A vízzel gazdaságosan

A háztáji zöldséges kertekben még ma is többnyire az a gyakorlat, hogy egyéni tapasztalat vagy az időjárás alakulása alapján öntöznek ilyen-olyan intenzitással. S noha a szakmai leírásokból megismerhető az egyes zöldségfajták tápanyag- és vízigénye, a gyakorlatban a termesztők ezt ritkán tartják be. Pedig a gazdaságos öntözés elveinek betartásával jelentős mennyiségű vizet, s ezzel együtt költséget takaríthatunk meg, ehhez azonban ismerni kell a növények vízszükséglete mellett a lehullott csapadék mennyiségét, és ki kell tudni számítani az öntözéssel kijuttatandó víz mennyiségét is.

A csapadék mennyiségét egyszerű csapadékmérő edényekben folyamatosan figyelemmel kísérhetjük. Ilyen csapadékmérő a gazdaboltokban kapható, érdemes beszerezni, mert objektív adatokat szolgáltat arról, hogy a kertünkbe mennyi csapadék hullott, s mennyit kell hozzá pótolni.

A mesterséges csapadékpótlás, vagyis az öntözés során azt az alapelvet érdemes betartani, hogy a talajt olyan mélységben nedvesítsük, amilyen mélyen vannak a növények gyökerei. Más vízadagot igényel például a gyümölcsfa, amelynek gyökerei 25–60 cm mélyen találhatók, mint az uborka, amelynek a talaj legfelső 5-6 cm-es rétegében helyezkednek el a gyökerei. A szőlő gyökerei 30–40 cm mélyen, a ribizlié 20–30 cm mélyen vannak.

Tudni kell azt is, hogy egy-egy vízadag milyen mélyen nedvesíti át a földet. Átlagosan a 10 mm-nyi vízadag, amely 1 m2 területre kijuttatott 10 liter vizet jelent, 10 cm mélyen nedvesíti át a talajt.

Az öntözésre legalkalmasabb időszak az enyhe eső utáni idő, amikor a növények alapvetően nyitottak a víz felvételére, egyúttal a hőmérséklet alakulása is megfelelő erre. Ezen kívül a reggeli öntözés a környezeti feltételek miatt kedvezőbb, mint az esti, mivel ilyenkor a talaj hőmérséklete is közelebb esik a víz hőmérsékletéhez. Ajánlott, hogy az öntözővíz hőmérséklete ne legyen 5oC-nál nagyobb, mint a talaj hőmérséklete. Tűző napsütésben az öntözés egyáltalán nem ajánlott.

Az öntözés során fontos szempont a vízadag kijuttatásának intenzitása, vagyis az egységnyi idő alatt kijuttatott vízmennyiség, amelynek összhangban kell lennie a talaj vízfelvevő képességével. Az öntözés során az alacsonyabb szintű, óránként 4-8 mm-nyi vízadag kijuttatása az ajánlott. A nehezebb, kötöttebb talajokat alacsony intenzitással és nagyobb adaggal öntözzük, esetenként az öntözést megszakítva, szakaszosan végezzük. A laza könnyű talajokra kisebb adagokkal és gyakrabban juttatunk ki vizet. Tudatában kell lenni annak is, hogy a túl sok víz kimossa a tápanyagokat a termőtalajból. A kijuttatott víz kipárolgását a talajból a felső réteg porhanyításával, megmunkálásával csökkenthetjük. A talaj kipárolgása naponta 2–10 mm-nyi, forró napsütésben ennél több is lehet.

A vízadag kiszámítása

Az öntözéssel kijuttatandó vízadag kiszámításához először is ismerni kell a vízszivattyú teljesítményét, vagyis hogy egységnyi idő alatt mennyi vizet képes a csőrendszeren át kijuttatni. Háztáji viszonyok között ezt egyszerűen is megállapíthatjuk, megmérjük, hogy az öntözőberendezés mennyi idő alatt tölt meg pl. egy 10 literes edényt. A kijuttatott víz mennyiségét az idővel elosztva megkapjuk az egységnyi teljesítményt. Ha például a 10 literes edényt 15 másodperc ( 0,25 perc) alatt tölti meg, ennek alapján kiszámítható, hogy percenként 40 liter, óránként 2400 liter vizet juttat ki.

Ennek alapján az öntözendő terület nagyságához viszonyítva (a vízmennyiséget a területtel elosztva) már pontosan megállapítható, hogy egységnyi időpont alatt a területre mennyi víz jut, illetve mennyi ideig kell működtetni az öntözőberendezést, hogy a megfelelő vízadagot ki tudjuk juttatni.

