A miniatűr rózsákkal gyakran találkozunk a kertészeti árudákban, virág-üzletekben, bevásárlóközpontokban, mint cserepes növényekkel. A legtöbb vá-sárló, virágbarát tévesen úgy viszi haza, mint cserepes szobanövényt abban a tévhitben, hogy ezek a rózsák nem valók kerti kiültetésre. Úgy hiszik, hogy nem tűrik a szabadföldi körülményeket, a téli fagyokat. Ez azonban egy nagy tévedés, ugyanis ezek a rózsák semmiben sem különböznek a kertekben található összes többi rózsától. Ellenkezőleg szobai körülmények között sokkal nehezebb őket megtartani, mint szabadföldben.
Miniatűr rózsák termesztése és gondozása
Az előbbiekből kitűnik, hogy ezek a rózsák valódi rózsák, melyeket szelektíven nemesítettek, hogy kisméretűek legyenek. Természetesen nemcsak a termetük kisebb, de virágjaik is, melyek színezettségükben, formájukban, telt-ségükben semmiben sem különböznek nagyobb társaitól. Ezek a rózsák kis méretük ellenére nagyon szívósak és összehasonlítva nagyobb társaikkal télállóbbak.
Cserepes növényként vásárolt miniatűr rózsákat gyakorlatilag az egész vegetációs időszakban kiültethetjük kertünkbe. Az ősszel és télen vásárolt virágzó egyedeket természetesen csak tavasszal ültetjük ki. Talaja legyen tápdús, jó vízáteresztő. Ültetés után talaját mulcsozzuk. Ültessük olyan helyre, ahol naponta legalább hat-nyolc órányi napfényben részesül. Bár elviselik az árnyékot is, de ilyen helyen lombozatuk megritkul és virágaik idő előtt lehullnak. Vegetációs időszakban a heti 20-30 mm-nyi vízmennyiséget a virágzás intenzitásával hálálja meg. Ebben az időszakban ajánlatos a folyamatos tápanyagellátás is. Tápozáshoz használhatunk a kereskedelmi forgalomban kapható rózsatápoldatot vagy komplex általános műtrágyát. Minden esetben tartsuk be a használati utasítást. Ősszel ne feledkezzünk meg a téli takarásukról.
Ezek a fajták jól ellenállnak az időjárás viszontagságainak. Gyakorlatilag folyamatosan virítanak, néha kisebb megszakításokkal. Tavasszal igen korán kezdenek virágozni, ebben megelőzik nagyobb társaikat. Levélzetük ilyenkor már teljesen ki van fejlődve, sőt enyhébb teleken a leveleiket nem dobják le, vagyis úgy viselkednek, mintha örökzöldek lennének.
A miniatűr rózsák jobban ellenállnak a betegségeknek és kártevőknek, mint a nagytermetű rózsák. Ezt a tulajdonságukat azoknak a fajoknak köszönhetik melyekből ki lettek nemesítve. Évente egy-két permetezéssel teljesen meg lehet őket védeni a kórokozóktól és a betegségektől.
A miniatűr rózsák metszése
Más rózsákhoz hasonlóan a miniatűr rózsákat is kell metszeni. A metszést kora tavasszal végezzük el. Metszéskor távolítsuk el az elhalt, elfagyott részeket, majd az összes többi hajtást vágjuk vissza egyharmaddal. Ezzel az eljárással a növényt új növekedésre ösztönözzük.
Vegetációs időszakban folyamatosan távolítsuk el az elvirágzott részeket, ezzel elősegítjük a minél előbbi újravirágzást.
A miniatűr rózsák szaporítása
A miniatűr rózsákat hajtásdugványozással ősszel és tavasszal is szaporíthatjuk.
A miniatűr rózsák szaporításának menete:
- A bokrokról szeptemberben vagy márciusban kb. 8 cm-es dugványokat vágunk.
- Á dugványokról távolítsuk el az alsó leveleket.
