A bogyós gyümölcsűek közül a szamóca a világon az egyik legismertebb és legnagyobb mennyiségben termesztett növény. Érési időszakát tekintve az egyik legkorábban érő gyümölcs. Ráadásul koraisága hajtatással további 2-3 héttel megnövelhető. Könnyen szaporítható, és az ültetés után meglehetősen gyorsan termőre fordul. Megfelelő telepítési időpont esetén az ültetéstől számítva egy éven belül teljes termést ad. Az ültetvényt azonban mindössze 3-4 évig érdemes fenntartani, utána új helyre ajánlott telepíteni. Beruházási költsége rövid időn belül megtérül.
A szamóca termeszthető keskeny és széles sorban, művelő utakkal elválasztva, ikersorosan, többsorosan, pásztákban vagy ágyásokban. Az ültetési sor- és tőtávolság változtatásával valamint az indák eltávolításával vagy az indanövények meggyökereztetésével eltérő sűrűségű ültetvények létesülhetnek. A növények sűrűsége nemcsak a terméshozam nagyságára, hanem a gyümölcsök koraiságára és minőségére is hatással van.
A soros művelés a szamóca legáltalánosabban elterjedt művelési formája. Megkönnyíti a gépi és a kézi művelést, különösen a talajápolást, a növényvédelmet és a szüretet. Nálunk az egysoros ültetvényekben a 70–80 cm-es sortávolság terjedt el. Az ilyen sortávolság mellett a növények megvilágítása és a növényi részek légjárhatósága kedvező. A tőtávolság meghatározásakor a fajta növekedési erélyéből és az ültetvény élettartamából kell kiindulni. Hazai körülmények között 5–8 tő szükséges négyzetméterenként, többéves termesztés esetén 25–30 cm-es tőtávolság javasolható.
Az ikersoros termesztésnél az ikersorok közötti távolsága 30–40 cm, amit 70–80 cm-es művelőút követ. A gyümölcsminőség növelése és a rothadás mértékének csökkentése érdekében a bakhátas ikersoros művelés javasolható. A két ikersor 10–15 cm magasan kiképzett, 60–70 cm-es széles bakhátra kerül, amit fekete fóliával takarnak.
A házikertekben elterjedt a szamóca szőnyegszerű termesztése. Ebben az esetben a 70–80 cm sortávolságra telepített növényeket az első, de gyakrabban a második évben hagyják az indanövények legyökeresedésével elsűrűsödni. Erre a célra csak az indák első, esetleg második növényei alkalmasak, a többiek eltávolítása indokolt. A szőnyegszerű termesztésnél a termés jelentős része az újonnan képződött indanövényekből származik, ezért a gyümölcsök átlagtömege kevésbé csökken. E módszernél is indokolt a kétéves tövek eltávolítása, és 90–100 cm-enként legalább 40–60 cm-es művelőutat meghagyni.
A szamóca művelési rendszerében térségünkben általában a többéves termesztési mód terjedt el, de friss fogyasztásra az egyéves termesztés is alkalmas. Ennek előfeltétele a július végéig–augusztus elejéig végzett ültetés. A palántákat ikersorokba vagy ágyásokba ültetik fekete fóliás talajtakarással. A sikeres termesztés alapja az I. osztályú, vírusmentes szaporítóanyag, és az optimális termőhelyi adottság. (balt. – arch)