Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A rebarbara nálunk meglehetősen ritkán termesztett zöldségfajta, pedig igénytelensége és tulajdonságai alapján méltatlanul keveset szerepel az étrendi ajánlásokban. Ezt a zöldségnövényt, amely ásványi anyagokban és C-vitaminban gazdag, elsősorban levélnyeleinek fogyasztása céljából termesztik.
Kerti termesztésére akár egy félárnyékos, enyhén nedves terület is alkalmas, de a telepítés előtt feltétlenül dolgozzunk bele a talajba nagyobb mennyiségű érett istállótrágyát, vagy komplex műtrágyát, hogy több éven keresztül is biztosítsuk számára a megfelelő tápanyagellátást.
Szaporítása tőosztással, vagy magvetéssel történhet. Magról való szaporítása a kiskerti termesztésben nem ajánlott, mert ezzel a módszerrel csak később, két vagy három év múlva várható kifejlett, szedésre érett növény. Szaporításának legegyszerűbb módja idősebb példányokról tőosztással, vagy sarjhajtásokból szedett ültetőanyag telepítése. Ilyenkor ősszel, a levelek lesárgulása után ki kell ásni egy idősebb tövet, és a vastag rizómából éles késsel levágni egy olyan darabot, amin legalább egy levélrügy található. Az így levágott gyökértörzsdarabot egy alaposan előkészített fészekbe kell elültetni. A növény föld alatti része ugyanis egy megvastagodott gyökértörzs, ami idősebb növények esetében hat-nyolc rüggyel is rendelkezhet. Ezeket a gyökértörzseket lehet a szaporításban felhasználni.
Ültetéséhez válasszunk egy félárnyékos helyet, ahol kora tavasszal hamar felmelegedik a talaj, de nyáron nincs kitéve a tűző nap hevének. A talaját lazítsuk fel jó mélyen, ha túlságosan kötött, akkor komposzt és homok hozzákeverésével javítsunk a szerkezetén, érett trágya hozzáadásával pedig elegendő tápanyagot biztosíthatunk az elkövetkezendő néhány évre. Az ültetési mélységet úgy határozzuk meg, hogy a hosszabb gyökerek ne tűrődjenek vissza, és a rügy egy-két cm-rel a talajfelszín alá kerüljön. Az őszi ültetés után a növény még a tél beállta előtt általában megfelelően be tud gyökeresedni, de – noha a rebarbara nagyon jól bírja a fagyokat -, a korai hajtás érdekében ajánlott száraz falevelekkel is betakarni.
Szedésre és fogyasztásra azok a levélnyelek alkalmasak, melyek legalább 30-35 cm hosszúságúak. Magszárainak képződése májusban indul meg, mely után levélnyele már erősen rostosodik. A magérlelés elkerülése érdekében a virágszárat érdemes letörni, ugyanis sok tápanyagot von el a levelektől. Felhasználásra mindig a legalsó leveleket szedjük le úgy, hogy a levélnyeleket a tövük közelében megfogva egy csavarással törjük le, ügyelve arra, hogy a levélhónaljban lévő rügyek ne sérüljenek meg. Egy-egy szedéssel egyszerre 3-4 levélnél többet ne szedjünk le, mert a növény visszamarad a fejlődésben. Kedvező környezeti feltételek mellett az áprilistól júliusig tartó szedési időszakban heti 1-2 alkalommal szedhető. (sz)