- A dugványokat mártsuk gyökereztető hormonba.
- A cserepeket töltsük meg perlit (vagy homok) és tőzeg 1:1 arányú keverékével.
- A keverékbe ültessük el a hormonnal kezelt dugványokat.
- A dugványokat takarjuk fóliával, majd helyezzük világos, de nem napos helyre.
Néhány hét múlva megjelennek a gyökerek. Ezután átültethetjük növényeinket a megfelelő földkeverékbe. Átültetés előtt a kis növényeket szoktassuk a kinti körülményekhez. Az így szaporított rózsák egészségesek és kisebbek mintha hagyományos rózsaalanyra szemeznénk őket. Az utóbbit a miniatűr rózsák esetében nem ajánljuk.
Miniatűr rózsák, mint cserepes növények
Ezeket a rózsákat természetesen lehet cserepekben is nevelni, de nem, mint szobanövényeket. Szobában hosszabb ideig nevelve leveleit ledobja, esetleg az egész növény elpusztulhat. Ha mégis gyönyörködni akarunk bennük a lakásban, akkor egy-egy cserépben nevelt növényt vigyünk be a kertből, de csak rövid időre. Utána helyezzük vissza a szabadba. A cserépben nevelt rózsákat legjobb, ha a vegetációs időszakban cseréppel együtt besüllyesztjük a talajba. Jobb megoldás, ha árkot ásunk, ezt megtöltjük tőzeggel, és ebbe helyezzük el növényeinket. A cserepes rózsákat télen vigyük fűtetlen üvegházba, vagy hasonló helyre, ahol biztonságosan áttelel. A fűtetlen üvegházban ezek a rózsák 2-3 héttel előbb kezdenek virítani, mint a szabadföldi társai.
Miniatűr rózsák, mint sziklakerti növények
A miniatűr rózsák a sziklakertekben is jól mutatnak, ha biztosítunk számukra megfelelő körülményeket. Talajuk legyen legalább 30 cm mély. A sziklakerti növények többnyire nem kedvelik a rendszeres tápozást, ez azonban rózsáinknak nem felel meg, vagyis őket folyamatosan el kell látni tápanyaggal. Ugyanez érvényes a vízellátásukra is. A sziklakertek többnyire drénrétegre épültek, ami ezeknek a rózsáknak is megfelel.
A miniatűr rózsák fajtái
A rózsaszaporító kertészetek ma már nagyon sok miniatűr rózsafajtát termesztenek és árulnak. Ezeket a fajtákat két nagy csoportra oszthatjuk. Az első csoportba tartoznak a 15-20 cm magasságúak, míg a másodikba a 25-30 cm-esek. Gyakorlati termesztésük során figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy magasságukat igencsak befolyásolják a tápanyagellátásuk, az adott terület mikroklímája és a talajadottságok. Vagyis megtörténhet, hogy valódi magas-ságuk a deklarált magasságtól kissé eltérő lehet.
Néhány miniatűr rózsafajta:
‘Baby Gold Star’ – citromsárga, félig telt, 20 cm magas
‘Baby Masquerade’ – rézsárga,telt, virágátmérője 2,5 cm, 25 cm magas
‘Coralin’ – korallpiros, telt, 20 cm magas
‘Doc’ – rózsaszínű, félig telt, 20-25 cm magas
‘Easter Morning’ – krémfehér, telt, 20-30 cm magas
‘Eblouissant’ – sötétpiros, telt, 30 cm magas
‘Happy’ – cseresznyepiros, félig telt, 20 cm magas
‘Jet Trail’ – fehér, telt, virágátmérője 1 cm, 20-25 cm magas
‘Little Buckaroo’ – világos piros, fehér középpel, telt, 25-30 cm magas
‘Starina’ – narancs skarlát, virágátmérője 1 cm, telt, 20-25 cm magas
‘Tini’ – világos rózsaszín, telt, 20 cm magas
Kép és szöveg: Farsang István