Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Napjainkban a környezetvédelmi és támogatási követelményeknek megfelelően folyamatosan bővül a zöldtrágyázás jelentősége, amelynek keretében különféle növényi keverékeket szántanak be a talajba azzal a céllal, hogy növeljék annak szervesanyag-tartalmát is. Ugyanezen elv alapján szántják be a learatott növények szármaradványait, hogy azok lebomlásának eredményeként hasonló hatást érjenek el. S noha a talajok szervesanyag-tartalmát ezekkel a műveletekkel kétségtelenül növelni lehet, a gyakorlatban mégis előfordulhat, hogy a beszántott szervesanyag-mennyiség ellenére az itt kikelt növényzet nitrogénhiányos tüneteket mutat. Ennek okát a szakemberek a pentozás hatásban látják, ami alapjában véve azt jelenti, hogy a leszántott növényi részek alapanyagának lebontását szénhidrátbontó baktériumok végzik, amelyek ezt a tevékenységet két lépcsőben végzik. Először nagy számban elszaporodnak, majd ezt követően kezdik el bontani a növényi részeket, azaz a cellulózt. Ezeknek a baktériumoknak a felszaporodásukhoz nitrogénre van szükségük, ami ha nincs elegendő a talajban, akkor képesek növények elől is elvonni, hogy a saját fehérjéik építésére használják fel, és csak ezt követően kezdik a cellulóztartalmú szerves anyagot lebontani. Üzemi szinten ma már alapkövetelmény, hogy a szármaradványok beszántásakor nitrogént is adagolnak, hogy az említett nitrogénhiány kialakulását és a pentozás hatást megelőzzék.
A nitrogénhiány kialakulása egyértelműen a talajban levő szerves anyag szén (C) : nitrogén (N) arányától függ. Ha a talajok nitrogénben jól ellátottak, általában nem, vagy csak nagyon kis mértékben veszélyeztet a pentozánhatás kialakulása. Optimálisnak akkor nevezhető ez a C:N arány 20:1, illetve más források szerint nem magasabb, mint 20-30 : 1. Ha viszont a C:N arány nagyobb, mint 50, vagyis a szén mennyisége több mint ötvenszerese a nitrogénnek, és a szénhidrátbontó baktériumok felszaporodása megindul, akkor a növények kisárgulása várható. Sőt, minél magasabb ez az érték, minél nagyobb a különbség, annál súlyosabb hiány kialakulásával kell számolni.
A hagyományos szántóföldi növénytermesztésben a gabonafélék betakarítása után a területen maradó szármaradványok magas cellulóztartalma miatt a leforgatás után sok lesz a talajban a szén a nitrogénhez képest, akár a 200:1 értéket is elérheti. Ezért van szükség plusz nitrogén kijuttatására. Valamivel kedvezőbb a helyzet a kukoricaszár bemunkálásával, ez esetben a C:N arány 45-50:1, de itt is nagy az esélye a nitrogénhiány kialakulásának.
Más a helyzet a pillangósok (lucerna, herefélék, csillagfürt, bükkönyfélék, lencse, kertészeti növények közül bab, borsó) esetében, amelyek köztudottan nitrogéngyűjtők, és a magas fehérjetartalmukból adódóan sok nitrogént is tartalmaznak. A C:N arány az esetükben 10-25:1, ami nagyon kedvező, ebből adódóan leszántásukkal pentozánhatással nem kell számolni.
A speciális növénytermesztésben alkalmazott talajtakarásos termesztésben gyakran használnak mulcsnak szalmát, gyenge minőségű tőzeget, amit ősszel leszántanak. Intenzív zöldségtermesztés esetében pl. – mivel az ilyen kultúrák magas tápanyagtartalmú talajt hagynak hátra – kicsi a veszélye a pentozánhatásnak, de kilúgozott, tápanyagban szegény területeken számolni kell vele!
Hogyan védekezhetünk a pentozán hatás kialakulása ellen
A hagyományos szántóföldi termesztésben, amely során a növényi maradványok és szerves trágyák mellett műtrágyát is használnak a tápanyag-gazdálkodásban, meglehetősen egyszerű az ilyen hiányállapot kialakulásának megelőzése, illetve későbbi gyógyítása, megszüntetése. Alapelv, hogy a szár, a levelek leforgatásával egy időben nitrogénműtrágyát is kell a talajba dolgozni, amelynek mennyisége 50-100 kg/ha (5-10 g/m2) hatóanyagnak megfelelő legyen. Forrás: agroinform, nak – sz
