Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A dió korábban azon gyümölcsfajok közé tartozott, amely nem követelt vegyszeres védekezést, azonban napjainkra a fák egészséges növekedése és a termés beérése érdekében már ezek is kellő növényvédelmet igényelnek, mert több kórokozó is veszélyezteti őket.
Napjainkban az egyik gyakran előforduló betegség a dióburok-fúrólégy károsítása, amely tojásait a termés zöld héjába rakja, ahol a fejlődő lárvák rágása következtében a baktériumok és a gombák is behatolnak a gyümölcs belsejébe, a dióhéj megfeketedik és megrothad, a gyümölcs is károsodik. A fúrólégy télen a talajban telel át, ezért az ellene való védekezés alapja a legyek talajba való bebábozódásának megakadályozása, amit a diófa alatti talaj fóliatakarásával lehet kezelni. A fák magassága miatt a vegyszeres permetezések hatékonysága nem kielégítő, esetenként biológiai készítményeket ajánlanak bevetésre ellenük többszöri alkalmazással.
A diófákat a korai, részleges vagy teljes lombhullás is veszélyezteti, amelynek fő előidézője a dió legáltalánosabban elterjedt betegsége, a gnómiás levélfoltosság (Gnomia leptostyla), melynek gyakori következménye a korai levél- és gyümölcshullás. Az esős, párás időjárás kedvez e gombás eredetű betegség terjedésének és fertőzésének.
A kórokozó a leveleken kezdetben apró, később megnagyobbodó – kisebb levélerek által határolt – szürkésbarna foltokat képez. Ugyanakkor a levél fonákján barna pontok formájában megjelennek a gomba ivartalan szaporító képletei. A kórokozó fertőzi a termést is, melyen sötétbarna foltok fejlődnek, idővel összeolvadnak. A betegség a lehullott leveleken és a dióburkokon kialakuló ivaros szaporító sejtjeivel – peritéciumokkal – telel át. A megtámadott fa vitalitása – életképessége romlik, fagyérzékenysége növekszik, és csökken a következő évi termés mennyisége.
Rendszeres és eredményes vegyszeres védekezés csak az alacsony törzsű szellős lombkoronájú dióültetvényekben jöhet számításba captán, mancozeb, folpet hatóanyagokkal. A lombhullás után, ősszel réztartalmú permetszerekkel ajánlott lemosásszerűen permetezni. Erre a célra előnyösen felhasználhatók a rézkészítmények 0,7 % töménységben. A diófák magas növése miatt az említett kórokozók elleni vegyszeres védekezés végrehajtása azonban körülményes. A károsodás megelőzése érdekében ezért igen fontos teendő a lehullott, fertőződött levelek és a dióburok összegyűjtése, megsemmisítése – feltétlenül még az ősz folyamán.
Minden diófajtát fertőz a baktériumos vész (Xanthomonas capestris). Járványszerű fellépése idején különösen a fiatal fák lombjának szinte teljes hullását idézi elő, de hozzájárul az idősebb fák korai lombvesztéséhez is. Az eső segítségével terjedő baktérium fertőzésének hatására a leveleken, levélnyélen és a zöld dióhéjon kezdetben apró kerek, később kissé szögletessé váló barna, majd feketedő besüppedő, esetleg egymással összefolyó foltok keletkeznek. Erős fertőzés esetén a levelek nagy része lehullik, diótermésben a magbél barna színű lesz, összezsugorodik. Védekezés csak preventíven, réztartalmú szerekkel lehetséges, ami csak kis koronájú fáknál oldható meg. (sz-arch)
