földdel takarjuk. A vetést szórórózsás kannával öntözzük. Fontos, hogy a föld kelésig folyamatosan nedves legyen. A fejlődő magoncokat is folyamatosan locsoljuk. A magoncokat augusztus végén, vagy szeptember elején szétültetjük nevelőágyba, kb. 20×20 cm-es kötésbe. A szétültetett magoncokat szükség szerint öntözzük. Még ősszel vagy tavasszal a kész növényeket kiültetjük állandó helyükre. Kimondottan napos helyen fejlődnek jól. Talajuk legyen tápdús, vízáteresztő, szárazabb. Gyökerei télen a vizes talajban elpusztulnak. Kertekben az alacsonyabb növények háttérnövényeként kimondottan alkalmasak, de kerítések mellé ültetve takarónövényként is megfelelők.

 

A sárgaviola – Erysimum (Cheiranthus) cheiri

Dél-Európában honos növény. Régi idők óta kedvelt kerti virág, meg kell azonban jegyezni, hogy régen sokkal több falusi kertben lehetett látni ezt a virágot, mint manapság. A növény bokros növésű, és fajták szerint 25–70 cm magas. Virágai egyszerűek vagy teltek, nagyon illatosak, a hajtások végén nyílnak fürtvirágzatban. Színük a sárgától a barnáspiroson át a sötétbarnáig különböző árnyalatú.

Magról szaporítjuk. Magvaikat júniusban vetjük palántaágyba, szabadba vagy hidegágyba. A 8–10 cm magas palántákat szétültetjük 20–25 cm-es kötésbe. Télen, főleg ha nincs hó, a növényeket falevéllel takarjuk. Kora tavasszal ültessük állandó napos helyükre, 20–25×20–25 cm-es térállásba. Talajuk legyen laza szerkezetű, enyhén meszes kémhatású. Vízigénye átlagos, ezért mérsékelt öntözést igényel.

 

A kerti szegfű – Dianthus caryophyllus

Hazája Dél-Európa. Évelő, 40–60 cm magas, laza bokrú növény. Különálló virágait a hajtások végén hozza. Kertészeti termesztésben a törzsfaj (vadfaj) különböző hibridjei, változatai, fajtacsoportjai, fajtái vannak jelen. Sajnos, az utóbbi időben ezeket a növényekkel se lehet látni a kertekben, pedig nagy kár, mivel ezek a leghálásabb virító növények. A kerti szegfű napos helyet, tápdús, mésztartalmú, mélyen megmunkált, nem túl nedves talajt igényel. Igényli a rendszeres, de nem túlzott öntözést. A bőséges virágzás eléréséért fontos a rendszeres tápanyagellátása. Egy száron több bimbó is fejlődik. Az oldalbimbók eltávolításával nagyobb virágot kapunk. Virágzási időpont szerint két csoportot különböztetünk meg. Az elsőbe a folyton virágzó fajták tartoznak, ezek júniustól őszig virágoznak. A második csoportba tartoznak az évente egyszer virágzók. Ezek júniusban, júliusban virágoznak, és nagyon sok nyíló virágot hoznak egyszerre.

A kétévesnek és az évelőknek nevelt szegfű magvait június elején vessük szaporítóládába vagy hidegágyba, üveg alá. A kikelt növényeket szoktassuk a naphoz, és üveg nélkül neveljük tovább. Július közepén a növényeket ültessük szabadföldi ágyba, napos helyre, 20 cm sor- és tőtávolságra. Száraz időben rendszeresen öntözni kell. Végleges helyükre szeptemberben ültetjük, 20–25 cm sor- és tőtávolságra. Ha lehetséges, védett és napos fekvést keressünk számukra. Ültetés után alaposan öntözzük be növényeinket. Végleges helyükre tavasszal is kiültethetjük.

Az évelőknek hagyott növényekről elvirágzás után vágjuk le a virágszárakat. Az így visszavágott tövek új hajtásokat fejlesztenek, melyekből készíthetünk dugványokat. Az egyszer virágzó csoportból legismertebb fajtacsoportok a következők:

1. Grenadin szegfű – 50 cm magas, virágszáraik kemények, egyenesek, szirmaik fűrészesek, virágaik nagyok teltek, kerti és vágott virágnak alkalmasak.
2. Bécsi (korai) szegfű – már júniusban virágzik, 25–35 cm magasak, viráguk nagyon dúsan teltek, kerti kiültetésre és cserepes virágnak alkalmasak.
3. Margitszegfű – fajtái kb. 30 cm magasak, virágaik nagyok, teltek, kiültetésre, vágásra és cserepes növénynek alkalmasak, nagyon kedvelt csoport.

 

A folyton virágzó fajták közül legismertebb csoport:

Chabaud szegfű – a csoport virágai rendkívül változatosak, színben, alakban, teltségben, illatban. Virágait júliustól gyakorlatilag a fagyokig hozza. Ez a csoport sajnos fagyérzékeny, ezért nálunk egynyári növényként nevelhetjük. A virágzóképes fejlettséget a vetéstől számítva kb. a 6. hónapban éri el. Ezért magját már januárban-februárban vetjük üvegházba.

A Chabaud szegfűket kétévesként is nevelhetjük, így júniusra már virágzó növényünk lehet. Ebben az esetben magvaikat augusztusban vetjük. A kikelt növényeket egyszer tűzdeljük át érett komposztföldbe. A palántákat szeptember közepén, egyenként 6 cm átmérőjű cserepekbe ültetjük. A hűvösebb idők beálltával a növényeket mélyebb hidegágyba rakjuk. Ha fagyveszély van, este a hidegágyra rátesszük az ablakokat, melyeket reggel leveszünk. Nappal szellőztetünk. Télen, ha a lehűlés erősebb, a hidegágyat lombbal vagy más anyaggal takarjuk. A lényeg, hogy a növények fagymentesen teleljenek. Enyhébb napokon a takarást levesszük, és szellőztetünk. Tavasszal korán szoktassuk palántáinkat a levegőhöz. Márciusi meleg napokon már tartsuk őket üveg nélkül. Öntözésüket és tápozásukat gondosan végezzük. Április második felében a palántákat kiültethetjük a szabad földbe, 25×25 cm-es tő- és sortávolságra.

A Chabaud szegfű kertünk legértékesebb virágai közé tartozik. Virágzása hosszan tart, virágai pompásak és illatosak. Korai újbóli virágzását úgy érjük el, hogy az elnyílott virágot a 2. vagy a 4. szárcsomónál letörjük.

Kép és szöveg: Farsang István