Az őszi árpának kevesebb nitrogén kell
Az őszi árpa kevésbé igényes az előveteményekkel szemben, mint a búza, ezért a vetésszerkezetbe jól beilleszthető. Gyakran vetik búza után, ami az árpa számára nem kedvezőtlen. Amennyiben négy éven belül visszakerül, jelentősebb növénykórtani és -kártani nyomással kell számolni, ami a növényvédelmi költségek növekedését eredményezheti. Ha lehet, kerülni kell a pillangós és hüvelyes növények előveteményként történő alkalmazását, mivel a túlzott nitrogénmennyiség miatt megnő a megdőlés kockázata. Az őszi árpa előveteményként történő alkalmazásának előnye, hogy korai lekerülése miatt másodnövény vagy zöldtrágya vethető utána. Az őszi árpa szalmája aláforgatva kedvező hatású a talaj számára.
Az őszi árpa talaj-előkészítésére a búzáénál kevesebb idő áll a rendelkezésre a korábbi vetésidő miatt. A talaj-előkészítés rendszerint tarlóhántással kezdődik, amit egy-két alkalommal végzett tarlóápolás követ. A talajnedvesség megőrzése érdekében minden művelet után talajtömörítésre van szükség. Az őszi árpa nem feltétlenül igényli a mélyművelést. Ekével vagy tárcsával végzett 25 centiméter mélységű alapművelés elegendő a számára. A magágy-készítésre kombinátorok és ásóboronák használhatók. A magágy mélysége mintegy 10 centiméter legyen. A magágyat a vetést megelőzően 8-10 nappal el kell készíteni, hogy a magágy kellően ülepedett legyen.
A tápanyagigény meghatározásakor figyelembe kell venni az árpa gyors kezdeti fejlődését, valamint jó tápanyag-hasznosító képességét. Az őszi árpa 1 tonna terméshez szükséges tápanyagmennyiség: 27 kilogramm nitrogén, 10 kilogramm foszfor (foszfát formájában), 26 kilogramm kálium (kálium-oxid), 6 kilogramm kalcium (kalcium-oxid), 2 kilogramm magnézium (magnézium-oxid). Az őszi árpa nitrogénhasznosító képessége kiváló. A túlzott nitrogénellátás az állomány téli kipusztuláshoz, növénykórtani, szárszilárdsági problémákhoz, megdőléshez vezethet. Szintén alacsonyabb nitrogéndózist kell alkalmazni a sörárpa hasznosítású ősziárpa-fajtáknál. (gabo