Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A cseresznyeszilva vagy mirobalán, népies nevén paradicsomszilvának, fosószilvának és lotyószilvának is nevezik a rózsafélék családjába és a szilva nemzetségbe tartozik. Délnyugat-Ázsiában és Délkelet-Európában őshonos fa, illetve bokorfa. Közepes méretű, 5-8 méter magasságot is eléri. Tavasszal az egyik legkorábban virágzó fa. Zöldesfehér virágai március végén nyílnak. Levelei simák, kerekek vagy oválisak, fogazott szélűek. Vörös levelű fajtái díszfaként is nagyon látványosak. Vérszilvának is nevezik őket.
Termése kisméretű, gömbölyű, a cseresznyére hasonlít. Formája szilva alakú, színe lehet sárga, zöld, piros vagy lila, éretten édeskés-savanykás ízű. A valóságban a cseresznyéhez nincs sok köze, a fajnév csak a gyümölcs apró méretére utal. Nem magvaváló. Érdekessége, hogy a gyümölcs íze rendszerint a héjhoz közelebb édesebb, a mag körül savanykásabb. A bogyók júliustól kezdenek érni. Közvetlen napfényben fejlődik a legjobban, félárnyékban kevesebb virágot hoz és termést nevel.
Edzett, igénytelen növény, az átlagosnál valamivel szárazabb vagy nyirkosabb viszonyokat is elvisel. A napos, esetleg kissé árnyas helyen, közepesen tápanyagdús, jó vízelevezető képességű talajokat kedveli. A szárazságot nagyon jól bírja, de az ültetést követően néhány évig rendszeres öntözése ajánlott. Ha csak díszfának nevelik, a metszés keretében közvetlenül a virágzás után elég a beteg, elhalt hajtásokat kivágni. A nagyon köves és nagyon száraz talajok kivételével mindenütt megél, a magas talajvizet és az átmeneti vízborítottságot is jobban tűri, mint a vadkajszi alany. A kajszifajták ezen az alanyon a fagykárosodásra és a verticilliózisra érzékenyebbek, az oltványok azonban gyorsabban fejlődnek, korábban termőre fordulnak, mint a vadkajszira oltottak. Bőven teremnek, tősarjképzésre hajlamosak.
A metszést jól viseli, sövényként is nevelhető. Tűrő- és alkalmazkodóképessége révén fontos jellemzője, hogy mirobalánszilva néven a faiskolák alanynak is szaporítják. Az így kinevelt alanyokra számtalan főleg csonthéjas gyümölcsöt, díszfát és díszcserjét szemeznek.
Napjainkban meglehetősen méltatlanul mellőzött növény, pedig amellett, hogy gondozásmentesen is tartható, szép, és ízletes gyümölcsöt is terem. Egy igazi extenzíven tartható növény. Nálunk lényegében az alanynak való szaporítás kivételével kiszorult a köztermesztésből, leginkább vadon terem, termését elsősorban lekvárok, dzsemek, szörpök, gyümölcslevek, palinka és likőrök készítésére használják. (sz)