Másfajta számolási mód alkalmazható, ha például egy 30 m2-es ágyásra 20 mm-nyi vízadagot akarunk kijuttatni. 20mm-es vízadag négyzetméterenként 20 liter vizet jelent. A 30 m2 területre tehát összesen 600 liter víz kell. Ennek kijuttatásához az előbbi példánál maradva a 40 liter/perc (2400 liter/óra) teljesítményű berendezést 15 percig kell működtetni. Ha viszont kisebb teljesítményű pl. 5 l/óra csepegtető berendezést alkalmazunk, a szükséges idő 120 perc, vagyis 2 óra.

A zöldségfélék vízadagjai

Az egyes zöldségfajtákat a saját vízigényük alapján ajánlott öntözni. A víz kijuttatásának formáinál is figyelembe kell venni az egyes fajták igényeit.

Paprika. Öntözés szempontjából az egyik legigényesebb növény. A mi légköri viszonyaink között termesztése öntözés nélkül szinte elképzelhetetlen. Magas igénye a talaj kellő nedvességtartalmával szemben a termésképződés időszakától késő őszig tart. A palánták kiültetése és a termésérés közötti időszakban relatívan kisebb vízadagokra van szükség, sőt egyes vélemények szerint a virágzás kezdetén kiváltott enyhe stressz a részleges vízhiány miatt nem káros a növényeknek.

Mivel a paprika melegkedvelő növény, és nehezen viseli a talaj és a környezete gyors hőmérsékletcsökkenését, ezért az öntözésére nem az esőztető öntözés, hanem csepegtető, vagy barázdás (árasztásos) vízkijuttatás ajánlott. Úgyszintén érdemes odafigyelni a kijuttatott víz hőmérsékletére, ha lehet, állott vízzel öntözzük. Az öntözésre legalkalmasabb időszak a reggel. Ajánlott egyszeri vízadagja 20 mm, a kijuttatást 10–12 naponkénti rendszerességgel végezzük.

Paradicsom. A paradicsom a közepesen vízigényes növények közé tartozik, fejlett és mélyre hatoló gyökérrendszere révén a képes a talaj nedvességtartalmának hatékony kihasználására, ugyanakkor a hatékony termesztéséhez nélkülözhetetlenek a megfelelő vízadagok. A paradicsom könnyen gyökerezik, ezért a virágzás időszakáig kevesebb öntözést igényel. A legtöbb vizet a termésérés időszakában igényli, ilyenkor naponta 3–6 mm-nyi vízadagot vesz fel. Öntözés szempontjából a szabadföldi termesztésben kéthetenként 25–35 mm-es vízadag kijuttatása ajánlott. A támrendszeres termesztésben a növények hetente 30–40 mm vízadagot igényelnek.

Uborka. Főleg a salátauborka sok vizet igényel, de a csapadékpótlást óvatosan végezzük. Érzékeny ugyanis a talaj folyamatosan magas víztartalmára, mivel a fölösleges víz kiszorítja a talajból a levegőt. Nem ajánlott az öntözése virágzás során, ha az átlagos napi hőmérséklet 11 oC alá süllyed.

Az uborka vízigénye a termések érése idején csúcsosodik ki. Egyszeri vízadagja ilyenkor 20–30 mm, ezt az intenzív érés időszakában 5–10 naponként ajánlott ismételni.

A konzervuborka vízigénye a vetéstől július végéig növekszik, a vegetációs időszak második felében fokozatosan csökken.

Sárgarépa. Közepes vízigényű, vetése előtt ajánlott 20 mm-es adaggal megfelelő feltételeket teremteni a keléséhez. Az első nagyobb vízadagot a kelés után 3–4 héttel kell kijuttatni, ezután folyamatosan fenn kell tartania a talaj kellő nedvességtartalmát. A fejlődés kezdeti időszakában 10–20 mm-es adagokkal, később 30 mm-es adagokkal öntözzük. Az öntözés a gyökérképződés időszakában intenzívebb, ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy folyamatos legyen, ne alakuljon ki időlegesen sem vízhiány, mivel az ezután kijuttatott víz a gyökerek megrepedéséhez vezethet.

Káposzta. Kiültetése után 1–2 finom esőztető adagot igényel. A fejek képződése időszakában hetente 20–25 mm-es adagot kell kijuttatni a megfelelő fejlődéshez. A korai káposztafajtákat 4–8-szor a későieket 8–10-szer öntözzük. A tárolásra szánt káposztafajtákra a szedés előtt 15–25 nappal már nem juttatunk ki vizet.  (sz – Forrás: Vízgazdálkodási Kutatóintézet)