Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Tudományos kutatások igazolják, hogy a krajinai méhek (Apis mellifera carnica) által termelt méhpempő kiváló minőségű. Beltartalma, zsírsavösszetétele lényegesen jobb annál, amit például a kínai méhek képesek előállítani. A minőségi különbséget az ára is tükrözi. Ugyanakkor az európai piacon kínált méhpempő javarészt ma már bevallottan kínai eredetű. Rossz nyelvek szerint az európaiként kontinensünkön forgalmazott méhpempőnek is „köze lehet” az olcsó kínaihoz. Nagy tételben hozzák be egy EU-s országba, majd ott a forgalmazó igényei szerint csomagolják, de ezzel a szállal most nem foglalkozunk.
A galgóci Slovakofarma fénykorában 250 kiló méhpempőt vásárolt fel évente csehszlovák méhészektől. Ebből a mennyiségből 120 kilót csak a bazini méhészek szolgáltattak, akik a terület hazai úttörőinek is voltak, miután elsőként bazini állatorvosok mentek franciaországi kollégáikhoz, hogy ellessék a méhpempő kitermelésének technológiáját. Pontosabban azt, miként lehet irányítani, fokozni a méhek rajzóösztönét, és ezzel ösztönözni őket a rajbölcsők húzására. Az ismeretek átültetése hazai viszonyokra nagyban köszönhető Ján Malackýnak. Michal Mačička pedig azzal írta be a nevét a történelembe, hogy kikísérletezte a méhpempő leggazdaságosabb kinyerésének fortélyait. Mert a pempőtermelés lehet alkalmi (rajzóösztön fellépése, csendes váltás vagy anyátlanság során, amikor a méhek anyabölcsőket húznak) és tervezett is, amikor a méhész tudatosan kihasználja a méhek ösztöneit, hogy minél több méhpempőt tudjon tőlük elvenni a család legyengítésre nélkül. Aki az utóbbira törekszik, annak ismernie kell az anyanevelés minden csínját-bínját. Tudnia kell például, hogy miként lehet helyesen irányítani a méhek szaporodási, gyűjtő, önfenntartási, építő és nemi ösztöneit. S azt is, milyen családokat lehet a méhpempő termelésébe bevonni. A családnak erősnek, egészségesnek kell lennie, ezen túlmenően kiterjedt fedett fiasítás szükséges, ahol túlsúlyban vannak a fiatal méhek. Fontos továbbá, hogy a családnak bőséges méz- és virágporkészlete legyen. Ha ugyanis nincs hordás, a krajinai méhanya leáll a petézésben, ha a pempőt termelő fiatal méhek tápláléka nem tartalmaz elegendő virágport, vagyis fehérjét, garatmirigyük nem termelhet bőséges mennyiségű pempőt. Nagyon fontos az is, hogy a kiválasztott családban az anya öreg legyen, ez esetben a család úgy érzi, hogy az anya teljesítménye már nem a régi, ezért könnyebben elfogadja a tenyészanyagot, és több anyabölcsőt épít.
A család felkészítését a méhpempő termelésére – szakszerű beteleléssel – már ősszel el kell kezdeni, majd tavasszal serkentéssel késztetjük a családot a gyors fejlődésre. A serkentés a maximális mennyiségű pempő termelésnek egyik elengedhetetlen feltétele. Ezt a pempőtermeltetés alatt folyamatosan végezzük. Sokféle lepényrecept létezik, tájainkon még ma is az Osička-félét javasolják a méhészeknek, amely 4 kg porcukorból, 2 kg mézből, 0,5 kg tejporból és 0,5 rész sörélesztőből áll.
Hazai körülmények között a pempőtermelési szezon – kedvező időjárási és hordási feltételek mellett – április derekától június derekáig tart. Ha Mačička módszerét alkalmazzuk, akkor egynapos petéket helyezünk az anyabölcső kezdeményre hasonlító műanyag vagy viaszkupolákba. A legtöbb méhpempőt (200–350 mg) három nap múlva lehet elvenni a sejtekből. A technológia háromnaponkénti kaptárnyitást, tenyészanyagpótlást és lepénykihelyezést jelent, két hónapon keresztül.
A méhpempőnek speciális feldolgozási és tárolási, hűtési igényei vannak. Emiatt a kistermelők kristályos mézbe keverve tudják azt a legjobban hasznosítani. De azt is csak saját maguknak készítik, legfeljebb ismerőseiknek, mert a méhpempőt nem lehet úgy árusítani, mint a mézet, azaz háztól árulni. Szlovákiában ma mindössze 10–12 méhész gyűjt méhpempőt, éves kitermelésük 2–10 kilóra tehető.
Gágyor Alíz
