Az őszirózsa

Az őszirózsa név a magyar növénytani nevezéktanban egy kis bonyodalmat okoz. Priszter Szaniszló Növényneveink című könyvében az őszirózsa címszó alatt nagyon sok növényt találunk, amelyeket két nagy csoportra oszthatunk. Az első csoport latin neve Astra a másiké pedig Callistephus. Röviden tekintsük át a kettő közötti különbséget. Az Astra nemzetség tagjai évelők, míg a Callistephus nemzetség tagja egynyári. Az említett könyvben ez utóbbinál a következő megjegyzés szerepel: szűkebb értelemben. Ebben a cikkben ezzel az utóbbival fogunk foglalkozni, vagyis az egynyári őszirózsával. Még megjegyzem, hogy a növénytanosok igyekeztek a név körüli bonyodalmak elkerülése végett bevezetni az egynyárira egy másik elnevezést, mégpedig a nyárigerebcsin nevet, ez azonban a gyakorlatban nem terjedt el.

Az egynyári (kerti-, kínai-) őszirózsa jelenleg elismert latin neve Callistephus chinensis, mely elnevezést 1833-ban kapta (addig Aster chinensis volt a latin neve, innen ered a nevezéktani bonyodalom). Nemzetségének egyetlen tagja, vagyis az összes általunk ismert fajtája egyetlen fajból keletkezett. A faj hazája Kína, Észak-Korea és Északkelet-Mongólia. 1732-ben innen hozta d’Incarville misszionárius a magvakat Európába. Kerti virágként való elterjedését Európában az 1750-es évektől számíthatjuk. Az elmúlt időszak alatt rengeteg új fajtát és fajtatípust nemesítettek ki. Nemesítési munkájuk eredményeként ma már ott tartunk, hogy alakban, virágformában, színben az egyik legváltozatosabb kerti dísznövényünk és vágott virágunk.

Az alacsonyabb, szép dús virágú fajták kedvelt alkalmi cserepes virágok. A fajták magassága 20–80 cm. Elágazó bokros növények. Levelei lándzsa vagy tojásdad alakúak, fogas szélűek. Fészekvirágzatuk fajták szerint egyszerű vagy telt, csöves, tű- vagy nyelves szirmú, sokféle színben és színárnyalatban termesztik.

Az őszirózsa környezeti igénye

Hazájukban agyagos, köves, napos domboldalakon tenyészik. Ezért nálunk is kedveli a napos helyet. Talaja legyen tápdús, de nem frissen trágyázott. Sikerrel termeszthető a kissé kötöttebb vályog- és agyagtalajokon is, ha azok szerkezete kifogástalan. Megfelel neki a fekete és a barnás humuszos homok is. Mivel az utóbbi gyorsan szárad, ezért igénylik a többszörös öntözést. Erősen kötött, levegőtlen talajokon gyengén fejlődik és a fuzáriumfertőzés veszélye igen nagy.

Az őszirózsa hosszúnappalos növény. Virágot 14-15 órán át tartó világosságnál és 14–20 °C-nál hoz. Rövid nappalon és magas hőmérsékleten a virágszálak nagyon rövidek lesznek, rövid nappalok és alacsony hőmérséklet mellett pedig a virágzás elmarad.

Termesztésmenete

A magvak általános adatai: egy grammban 450 db mag van, ezer darab növényhez kb. 3 gramm magra van szükség, csírázási ideje 8–10 nap, magja 1-2 évig csíraképes, csírázási hőmérséklete 5–12 °C, csírázóképessége 95–97 %.

Ha korábban nyíló állományt szeretnénk, a palánta-előnevelést választjuk, ugyanígy járunk el a hosszú tenyészidejű fajtákkal is. A magvakat március végén, áprilisban vetjük palántanevelő helyre (üvegházba, fóliasátorba, langyos ágyba). Vetéshez lehetőleg fertőtlenített földet használunk. A vetést rostált földdel takarjuk és enyhén megnyomkodjuk. A sűrűn kelt vetést feltétlenül tűzdeljük át, hogy elegendő helyük legyen a kis növénykéknek a fejlődésükhöz, mert a megnyúlt palántából a kiültetés után nem várhatunk szép példányokat.

A növényházban és a langyos ágyban előnevelt palántákat az időjárástól függően április végétől kiültethetjük állandó helyükre, edzés után.

Szabadágyba április végétől május közepéig vetünk. Vigyázzunk arra, hogy a magvetés után az ágy ne száradjon ki.

A palántákat jól előkészített talajba ültetjük. Vegyük figyelembe, hogy az őszirózsa sekélyen gyökerezik és gyökérzete aránylag gyenge. Helyét tavasszal kombinált műtrágyával trágyázzuk (50 g-ot számítunk 1 m²-re). Másodszor július közepén trágyázunk. Talaja legyen neutrális, de elviseli a kissé lúgos kémhatást is. A sor- és tőtávolságot fajtától függően válasszuk meg: 20–40x20x40 cm. Vágott virág termesztésekor kisebb távolságot választunk, de ilyenkor a mellékhajtásokat el kell távolítanunk.

Ha lehet, borús időben ültessük ki a növényt, utána azonnal jól öntözzük meg, hogy a föld a gyökerekhez iszapolódjon.

Gondozásuk ültetés után a megszokott munkafolyamatokból áll: gyomirtás, kapálás (ügyeljünk, hogy ne kapáljunk mélyen, mivel gyökérzetük a talajfelszín közelében található), öntözés. Ha megtámadja a levéltetű, azonnal védekezzünk. Ugyanígy járunk el, ha növényeinken takácsatkákat, tripszeket találunk. A gombabetegségek közül a Fusarium és a Verticillium a legveszélyesebb, mindkét gombafaj hervadásos betegséget okoz.

Felhasználása

A nyárigerebcsinek csak időszakos virágok, egy-egy fajta kb. egy hónapig virágzik. A korai fajták július második felétől virágoznak, a legkésőbbiek a késő őszi hónapokban. A magas és középmagas fajták kerti és vágott virágnak alkalmasak, az alacsony fajták jók kerti és cserepes virágnak. Sok fajtája közül könnyen kiválaszthatjuk a célunknak, ízlésünknek megfelelőt.

Fajtatípusaik

A fajtatípusaik és fajtáik olyannyira szerteágazók, hogy felsorolásukhoz talán egy könyv sem lenne elég. Itt csak a legfontosabbakat említjük:

– Törpe bokros – 20–25 cm magasak, bokros növésűek

– Waldersee – tömött növésű, apró virágai bokrát teljesen elborítják

– Amerikai óriás – 80 cm magasak, augusztustól októberig virágzanak

– Kaliforniai óriás – 80 cm magasak, szirmaik hullámosak

– Korai csoda – 50 cm magas, nagy teltvirágú

– Margaréta virágú – 60–80 cm magasak, dúsan elágazó, szimpla virágú

– Princess-óriás – 60–80 cm magas, csöves szirmú, nagy és teltvirágú

– Strucctoll – 60 cm magas, laza teltvirágú

– Tűszirmú – 50–70 cm magas, nagy virágú, tűszerű, sodrott szirmú

– Paeonia virágú – nyelves virágai a fészek közepe felé hajlanak

– Riviéra – tűszirmú, telt, nagy virágzatú, erős, hosszú szárú. (fi)